Don Chooby – ellenállhatatlan ízek, változatlan minőség

Vitathatatlan, hogy a pizza a világ egyik legnépszerűbb étele, amit sokan sokféleképpen készítenek el. Van, ahol sütőben készítik és szögletes, van, ahol pedig kemencében és kerek. Aztán léteznek még a vastag tésztájúak és a vékonykák, manapság pedig egyre több helyen tesznek ananászt is az olasz tésztaétel tetejére, amitől a csizma alakú ország borkedvelő lakosai szinte a hajukat tépik. Száz szónak is egy a vége: legyen akármilyen az alakja, és bármilyen feltét is legyen rajta, alig akad olyan ember, aki nem találná meg a saját szájízének megfelelő típust. Szerkesztőségünk is nagy pizzarajongó, ezért felkerestük Beregszász talán egyik legnépszerűbb pizzaárusát, Debreceni Szabolcs egyéni vállalkozót, vagy ahogy többen ismerik, Don Choobyt.

– Miért pont ez a neve a „bódétoknak”?

– Lényegében ez az én becenevem, mármint a Csubi. Még fiatalkoromban ragadt rám, és amikor belevágtam a pizzakészítésbe, úgy döntöttem, hogy a már jól ismert becenévvel indítom el a vállalkozást. A baráti társaságban és a családban is nagyon kevesen hívnak a valódi nevemen, mindenki csak Csubinak szólít, és ebből jött az olaszos Don Chooby változat.

– Kérlek, mesélj a kezdetekről.

– Még mielőtt belefogtunk volna az egyéni vállalkozásunkba, több helyi pizzériában is dolgoztam szakácsként. De ahogy gyarapodott a család, nehéz volt megélni egy olyan fizetésből, amit akkoriban kaptam. Ezért sajnos rászorultam a külföldi munkavállalásra, és arra készültem, hogy a családot is viszem magam után, de pont akkoriban indult el az Egán Ede-program, és a nyertes pályázatnak köszönhetően megnyithattuk saját mobil pizzázónkat.

– Milyen fajta pizzáitok vannak? Melyiket viszik a legtöbben?

– Nyitásunk óta 15-féle pizzából választhat, aki megkíván egy gyors, olasz, kövön sült finomságot. Megfigyelésünk szerint a Nápoly pizza a legkelendőbb, de nagyon sokan kérnek az Itali, a húsimádó és a magyaros pizzákból is. Természetesen teljesítünk egyéni kéréseket is: egyesével is kiválaszthatók a tésztára kerülő feltétek, de igyekeztünk úgy kialakítani a menünket, hogy mindenki megtalálja a számára legfinomabb fajtát, legyen az felnőtt vagy gyerek.

– Úgy emlékszem, hogy két évvel ezelőtt is körülbelül hasonló árban kínáltátok a pizzákat.

– Az évek során kitapasztaltuk, hogy melyek a jó alapanyagok, mikkel érdemesebb dolgozni. Az évek során azon „zsonglőrködtünk”, hogy a már meglévő vásárlóbázist ne veszítsük el. Ha jól emlékszem, a négyéves fennállásunk alatt összesen 20 hrivnyával lettek drágábbak a pizzáink, míg a hozzávalók ára a többszörösére emelkedett. Gyakran keresnek meg bennünket olyanok, akik olcsóbb, de gyengébb minőségű hozzávalókat kínálnak fel a számunkra, de én amondó vagyok, hogy inkább kevesebb bevételem legyen egy pizzán, mint a minőség csökkenése miatt törzsvendégeket veszítsek el.

– Vannak-e terveitek a jövőt illetően?

– Természetesen. Szeretnénk egy saját, beülős-leülős helyet, ahol a már meglévő pizzáinkhoz társulnának egyéb olasz tésztaételek, szendvicsek, valamint falatkák is, melyek után egy csapolt sör vagy egyéb hűsítő üdítő is jobban lecsúszik.

– Természetesen a „kedvenc” kérdés sem maradhat el: milyen hatással volt a karantén a vállalkozásotokra?

– Összeszedtük a sátorfánkat innen, a Fehér Kő melletti placcról, és otthon folytattuk a munkát. Magától értetődő, hogy jóval kevesebb pizzát tudtunk értékesíteni ebben az időszakban. Nagyjából 40 százalékkal csökkent az eladott pizzák száma. Bár, amikor újra a megszokott helyen kezdtük el pakolni a tésztát a „sütőbe”, szinte megrohamoztak bennünket az éppen arra járók. De ez a fellángolás csupán tiszavirág-életű volt. További érvágásként éljük meg azt is, hogy idén nyáron elmaradnak a falunapok és a fesztiválok is, valamint alig vannak turisták a városban: ezek együttesen hatalmas bevételkiesést idéznek elő.

– Mi a helyzet a házhoz szállítással?

– Korábban szerettünk volna házhoz szállítást is biztosítani. Ehhez adott volt egy robogó, melyet felszereltünk egy olyan dobozzal, ami melegen tartja a megsült pizzákat, de sajnos nem volt erre alkalmas munkaerő. Jelenleg a szomszédban állomásozó taxisokkal küldjük ki a pizzákat városon belül, de néha mi magunk visszük ki a finomságokat.

– Nagyjából mekkora területet fedtek le?

– A városból sokan vásárolnak nálunk, de az egész járásból érkeznek rendelések. Amióta elkezdtük, azóta szívvel-lélekkel sütjük a finomabbnál finomabb pizzákat. Nem változott semmi: aki betér hozzánk, az tudja, hogy ugyanazt a minőséget kapja meg, amelyet a kezdetekkor megszeretett.

SD