Tovább fokozódnak az indulatok Izsnyétén

Ukrajna 2014 áprilisában hirdette meg először az ország közigazgatását átalakító reformcsomagot. Az átalakítás jelenleg is tart. Bár a törvényi előírásban a decentralizáció szó szerepel, paradox módon mégis település-összevonások történnek a gyakorlatban. A reformcsomag további összeférhetetlensége, hogy a kezdetben önkéntes alapon megvalósuló községösszevonás a lakosság, illetve a községi tanácsok megegyezésével, jóváhagyásával zajló folyamat volt, ám a kistérségek territóriumának és közigazgatási központjának meghatározásáról szóló 2020. évi törvényben az önkéntességen, a lakosság akaratán nyugvó csatlakozási törekvéseket már hanyagolják, hiszen az említett törvény így fogalmaz: a Miniszteri Kabinet saját hatáskörben a helyiek megkérdezése nélkül, illetve azok szándékaival nem megegyezően is hozhat létre kistérségeket.

Ebből kifolyólag számos olyan eset volt/van Kárpátalján is, amikor a lakosság megkérdezése nélkül vagy véleményének figyelmen kívül hagyásával olyan település-összevonásokat indítványozott a hatalom, amelyek nagy feszültséget gerjesztettek az ott élők körében, esetleg hátrányosan érintik valamely település lakosainak érdekeit.

Az egyik ilyen település Visk volt, amely nemrég nagy küzdelem árán vívta ki, hogy ne a Huszti kistérséghez csatolják, hanem külön kistérséget alkosson Veléte községgel.

Ennél sokkal nehezebb helyzetben találta magát Izsnyéte. Ahogy arról lapunk korábban beszámolt, Izsnyéte lakosai már több falugyűlésen egyhangúlag megszavazták, hogy a közigazgatási reform során a Munkácsi kistérséghez kívánnak csatlakozni. Csakhogy az Izsnyétével szomszédos Gorond Sztrabicsóval együtt saját közigazgatási kistérséget alakított, amelybe minden létező eszközzel szeretné belekényszeríteni Izsnyétét is. Közvetlenül a törvény kormány általi kibocsájtásának előestéjén, május 12-én a tervezetben hivatalosan Izsnyéte még a Munkácsi kistérséghez tartozott. Másnap az aláíráskor és kiadáskor már Gorond mellett tüntették fel.

A kormány jogfosztó magatartását megelégelve június 3-án az izsnyéteiek úgy döntöttek, hogy utcára vonulnak, és tüntetést szerveznek. Az izsnyétei letérőnél, a Munkács–Beregszász útvonalon, folyamatosan áthaladva a zebrán ideiglenesen korlátozták a gépjárműforgalmat, ezzel is felhívták a figyelmet nehéz helyzetükre.

Reggel 9.00-kor kezdett gyülekezni a tömeg, a rendőrség 12 fővel biztosította a helyszínt. Körülbelül fél óra elteltével több mint 100 felháborodott izsnyétei – ukránok, magyarok vegyesen – lakos gyűlt össze, és vette körbe, illetve folyamatos kérdésekkel bombázta az addigra szintén a helyszínre érkező Olekszandr Radist, a Munkácsi Járási Állami Közigazgatási Hivatal elnökét. Radisnak nem sikerült megtalálnia a közös hangot a helyiekkel, miközben azok magyarázták érveiket, illetve a jogfosztási sérelmeiket panaszolták neki. A demonstrálók a forgalom korlátozásával azt szerették volna elérni, hogy Olekszij Petrov, a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatási Hivatal elnöke, Kárpátalja kormányzója is jöjjön a helyszínre, és végre hallgassa meg őket, illetve adjon racionális magyarázatot arra, hogy a lakosság akarata ellenére Izsnyétét miért akarják a Gorondi kistérséghez csatolni, miközben ők egyértelműen kifejezték akaratukat, miszerint a Munkácsi kistérséghez kívánnak tartozni (a megkérdezett izsnyéteiek 98%-a).

A fokozódó feszültségben több helyi lakos véleményét is megkérdeztük a kialakult helyzetről. Ők azt mondták, hogy sosem volt békesség Gorond és Izsnyéte között. Már a nagyapáik idejét is az egymás közötti állandó viszálykodás jellemezte. Szerintük az izsnyéteieket a gorondiak lenézik, és mindenféle szitokszót aggatnak rájuk, többek között azért is, mert magyarok. Hozzátették, hogy a szovjet időben és a kolhozrendszerben is mindent a gorondiak vettek el, holott alig tartozik hozzájuk földterület: „Mi csak azért kellünk a gorondiaknak, mert Izsnyétének van földje, Gorondnak pedig szinte semmi sincs. Nekik a földjeinkre fáj a foguk” – nyilatkozta egy ukrán asszony. Egy idősebb úr véleménye: „Így is 500 hektárt vettek már el tőlünk az utóbbi években! Ha kell, puskával is kikergetjük a gorondiakat a földjeinkről.”

