Brenzovics László: „A mi felelősségünk, hogy továbbra is tartsuk meg a kárpátaljai magyarságot mint közösséget. Együtt sikerülni fog!”

Száz évvel ezelőtt, 1920. június 4-én a Párizs melletti versailles-i kastélyhoz tartozó Nagy-Trianon-palotában írták alá az első világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések részeként a trianoni békediktátumot a háborúban vesztes Magyarország és a győztes antantszövetség hatalmai között.

„A trianoni békeszerződés értelmében Magyarországot feldarabolták, elvesztette területének kétharmadát, s a magyarság egyharmada a határokon túlra került” – idézi fel a szomorú eseményt Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke.

„Valamennyi határon túli közösség rendkívül nehéz időszakot élt át az elmúlt száz évben, nem kivétel ezalól a kárpátaljai magyarság sem” – fogalmazott a politikus, majd emlékeztetve az elmúlt évszázad történéseire összefoglalta: „Száz év leforgása alatt a kárpátaljai magyarság öt ország kötelékében élt, s rendkívüli nehézségeken ment keresztül – gondoljunk az impériumváltásra, a Csehszlovák Köztársasághoz való csatolásra, arra, hogy számos ember veszítette el a munkáját, arra, hogyan próbálták elnyomni a magyar nyelvet és a magyar kultúrát. Ezután egy kis időre Kárpátalja visszakerült Magyarországhoz, majd kezdetét vette a második világháború minden szenvedésével. 1944-ben a területre bevonultak a szovjet csapatok. Ekkor történt a kárpátaljai magyarság legnagyobb tragédiája, a magyar férfiak elhurcolása, majd pedig a vagyonvesztés, az elszakítottság, a vasfüggöny, valamint számos olyan dolog, amely kétségessé tette azt, hogy ez a piciny közösség egyáltalán túl tud-e élni itt, a szülőföldjén. Azonban mindig akadtak olyanok, akik képesek voltak arra, hogy áldozatot hozzanak annak érdekében, hogy a magyar nyelv, a magyar kultúra, a magyar oktatás megmaradjon, s ezáltal a magyar közösség is. 1991 óta egy új ország, Ukrajna keretében élünk. Most a mi nemzedékünk felelőssége és feladata az, hogy úgy, mint őseink, megtartsuk itt a magyarságot!” – húzta alá.

„Az elmúlt időszakban – ami lassan egy emberöltőnyi idő – számos eredményt sikerült elérnünk: a határ menti magyar közösségek között elsőként itt alakult meg 1989-ben független magyar érdekvédelmi szervezet, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség; színházat, főiskolát, egyházi líceumokat, gimnáziumokat hoztunk létre. Ilyen nehéz körülmények között is sikerült eredményeket elérni. A kárpátaljai magyarság nemcsak megmaradt, hanem fejlődött is. Természetesen ehhez szükség volt az anyaország támogatására. Nagyon fontos az, hogy amikor azt gondolták, hogy a szocialista rendszer általi hosszú elnyomás és nemzetellehetetlenítő folyamat már kiölte a szolidaritás érzését a Kárpát-medence és a világ magyarságából, számos olyan esemény történt, amely korábban nem: az anyaországtól érkező, az élet minden területére kiterjedő igen jelentős támogatás; újra sikerült felvenni a kapcsolatot és együttműködni a szomszédos régiókkal; a Magyar Országgyűlés tíz évvel ezelőtt elfogadta az egyszerűsített honosításról szóló törvényt, amely lehetővé tette a magyar állampolgárság újbóli elnyerését” – hangsúlyozta az elmúlt időszak pozitív történéseit a KMKSZ elnöke. Ezek mellett azonban számos negatívum is érte a helyi magyar közösséget: „Amikor azt gondoltuk, hogy eljött az az idő, hogy szabadon fejlődhetünk, és szabadon használhatjuk nyelvünket, kultúránkat, valamint iskolarendszerünk is tovább fejlődhet, akkor olyan törvényeket hoztak a Legfelső Tanácsban, amelyek ezt kétségessé teszik. Ezek nem voltak jellemzőek ezelőtt, hiszen soha egyetlen hatalom sem kérdőjelezte meg azt, hogy lehetnek-e magyar iskolák Kárpátalján, lehet-e használni a magyar nyelvet, lehetnek-e anyanyelvünkön újságok, televíziók, rádiók – sajnálatos módon ezek jelenleg megkérdőjeleződtek. A mi felelősségünk, a mi dolgunk, hogy továbbra is tartsuk meg a kárpátaljai magyarságot mint közösséget. Mi ezért tenni kívánunk a következő időszakban is! Együtt sikerülni fog!” – szögezte le Brenzovics László.

Csuha Alexandra / TV21 Ungvár