Függetlenségi nyilatkozat: Kijev csak a szépre emlékezik

Július 16-án méltatták Ukrajnában a függetlenségi nyilatkozat (Nyilatkozat Ukrajna Állami Szuverenitásáról) elfogadásának 30. évfordulóját. A jubileumból nem kerekítettek országos ünnepet, de a parlamentben azért megadták a módját az emlékezésnek. Az esemény jó alkalmat szolgáltatott arra, hogy az ország vezetői elmondhassák, most éppen hogyan látják az ország történetét, s a polgárok is elgondolkodhattak azon, miként is állunk a nyilatkozatban rögzített jogok és szabadságok biztosításával.

A Legfelső Tanács ünnepi ülésén megjelent Volodimir Zelenszkij elnök, és beszédében nem mulasztotta el felemlegetni a hatodik éve tartó háborút, hogy Ukrajna hatodik éve védi szuverenitását az orosz agresszorral szemben. Az Ukrajinszka Pravda szerint az államfő kifejtette, az ukránok csak akkor szerezhetik vissza a megszállt területeket, valamint az igazságba és az igazságosságba vetett hitüket, ha összefognak, akárcsak 30 évvel ezelőtt.

Bár Zelenszkij igen fiatal ember volt 1991-ben, nehéz elhinni, hogy ne látta volna át már akkor, hogy mi történik az országban. Valójában ugyanis senki nem fogott össze senkivel 1990-ben (s később sem különösebben). Kihasználva a Szovjetunió bomlását ugyanazok a kijevi kommunisták igyekeztek lazítani a moszkvai központ szorításán, akik addig a „gonosz” ukrajnai helytartói voltak. Külön pikantériája az ügynek, hogy az ukrán függetlenség legnagyobb támogatója abban az időben éppen Oroszország lehetett, pontosabban az Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság ugyancsak kommunista és ugyancsak az országos vezetés igája alól szabadulni igyekvő irányítói, élükön Borisz Jelcinnel.

Egyébként mindezt csak óvatosan merjük leírni, hiszen elképzelhető, hogy amennyiben elfogadják az új ukrán médiatörvényt, tilos lesz a sajtóban Jelcint és a kommunista múltat emlegetni. Abban sem lehetünk már biztosak, megemlíthetjük-e, hogy a múlt heti évfordulós ülésen jelen volt Leonyid Kravcsuk, aki mielőtt az ország első elnöke lett, Ukrajna Kommunista Pártja Központi Bizottságának volt a tagja. Ő most vajon a szovjet kommunista múlthoz vagy a szuverén ukrán jelenhez tartozik?

De térjünk vissza a nyilatkozathoz! A Декларація про державний суверенітет України című dokumentum máig szerepel a Legfelső Tanács hivatalos weboldaláról elérhető jogszabálygyűjteményben, nem véletlen tehát, hogy sokan azt hiszik, azt állítják, hogy az ország ezzel a dokumentummal kiáltotta ki a függetlenségét, holott szó sincs róla. Ukrajna 1991. augusztus 24-én vált függetlenné, a nyilatkozat viszont egy évvel korábban, 1990-ben született. Ezt a dokumentumot a Szovjetunió egyik tagköztársaságának javarészt kommunistákból álló legfelső tanácsa fogadta el.

1990-ben szó sem volt még függetlenségről – mutat rá összeállításában a strana.ua. Az Ukrán Kommunista Párt vezetői, vagyis a nyilatkozat szerzői azt ötlötték ki, hogy Ukrajna nyilvánítsa magát olyan független állammá, amelyben a köztársasági törvények felette állnak a szövetségieknek. Talán úgy képzelhették, hogy rövidesen olyan új szövetségi szerződést köthetnek a tagköztársaságok, amely figyelembe vehette volna az ukrán törvényhozás szóban forgó nyilatkozatát. Addig azonban a dokumentumnak nem volt semmiféle jelentősége és gyakorlati következménye, hiszen a tényleges hatalom változatlanul Moszkvában, a központi vezetés kezében volt. Jusson eszünkbe, hogy a lakosság nagy többsége még az 1991. március 17-i népszavazáson is a Szovjetunió megmaradására szavazott. Csak miután az augusztus 19-i puccs megmutatta a központi hatalom gyengeségét, szánta rá magát Ukrajna a függetlenedésre.

Ezzel együtt kétségtelen, hogy a nyilatkozat számos rendelkezése utóbb átvándorolt Ukrajna Alkotmányába. Éppen ezért viszont az évforduló apropóján érdemes felidézni a dokumentum néhány passzusát, amelyeket az utóbbi 1-2 évtizedben már nem illik emlegetni, vagy amelyeknek az értelmezése teljesen megváltozott. Így például, mivel a kommunista vezetők fejében akkoriban még meg sem fordult a Szovjetunió megszűnésének lehetősége, tulajdonképpen kettős állampolgárságot biztosítottak az ország népének. Kijelentették, hogy Ukrajna saját állampolgársággal rendelkezik, ugyanakkor garantálták mindenki jogát a szovjet állampolgárság megőrzéséhez.

A nyilatkozat számos vonatkozásban garantálta az ukrán állampolgárok egyenlőségét – többek között a nyelvi egyenlőséget is kimondta.

„Az Ukrán SZSZK biztosítja a Köztársaság minden polgárának egyenlőségét a törvény előtt származástól, társadalmi és vagyoni helyzettől, faji és nemzetiségi hovatartozástól, nemtől, végzettségtől, nyelvtől, politikai nézetektől, vallási meggyőződéstől, foglalkozása természetétől és jellegétől, lakóhelytől és más körülményektől függetlenül” – olvasható az 1990-es dokumentum IV. részének negyedik bekezdésében.

Kimondja a nyilatkozat VIII. része azt is, hogy Ukrajna „garantálja a Köztársaság területén élő valamennyi nemzetiség számára a szabad nemzeti és kulturális fejlődés jogát”.

Azóta többször is megtapasztalhattuk, hogy Ukrajnában meglehetősen sajátos módon értelmezik a nemzetiségek egyenlőségét és jogaik biztosítását. De erről az évfordulós ünnepségen egyetlen szó sem esett. Kijevben már megint csak a szépre emlékeztek.

(hk)