Forrnak az indulatok a Beregszászi járás körül
Atombombával Ukrajnáért?
Ismerjük el, várható volt, hogy az ukrán nacionalisták kikelnek magukból azután, hogy minap Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter Budapesten tárgyalt Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszterrel, majd rá körülbelül 72 órával ismertették Kárpátalja új járásrendszerét, benne a „magyar” Beregszászi járással. Így is történt.
Jól belelovalták magukat
Az már csak természetes, hogy a nacionalista tábor a járásrendszer átalakításában is „árulást” vélt felfedezni. Ráadásul ezúttal nemcsak a kárpátaljai magyarságon köszörülték a nyelvüket az ukrán nemzet önjelölt védelmezői, hanem a bukovinai románsággal és az Odessza megye délnyugati szegletében élő bolgársággal kapcsolatban is elhangzottak kemény szavak, hiszen szerintük azoknak is külön járást alakított ki a kormányzat.
Néhányan még a mérsékeltebbek közül is azon a véleményen voltak, hogy Ukrajna meghátrált a szomszédos országokkal szemben. Például az ungvári Andrij Ljubka, aki mostanság a Porosenko-tábor egyik kedvenc megmondó emberének tűnik, így írt erről: „A jelek szerint a kijevi hatóságok úgy döntöttek, engedményeket tesznek Magyarországnak annak érdekében, hogy legalább egy akármilyen »győzelmet« felmutathassanak külpolitikai téren.” De ami szerinte a lényeg: „Egyik ukrán kormány (még Janukovicsé!) sem tett ilyen engedményeket, tisztában lévén a régió stabilitását és a nemzetbiztonságot fenyegető valamennyi lehetséges veszéllyel”.
Orbán különösen a begyükben van
Azért Kárpátalja esete fájt a legjobban a háborgóknak. Petro Porosenko exelnök bértollnokai, az úgynevezett „porohobotok” a világhálón és a televíziós csatornák politikai műsoraiban is kifejtették, hogy Zelenszkij túl nagy engedményeket tett Orbánnak, hogy ami a járások tekintetében történik, az az ukrán nemzeti érdekek feladása. Szerintük Kuleba minapi budapesti útjának is a Beregszászi járás létrehozása volt a célja.
Természetesen megindokolni nem tudták – vagy nem tartották fontosnak? –, hogy miért lenne az baj, ha a nemzetiségek „saját” közigazgatási egységgel rendelkeznének Ukrajnában. Ha ma még nincs is gond a járásokkal, a jövőben lehet – hangzott a bírálók leggyakrabban használt érvelése, s valahányszor előhozakodtak ezzel a magvas gondolatmenettel, szinte mindig akadt valaki, aki formába öntötte helyettük az egyébként megragadhatatlan félelmeiket. A járásban elég népszavazást tartaniuk a kárpátaljai magyaroknak, s átmegy Magyarországhoz a terület, ahogyan a Krím esetében is történt – idéz például egy bizonyos Ljudmila Iscsenkót a strana.ua.
Jöhet az atombomba!
Ezekben az internetes vagy a kamerák előtt zajló honvédő hőzöngésekben a tények nyilvánvalóan csak zavarták a megszólalókat. Néhányan azt a látszatot keltették, mintha mostanáig nem is létezett volna Beregszászi járás Ukrajnában, s csak Budapest óhajára vagy nyomására hozták létre a kijevi „árulók”. Akik viszont túl nagy arcátlanságnak tartották ennyire ostobának nézni az embereket, azzal érveltek, hogy a magyarlakta közigazgatási egység megnagyobbítása felerősítheti az elszakadási törekvéseket.
Nem csoda, ha ebben a felfokozott hangulatban egyesek végérvényesen elveszítették a realitásérzéküket. Nyilván így fordulhatott elő, hogy Tarasz Bilan, az Európai Szolidaritás, Petro Porosenko pártjának képviselője a Ternopili Városi Tanácsban felhívást intézett Volodimir Zelenszkij elnökhöz. Ebben azt javasolja, irányítsanak atombombával felszerelt rakétákat Oroszországra és Magyarországra, valamint helyezzenek el „piszkos” bombákat, azaz sugárzó anyagot tartalmazó pokolgépeket Moszkva, Szentpétervár és Budapest katonai objektumai közelében, az atomfegyver visszatartó erejével védve meg Ukrajnát az „inváziótól”. Bár a képviselőre nyilvánvalóan rendhagyó egyéniségként kell tekintenünk, sokatmondó, hogy felhívásából kitűnik, ő is úgy értelmezte, Ukrajna és Magyarország valamiféle „dokumentumot” szándékozik aláírni a magyar járás létrehozásáról.