Míg Gorondhoz és Sztrabicsóhoz körülbelül 3500–3700 hektár földterület tartozik együttesen, addig Izsnyéte egymagában birtokol majdnem ugyanennyit. Éppen ezért érthető a gorondi „agresszív törekvés”.

A helyiek elmondása szerint elsősorban a gorondi polgármester, Turjanicja Ivan és „társai”, továbbá 3 izsnyétei községi képviselő: Fazekas Jurij, Balogh Mihajlo, Kosztik Natália – egyikük ráadásul 20 éve Gorondon lakik – és családjaik érdekeltek abban, hogy Izsnyéte mindenképpen – akár a 98%-os ellenvélemény semmibevételével – a Gorondi kistérséghez tartozzon. Ezeket az embereket magánérdekek vezérlik, mint amilyen a két település között elterülő homokbánya ügye, amely Gorond felé már kiürült, de az izsnyétei része még tele van – tájékoztatták lapunkat a helyiek.

További aggodalomra ad okot, hogy Gorondon sem kórház, sem tűzoltóság, sem olyan infrastruktúra nincs, amely egy kistérség érdekeit, életminőségét szolgálná. Emellett Turjanicja Ivan egy korábban Izsnyétén megtartott falugyűlésen kijelentette, hogy az egyesülést követően az izsnyétei magyar általános iskolát integrálják a gorondi ukrán intézménybe, így a tanulóknak Gorondra kell majd járniuk iskolába. Az izsnyéteieknél ez végképp „kiverte a biztosítékot”, hiszen sosem volt béke a két település között, főleg a fiatalság körében nem. Szerintük egy ilyen iskolaösszevonás tragédiát eredményezne.

Közben az utcai tüntetés eredményeként több kilométeres kocsisor torlódott fel mindkét irányból. Az utazóközönség, illetve a helyiek is egyre feszültebbek lettek a kialakult helyzet miatt. Az izsnyéteiek viszont nem tágítottak, s kijelentették: addig nem mozdulnak, míg meg nem hallgatják őket. Elegük van az igazságtalanságból és abból, hogy semmibe veszik a véleményüket, nem figyelnek rájuk.

Olekszandr Radis a tömegben ácsorogva és a helyiekkel konzultálva úgy tett, mintha fogalma sem lenne a történésekről, holott ő a munkácsi járási közigazgatási elnök, és konkrét válaszok helyett közhelyes, figyelemelterelő kérdéseket tett fel az izsnyéteieknek, például hogy volt-e már falugyűlés a helyzet megvitatása érdekében, vagy miért nem akarnak Gorondhoz tartozni, milyen érdekek fűzik az izsnyéteieket Munkácshoz, miért akarnak oda tartozni stb. Emellett azt hangsúlyozta, hogy a tüntetők törvénytelenséget követnek el azzal, hogy a zebrán áthaladva folyamatosan korlátozzák a közúti forgalmat. Azt kérte a tömegtől, hagyják abba a tüntetést, és kezdjenek párbeszédbe. Látva, hogy nem hallgatnak rá, megkérte Izsnyéte polgármesterét, Orosz Jánost, illetve a megjelent községi képviselőket, hogy alakítsanak kezdeményező csoportot, amellyel közösen az izsnyétei községházán megvitatják a problémát – bevonva a helyi lakosságot is –, cserébe szüntessék be a tüntetést. A tömeg erre sem hallgatott, egyöntetűen skandálták: „Elegünk van az igazságtalanságból, vártunk már eleget, senki nem hallgat meg minket. Addig nem mozdulunk, míg nem jön ide a kormányzó!”

Közben befutott a Gorond–Izsnyéte–Munkács útvonalon közlekedő helyközi autóbusz, melyet szintén nem engedett át a tüntető tömeg, mire a busz gorondi sofőrje kikiabálva a járműből obszcén szavakkal illette a magyarságot – jól szemléltetve a két település közötti ellentétet.

