Magyar állami kitüntetést kapott Oroszi József

A kárpátaljai magyarság megmaradását szolgáló közéleti tevékenysége, valamint az irányítása alá tartozó falvak fejlesztése érdekében végzett településvezetői munkája elismeréséül Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült Oroszi József, Nevetlenfalu polgármestere. Áder János, Magyarország köztársasági elnöke még márciusban, a nemzeti ünnep alkalmából adományozott Oroszi Józsefnek magas magyar állami kitüntetést, de akkor, a járványveszély kezdetén nem sikerült lehetőséget teremteni az ünnepi átadásra. Így erre csak most, a karanténszabályok enyhítését követően, június 4-én került sor Magyarország Ungvári Főkonzulátusán, ahol Kuti László első beosztott konzul Buhajla József főkonzul nevében is üdvözölte a megjelenteket, köztük kiemelt tisztelettel köszöntötte Barta Józsefet, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alelnökét és a Kárpátaljai Megyei Tanács első elnökhelyettesét, valamint Zubánics Lászlót, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnökét.

Kuti László nyitóbeszédében kiemelte, ezen a napon arra is emlékezünk a Kárpát-medencében, hogy 100 évvel ezelőtt aláírták az ún. békeszerződést, amely inkább nevezhető békediktátumnak, s amely egy tollvonással több millió magyar ember számára komoly tragédiát jelentett.

– Sok százezer magyarnak kellett megtapasztalnia azt, hogy egyszerűen csak azért, mert magyarként él ezen a világon, mert magyarnak vallja magát, egyszerre csak hátrányos helyzetbe került, másodlagos polgára lett annak az országnak, amely utódállamként az egykori Magyarország területén jött létre – jegyezte meg a diplomata. – Tudjuk, hogy Kárpátalján nemcsak hátrányt szenvedtek sokan a magyarságukért, de az éppen aktuális hódító hatalom akaratából volt több olyan időszak is, amikor magyarnak lenni halálos bűnt is jelentett. Erre a napra is emlékezünk ma, de ez a nap egyben a nemzeti összetartozás és a remény napja is. Igenis van reményünk! Az a tény, hogy itt állhatunk, magyarul beszélhetünk, hogy itt, Kárpátalján is fennmaradtak, léteznek magyar iskoláink, templomaink, reményre ad okot – hangsúlyozta Kuti László, és kifejtette: joggal ad reményre okot az is, hogy van egy egyre erősödő és a nemzetközi porondon is egyre nagyobb tekintélyre szert tevő anyaországunk, amely nagyon komolyan gondolja, s nem csak a Covid–19 járvány idején, hanem általában is, hogy egyetlen magyart sem hagyunk egyedül. – S mindazok, akik Kárpátalján élnek, tapasztalhatják, hogy milyen jelentős az anyaország támogatása. A reménység, amit ez a nap jelent, csak akkor válhat valósággá, ha vannak emberek is, akik ezt a reményt hordozzák, és a hétköznapi életben is megtestesítik.

– Ilyen a körünkben lévő Oroszi József, aki fáklyavivő, aki, bárhová is sodorta az élet – még Észtországban is –, megtalálta a kapcsolatot az ottani magyar szervezetekkel, és gyorsan azok egyik mozgatóerejévé vált. De amikor az élet úgy hozta, hogy munkát kellett biztosítani a felbomló régi termelői szövetkezetek munkásainak, akkor olyan gazdasági vállalkozásokba kezdett, amelyekkel ezt lehetővé tette. Az emberek bizalomból sok-sok alkalommal nagyon komoly magyarlakta település polgármesterévé választották, amelyhez több falu – Nevetlenfalu, Batár, Akli, Újakli és Aklihegy – tartozik. Amikor magyar iskoláról, illetve óvodáról volt szó, akkor mindig lehetett rá számítani – húzta alá Kuti László, s a kitüntetés átadása előtt azt kívánta, hogy még sokáig folytassa az egész magyar nemzet számára hasznos tevékenységét.

A laudáció után Oroszi József köszönetet mondott mindazoknak, akik felterjesztették a magas kitüntetésre, és alkalmasnak találták erre.

– Életemben mindent, amit tettem, nem azért tettem, mert kitüntetést vártam volna érte. De most nem lennék őszinte saját magamhoz sem, ha azt mondanám, hogy nem esik jól – jegyezte meg a kitüntetett, és megköszönte családjának, hogy mindenben mellette állnak, valamint a közösségnek, amely körülveszi mind szűkebb, mint tágabb értelemben. Mert – mint mondotta – megfelelő emberek és közösség nélkül nem lehetne jól végezni ezt a munkát.

– A kárpátaljai emberek megedződtek a történelem viharaiban, és ahogy apáink mondták, a csehek és a szovjetek alatt sem tudtak térdre kényszeríteni minket. Reméljük, hogy még néhány száz évig nem fognak tudni térdre kényszeríteni bennünket, és magyar szótól lesz hangos ezentúl is Kárpátalja. Voltak nehezebb és jobb időszakaink, s bárhová megyek a Kárpát-medencében, nagyon sok panaszt hallok, ami fáj. Legkevésbé a kárpátaljai embereket hallottam panaszkodni, és erre büszke vagyok! Itt inkább mindig kiutat próbálnak a bajra keresni, ezzel voltak elfoglalva, mintsem a sopánkodással. Ez viszi előre mindig az ügyeket – zárta gondolatait Oroszi József, s végezetül köszönetet mondott Istennek, aki erőt, egészséget, kitartást és bölcsességet ad a munkája végzéséhez.

Rehó Viktória