Ukrajna a NATO-ban is ellenséget lát?
Jurij Hanuscsak közigazgatási szakértő a strana.ua-nak nyilatkozva úgy vélte, hogy Ukrajna gyengeségének adja tanújelét, amikor etnikai elvek mentén hoz létre járást Bulgáriának kedvezve, s ugyanez a helyzet a Beregszászi járással is. Szerinte Kárpátalján a reform eredményeként csupán három járásközpontnak kellene maradnia: Ungvárnak, Munkácsnak és Husztnak. A lobbizás minden egyéb központ (például Beregszász) mellett „viszályt kelthet a regionális elitek között, és veszélyt jelenthet a nemzetbiztonságra nézvést, tekintettel arra, hogy bizonyos politikai erők rájátszanak a nemzetiségi tényezőre mind Ukrajnában, mind annak határain túl”.
A kormányzati reformelképzelések hívei ezzel szemben úgy gondolják, hogy a Beregszászi járás semmiféle szeparatista kockázattal nem jár. Éppen ellenkezőleg, mutatnak rá: több szabadságot ad a régióknak, s Kárpátalján például, ahol a magyarok egyebek mellett a nyelvkérdés miatt is úgy érezhetik, hogy csorbultak a jogaik, segíthet csökkenteni a feszültséget.
A szakértők, akik igyekeztek megfékezni a médián eluralkodó üldözési mániát, rámutattak: sem Magyarország, sem az EU és a NATO többi tagországa sem tarthat igényt ukrán területekre, még akkor sem, ha azok népszavazást rendeznének, s maguk kéredzkednének hozzájuk.
„Igazán van, aki úgy gondolja, hogy egy EU- és NATO-tagország agresszorrá válhat? Ukrajna a NATO és az EU tagja kíván lenni, Magyarország már az EU-ban és a NATO-ban van, a kárpátaljai magyarok pedig nem szeparatisták – mitől kell itt félni? Netán a szakértők attól tartanak, hogy Zelenszkij elnök és követői a porohobotos Külügyminisztériumból javítanak a szomszédos országokhoz fűződő kapcsolatokon? A kisebbségi jogok nem ártanak, ez a NATO és az EU szabványa – írta a Facebook közösségi oldalon Jevhen Bilonozsko, a Polonews szerkesztője.
Az észérvek itt nem segítenek
Hogy ez az újabb nacionalista őrjöngés nem az észérvekről szólt, arra tanulságos példa a kárpátaljai Dmitro Tuzsanszkij esete, aki arra vállalkozott a Jevropejszka Pravdában, hogy érveléssel igyekszik meggyőzni az ökölrázókat a kormánypolitika helyességéről a Beregszászi járást illetően. Érvelése egyébként nekünk, magyaroknak is tanulságos lehet.
„A legutóbbi népszámlálás szerint a »régi« Beregszászi járás lakosságának 76%-át teszik ki a magyarok. Ugyanakkor az új, kibővített Beregszászi járásban a magyarok aránya 76%-ról 43%-ra csökken.
Még egyszer: az új járásban a magyarok aránya észrevehetően csökken, és kevesebb lesz, mint a fele (a lakosságnak – a szerk.).
Egészen biztosak benne, hogy az új, megnagyobbított járást »magyarabbnak« lehet nevezni, mint a jelenlegit?!” – teszi fel a szónoki kérdést Tuzsanszkij, de hiába. A cikkhez írt olvasói kommentárokban ugyanúgy leszeparatistázzák, mint bárkit, aki nem anyáz elég vehemensen a „nemzetiségi járások” miatt.
(ntk)
Rólunk volt szó a tévében
A Beregszászi járás miatt kirobbant hisztéria odáig fajult, hogy kénytelen volt megszólalni Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter is. Erre az 1+1 tévécsatorna Jog a hatalomra című politikai talkshow-jában adódott lehetőség minap, ahol az elsődleges cél nyilvánvalóan nem az ukrán–magyar barátság ápolása volt, hanem a honi nacionalisták „megnyugtatása”.
Ezért szögezte le a magyarok vonatkozásában egyébként feltűnően elfogulatlan miniszter már bevezetőjében Kijev hozzáállását a kérdéshez:
„Elutasítjuk magyar partnereink bármilyen igényét Az oktatásról szóló törvény további módosításával kapcsolatban. Nem változtatjuk meg az oktatási törvényben lefektetett alapelveket, hogy valaki kedvére tegyünk. Hazánkban egyetlen államnyelv van” – jelentette ki a tárcavezető.
