Boldogulás szülőföldön (3. rész)

Kárpátaljai magyar fiatalok, avagy megmaradásunk zálogai

2020. május 23., 15:27 , 1007. szám

A Kárpátalja hetilap által indított cikksorozat olyan kárpátaljai magyar fiatalokat mutat be, akik a jobb életkörülmények, magasabb munkabér, illetve a biztosabb megélhetés reményében nem szálltak fel a külföldi munka nyújtotta, néha viszontagságokkal teli „pénzvonatra”, hanem itthon próbálnak boldogulni, önmagukat megvalósítani, környezetükben segíteni. A mostani cikkünkben két kárpátaljai magyar fiatalt kérdeztünk meg a munkájukról, mindennapjaikról és főként arról, hogy miért érdemes itthon, Kárpátalján, a szülőföldön maradni.

Bodor Dominik egy 22 éves aklihegyi fiatalember. Jelenleg a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola biológia mester szakos hallgatója. A tanulás mellett rendezvényfotósként tevékenykedik, illetve a Beregszászi 6. Számú Horváth Anna Általános Iskola biológiatanára. A fotózás szeretete már gyermekkorában kialakult nála, mindig is vonzotta a természet szépsége: „Szerettem megfigyelni az állatokat, növényeket, viszont eleinte a telefonom kamerájával próbáltam visszaadni a látottakat. Később aztán komolyabban kezdtem érdeklődni a fotózás iránt, szakkönyveket, videókat bújtam, hogy minél többet megtudjak erről a művészeti ágról, illetve műfajról.”

Kajla Brigitta (25) Bátyúban született, illetve ugyanitt érettségizett a helyi középiskolában. Ezt követően 2011-ben felvételt nyert a Munkácsi Szövetkezeti Közgazdasági és Kereskedelmi Koledzs könyvvitel és auditálás szakára, majd tanulmányait a Lembergi Kereskedelmi és Közgazdasági Egyetemen folytatta. Egy év elteltével, 2012-ben párhuzamosan megkezdte tanulmányait a Nyíregyházi Egyetem gazdálkodási és menedzsment szakán, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolára (II. RF KMF) kihelyezett tagozatán. Közben egy kozmetikus tanfolyamot is elvégzett Beregszászban.

„Tanulmányaim idején a nyári szünetekben folyamatosan dolgoztam, kipróbáltam magam call centeresként, bárpultosként, pénztárosként, kozmetikusként. Diplomáim megszerzése után 2017 áprilisától a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesületénél kaptam munkát irodavezetőként, immáron 3. éve itt dolgozom. 2017-ben a II. RF KMF és a Kárpátaljai Magyar Turisztikai Tanács által szervezett idegenvezetői képzésen is részt vettem, amely eredményeként hivatalos idegenvezetői engedélyt kaptam. ”

– Mi volt a legfőbb ok – felsorolhattok többet is –, hogy itthon, Kárpátalján maradtatok, és itthon helyezkedtetek el? Miért marad itthon egy kárpátaljai fiatal, hogyan látjátok ezt?

Dominik: Soha nem gondolkodtam azon, hogy külföldre költözzek: itt van a családom, a barátnőm és a barátaim. Továbbá Kárpátalja a szülőföldem, és csak itt érzem igazán otthon magam. Sok országban jártam már, de egyik sem volt Kárpátaljához fogható.

Brigitta: Kárpátalja az otthonom. Itt van a családom, barátaim, itt tanultam, egyből találtam olyan munkát, amit nagyon szeretek. Nagyon nagy kitartásra és hitre van szükség egy olyan fiatal számára, aki amellett dönt, hogy itthon marad, itt építgeti a jövőjét.

– Milyen volt a kezdet kezdete?

Dominik: Nehéz. Ha a fotózásra gondolok, be kell látni, hogy olyan szakmáról van szó, amely rohamosan fejlődik, és nap mint nap kerülnek új fotósok a pályára. Tartani kell velük a lépést, kreatívan kell állni a dolgokhoz annak érdekében, hogy az emberek az én munkámat válasszák. Ezen az úton lassan tud az ember haladni, viszont mindig csak előre kell nézni!

Brigitta: Mivel tanulmányaim alatt is dolgoztam, valamilyen szinten átláttam a munkaerőpiac alakulását, és amíg egy kezdő diplomást minimálbérért alkalmaztak, addig egy egyszerű középiskolai végzettséggel rendelkező embert egy gyárban szalagmunkán legalább a duplájáért. Emiatt az elején én kétségbeestem, mivel amint megkaptam a könyvelői képesítésem, Munkácson ajánlottak is a szakmában állást, akkor, 2016-ban havi 3000 hrivnyáért, miközben az akkori munkahelyemen – nem a szakmában – már a dupláját kerestem. Így nem is fogadtam el azt az állást, kitartóan kerestem tovább, amikor édesanyám hívta fel a figyelmem az internetem meghirdetett irodai állásra a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesületénél. Istennek hála, én kaptam meg a munkát, ahol végzettségemnek megfelelően teljes mértékben „kiélhetem” magam.

– Mi jellemzi a munkátokat, milyen tapasztalatokra tettetek szert a munkakörötökben?

