Amit szabad Jupiternek…

Mi mindent ír elő Ukrajna Alkotmánya, s mit tartanak be a leírtakból a hatalom és a polgárok? A segodnya.ua összeállításában szakembereket, jogászokat és politológusokat faggatott a témáról. Válaszaikból kitűnik, hogy számos cikkely a gyakorlatban „nem működik”, jó néhány egyébként nagyszerű elv nem érvényesül, vagy legalábbis nem úgy, ahogyan képzelnénk. Íme egy kis ízelítő az Alkotmány és a hétköznapi valóság viszonyából.

Filipp Orlov, a Nakaz ügyvédi iroda vezető partnere szerint az Alkotmány 56. cikkelye jó példa a nem működő rendelkezésekre. A törvénycikkely kimondja, hogy mindenkit kártérítés illet meg az állam képviselőinek jogellenes döntései, cselekedetei vagy mulasztásai által okozott anyagi és erkölcsi károkért.

„A tisztviselők által elkövetett szabálysértés leginkább a tétlenségben mutatkozik meg. A polgár benyújt egy bizonyos kérelmet, és egy kétoldalas szöveggel válaszolnak neki, amelyben nincs tényleges válasz” – mutat rá Orlov.

Az ügyvéd szerint az Alkotmány 50. cikkelye sem tekinthető működőnek, amely pedig kimondja, hogy mindenkinek joga van az élethez és az egészséghez szükséges biztonságos környezethez, valamint jogosult az e joga megsértésével okozott károk megtérítésére.

„Hiszen mindenki tudja, hogy mi a helyzet a folyók szennyezettségével, a vízminőséggel a városokban, a »kódolt« feliratokkal az élelmiszercikkek címkéin stb.” – emlékeztet a jogász.

Esetenként az okozza a problémát, hogy az Alkotmány nem fogalmaz egyértelműen – véli Irina Pjatkovszka ügyvéd, a Matviyiv & Partners Rt. partnere.

„Például az ukrán Alkotmány 48. cikkelye mindenkinek biztosítja a jogot a megfelelő életszínvonalhoz a maga és családtagjai számára, ideértve a megfelelő táplálkozást, ruházkodást és lakhatást. … Ebben a vonatkozásban sok kérdést vet fel a »megfelelőség« kritériuma. Az ukrán Alkotmány 49. cikkelye kimondja, hogy az állam megteremti a feltételeket a hatékony és minden polgár számára elérhető orvosi ellátáshoz. Az állami és önkormányzati egészségügyi intézményekben az egészségügyi ellátás ingyenes. Azonban mindnyájunknak lehetősége van a saját bőrén megtapasztalni az orvosi ellátás hatékonyságát, elérhetőségét, és még inkább az ingyenességét. Hiszen az állami vagy önkormányzati egészségügyi intézményekben valóban senki nem fizeti ki a csekket egy bizonyos egészségügyi szolgáltatásért...” – mutat rá Pjatkovszka.

Viktor Filatov, a Szics jogvédő csoport elemzője arra hívja fel a figyelmet, hogy míg a hatalmat, ezen belül a tevékenysége garanciáit érintő normákat maximálisan betartják, az egyszerű polgárokra vonatkozó rendelkezések többsége, elsősorban ami a politikai jogokat, a magántulajdonhoz való jogot, a fogva tartás szabályait és a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot illeti, nem mindig érvényesül. Példának az Alkotmány 140. cikkelyét említette a szakértő, amely garantálja a vidéki lakosok számára, hogy maguk dönthessenek a helyi önkormányzatiságot érintő kérdésekben, s a területi közösségek megalakításáról.

„Valójában a területi közösségeket nagyon gyakran a falusiak akarata ellenére alakítják ki a helyi vezetés és a mezőgazdasági földterületek bérlői. Következésképpen, ott magas az alkotmányos norma betartásának szintje, ahol a kormánynak érdekeltségei vannak” – mutat rá az elemző.

Andrij Martinov, az Ukrán Tudományos Akadémia Ukrajna Története Intézetének tudományos munkatársa egyebek mellett kitér arra, hogy az Alkotmány második fejezetének (A polgárok jogai, szabadságai és kötelezettségei) egy egész sor cikkelye nem működik.

„…Huszonkettedik cikkely. Új törvények elfogadásakor nem megengedett szűkíteni a meglévő jogok és szabadságok tartalmát és hatáskörét. De valamennyi „antiszociális” reform megsértette már ezt a cikkelyt” – mutat rá Martinov.

A kárpátaljai magyarság a saját bőrén is megtapasztalhatta már, hogy miként veszik semmibe Ukrajnában az Alkotmány 22. cikkelyét. Mind az új oktatási törvény nyelvi rendelkezései, mind a tavaly elfogadott nyelvtörvény idevágó passzusai szűkítik az ukrajnai magyar kisebbség nyelvi-oktatási-kulturális jogait.

(hk)