Kuleba ugyanakkor megpróbált az értelem hangján szólni politikai ellenfeleihez úgy, hogy közben a tévénézőknek is üzent.
„Jelenleg egy olyan konkrét helyzettel van dolgunk, amikor ránk akarják kényszeríteni ezt a diskurzust: beszéljünk a magyar szeparatizmusról. Szeretnék most minden ukránhoz, bármilyen etnikai származású ukránhoz fordulni: az ukrán állam sem a magyar kisebbség képviselőit, sem a román, a lengyel vagy bármely más kisebbség képviselőit nem tartja szeparatistának. Egyek vagyunk önökkel, országunk Ukrajna” – hangsúlyozta egyebek mellett a tisztviselő hozzátéve, hogy „nem kell egymás ellen uszítani bennünket”.
Bár a műsor szerkesztői érzékelhetően óvakodtak tőle, hogy amolyan ordítozós show-t rendezzenek a nemzetiségi kérdésről, ahol a vitatkozó felek igyekeznek túlkiabálni egymást, az évek során kialakult beidegződésekkel azért nem tudtak minden vonatkozásban szakítani. Így a vitaindítóként bejátszott összeállításban ismét láthattunk néhány kárpátaljai magyart, akik a mikrofon és a kamera látványától nyilván azt a néhány ukrán szót is elfelejtették, amit pedig bizonyára tudtak.
A meghívott vendégek többsége abban is ragaszkodott az ukrán politikai közhelyekhez, hogy úgy vélték, a kárpátaljai magyarokat meg kell tanítani az államnyelvre. Az viszont egyértelműen a műsor javára írandó, hogy voltak a stúdióban, akik ezzel nem, vagy legalábbis nem szó szerint értettek egyet.
Hennagyij Druzenko alkotmányjogász például megnyerően beszélt arról, hogy szerinte az ukrán nemzetet nem a nyelv tartja össze elsősorban. Emlékeztetett, a kelet-ukrajnai harcokban a hazát védők közül sokan oroszul beszéltek, miközben a hátországban a választékos ukránsággal beszélők némelyike sikkasztott. Hozzátette, egyetlen kérdést kell megválaszolni, ha azt akarjuk, hogy a magyarok elkezdjenek ukránul beszélni, vagy hogy a krímiek lojális ukrán polgárokká váljanak: milyen hozzáadott értéket képvisel a számukra Ukrajna?
A stúdióban folyó vitába online bekapcsolódhatott Babják Zoltán beregszászi polgármester, amiért külön jó pont jár a szerkesztőknek. Véget kell vetni annak, hogy a helyi lakosságot nap mint nap szembesítsék a szeparatizmus kérdésével, hangsúlyozta. Egyben megerősítette, a város vezetése egyaránt képviseli a település magyar és ukrán lakosságának érdekeit. Jelezte azt is, hogy Beregszász, amely a múltban évszázadokig volt a régió központja, továbbra is ebben a minőségében kíván szembenézni a gazdasági és társadalmi kihívásokkal. Mint kifejtette, nem lát okot az állítólagos szeparatizmus miatti aggodalomra. Ukrajnában élünk, ukrán törvények szerint, meg akarunk maradni a szülőföldünkön, amiben támogat bennünket a magyar kormány is – foglalta össze véleményét Babják Zoltán.
A meghívottak között többé-kevésbé egyetértés mutatkozott a tekintetben, hogy a kettős állampolgárság kérdésére sürgősen megoldást kellene találni, méghozzá olyat, amely korszerű, és minél kevésbé kirekesztő. Figyelemre méltó volt ezzel kapcsolatban Szerhij Vlaszenkónak, az ellenzéki Haza párt képviselőjének felvetése: miként lehet megtiltani a kettős állampolgársággal rendelkezőknek, hogy állami hivatalt töltsenek be, ha az ukrán alkotmány nem tiltja a kettős állampolgárságot, viszont kimondja, hogy minden polgárnak egyenlő jogai vannak? Ne akarjunk ennyire összetett kérdésekben egyszerű megoldásokat találni – óvott a politikus azzal az elképzeléssel kapcsolatban, mely szerint megtiltanák állami és helyhatósági tisztségek betöltését a kettős állampolgársággal rendelkezőknek.
Jó volna ezzel a megfontolt, törvénytisztelő hozzáállással közelíteni az ukrán–magyar viszony többi kényes kérdéséhez is.
(hk)