Dominik: A munkámat leginkább a természetesség jellemzi. Mindig arra törekszem, hogy a vendég ne a kép kedvéért mosolyogjon, hanem valóban boldog legyen. Szemmel látható a különbség a két szituáció között. Természetesen nehézségekbe is ütközök, sokan feszültek a kamera látványától, sőt, azt sem mindenki szereti, ha fotózzák. Ilyen esetekben humorral oldom a feszültséget.

Brigitta: A három évem alatt végig azt tapasztalom, hogy a családok hálásak. Értük vagyunk, segítjük őket minden tekintetben. Ahogy telik az idő, egyre közelebb kerülünk egymáshoz az aktívabb családokkal, nagyon sokszor van, hogy ha csak az iroda felé járnak, benéznek egy kávéra, beszélgetni. Ez boldogsággal tölt el.

Főbb jellemzőként kiemelném munkámban a kreativitást, a pontosságot és a precizitást. Ezekre szükség van mind a rendezvények, utazások szervezésénél, lebonyolításánál, mind a pályázatok írásánál, elszámolásánál.

– Véleményetek szerint hogyan lehetne itthon tartani a fiatalokat? Milyen új ötletekre volna szükség?

Dominik: Úgy gondolom, hogy elsősorban mindenkinek meg kell találnia azt a foglalkozást, amely igazán érdekli, valamint azt, hogyan tudja itthon önmagát megvalósítani. Mindenesetre „több lábon kell állni”, és mindig nyitottnak kell lenni a változásra, változtatásra.

Brigitta: Elsősorban az államnyelv megfelelő – nem kényszeren alapuló – oktatását kellene erősíteni, mivel ha nem tanulják meg a fiatalok a nyelvet, nem is tudnak „rendes” munkát kapni. Ez nem annak tudható be, hogy nem akarják tanulni, egyszerűen rossz a módszer. Furcsa módon az angol nyelvet például könnyedén megtanulják.

Az árakhoz mért fizetés mindenképp hozzájárulna, hogy itthon maradjon egy fiatal. Emellett az, ha megbecsülnék az emberek munkáját a munkahelyeken. Sajnos, a mentalitás a munkáltatók részéről a következő: Ha valami nem tetszik, mehetsz, jön más.

– Hogyan látjátok: Milyen változások kellenének az országban, hogy hatékonyabbá, inspirálóbbá váljon Kárpátalja, illetve vonzóbb legyen munkaerőpiaca a fiatalok számára?

Dominik: Elsősorban a gazdaság és a munkaerőpiac fejlesztésére és korszerűsítésére lenne szükség. Továbbá arra, hogy a kárpátaljai cégek közreműködésével a helyi főiskolák és egyetemek állásbörzét, karriernapot szervezzenek annak érdekében, hogy a fiatalok felmérhessék az itthoni munkaerőpiaci perspektívákat.

– Hogyan élitek meg kárpátaljai magyar fiatalként az itthoni mindennapokat akár a munkátokban, akár azon kívül? Hogyan néz ki egy napotok vagy hetetek?

Dominik: A vírus megjelenése előtt életvitelszerűen Beregszászban tartózkodtam. Ám a jelenlegi helyzet miatt mi is távoktatásra kényszerültünk. A mindennapjaimat a tananyag megszerkesztése és a házi feladatok ellenőrzése teszi ki. Emellett a járványügyi korlátozások enyhítésével már néhány fotós munkát is el tudtam vállalni.

Brigitta: Számomra nagyon nehéz a karantén időszaka, mivel én társasági személy vagyok, s nem bírom a bezártságot.

Március közepétől mi is átváltottunk home office-ra, azóta itthonról végezzük az egyesület ügyes-bajos dolgait. Azt gondoltam, hogy sokkal kevesebb munka lesz így, hogy néhány programunk elmarad, de tévedtem. Még több munkám lett ezáltal, mivel mindent át kellett szervezni. Naponta rengeteg a konferenciahívás, megbeszélés, egyeztetés a programokról. Folyamatosan érdeklődöm a családok hogyléte felől.

Minden reggel eligazítást tartunk a kollégákkal, kiosztom a napi feladatokat, megbeszéljük, ki hogy van, ezután kezdődhet a munka. Keddenként vezetőségi megbeszélést tartunk, fontosabb kérdésekről ott döntünk, amelyekről később beszámolok a kollégáknak is.

– Brigitta, mit ajánlanál a fiataloknak az itthon boldogulást illetően? Mit tegyenek és mit ne?

Brigitta: Legyenek kitartóak és sokoldalúak! A kitartó munka meghozza a gyümölcsét. Legyenek bizakodóak a jövőt tekintve, pozitívan álljanak a dolgokhoz. Ne féljenek belevágni dolgokba, hiszen nagyrészt rajtuk áll Kárpátalja sorsa!

– Milyen terveitek vannak a jövőre nézve?

Dominik: Szakmailag mindenképpen fejlődni szeretnék, illetve bővíteni a felszerelésemet, és egy fotóstúdiót is szeretnék nyitni, hogy színvonalasan örökíthessem meg az emberek fontos és boldog pillanatait.

Brigitta: Ami a munkát illetni, szeretném továbbra is folytatni. Várom, hogy elinduljon végre a főiskolán a számvitel és adóügy szakon a mesterképzés, mivel szeretnék magasabb szintű diplomát. Végül, de nem utolsósorban, családot szeretnék alapítani.

Dankai Péter