Orosz János lapunknak elmondta, hogy az izsnyéteiek már évekkel ezelőtt elhatározták, hogy a decentralizáció során a Munkácsi kistérséghez akarnak tartozni. Ennek érdekében többször tartottak falugyűlést, aláírásgyűjtést szerveztek, illetve határozatokat hoztak. Ezekben az emberek egyöntetűen kijelentették, hogy a Munkácsi kistérséghez szeretnének tartozni. Az ügyben többször voltak – akár 40 fős csoporttal is – az éppen hivatalban lévő kormányzóhoz, azonban mindig süket fülekre találtak, és semmilyen előrelépés nem történt a kormány részéről a probléma megoldására.

Végül egy óra elteltével megalakult a kezdeményező csoport, és a tömeg lassan szétoszlott. Olekszandr Radis, továbbá az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) egyik munkatársa az izsnyétei csoporttal a községháza udvarára ment, kicsit később csatlakozott hozzájuk a munkácsi járási rendőrfőnök.

Radis, illetve a megjelent izsnyéteiek párbeszédbe kezdtek. A helyiek, valamint a községi tanács munkatársai érveket sorakoztattak fel, amelyek azt bizonyítják, hogy a lehető legrosszabb döntés volna, ha Izsnyéte a Gorondi kistérséghez tartozna. Nem csupán gazdasági okok miatt, hanem azért is, mert előbb vagy utóbb nemzetiségi konfliktushoz vezetne, amelyre a múltban már számos példa volt. Emellett egy hatalmas csomag hivatalos dokumentációt: kérelmeket, határozatokat stb. is bemutattak Radisnak, amelyek 2017 óta mind azt bizonyítják, hogy Izsnyéte mindig a Munkácsi kistérséghez való csatlakozást kérelmezte.

Radis ismét próbált ellenérveket felhozni, azonban látva a konkrétumokat, illetve azt, hogy a helyiek mennyire elszántak, ígéretet tett a probléma megoldására, valamint javasolta a községi tanács munkatársainak, hogy az ő közbenjárásával hivatalos dokumentumban forduljanak Olekszij Petrovhoz.

Miután elkészült a dokumentum, Radis, illetve egy tucat izsnyétei még aznap délután felvitték azt Ungvárra, a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatási Hivatalba a kormányzónak. Útközben a falu lakosai tudtomra adták, hogy több mint 1400 aláírást gyűjtöttek össze a Munkácshoz való csatlakozás mellett. A már említett három képviselő viszont az embereket félrevezetve – a Beregszászhoz való csatlakozás ellen (!) gyűjtve az aláírásokat – 456 hamis voksot szedett össze. Az Izsnyétei Községi Tanács kíváncsi volt az aláírások valódiságára, ezért tudakolózni kezdtek a megyei adminisztrációnál, hogy hol is vannak az aláírások, illetve mutassák meg azokat, hogy egyáltalán léteznek-e. A hivatal munkatársai a kérésre nem tudtak csak 135 aláírást felmutatni az említett 456 helyett. Ez is jól bizonyítja a gorondiak módszereit – fogalmaztak az izsnyéteiek.

Több mint 5 órás várakozást követően Orosz Jánosnak, illetve néhány munkatársának sikerült bejutnia a kormányzóhoz. Közben Olekszandr Radis eltűnt – úgy látszik, neki csak annyi volt a feladata, hogy lebeszélje az embereket a tüntetésről.

A mostani látogatást azonban már megelőzte kettő az izsnyéteiek részéről. Akkor a következő választ kapták Olekszij Petrov kormányzótól: „Akármit is csinálnak, én a Miniszteri Kabinethez úgy adom majd be a tervezetet, hogy Izsnyétét Gorondhoz csatolják. Ha esetleg mégis úgy döntene a kabinet, hogy Izsnyéte a Munkácsi kistérséghez fog tartozni, tudják meg, hogy az az én akaratom ellenére történt.” S fanyar iróniával csak annyit tettek hozzá az izsnyéteiek, hogy a kormányzónak a hivatalában töltött két hete alatt a két település nevét még egyszer sem sikerült helyesen kiejtenie…

A kormányzóval folytatott megbeszélést követően Orosz János elmondta, hogy nem okozott meglepést a válasz: a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatási Hivatalnak, így a kormányzónak sem tartozik már hatáskörébe az ügy, így Kijevhez, a Miniszteri Kabinethez kell fordulniuk. A polgármester leszögezte: ők készek elmenni már a napokban Kijevbe, és addig fognak harcolni, míg a demokrácia és az izsnyéteiek jogos akarata nem érvényesül.

Dankai Péter