Kuleba: „Meglepett bennünket a magyar nagykövet interjúja”
Újabb megtorpanást könyvelhettünk el múlt héten az ukrán–magyar kapcsolatok rendezésében. A közvetlen kiváltó ok: Íjgyártó István kijevi magyar nagykövetnek az Interfax – Ukrajina hírügynökség számára adott interjúja, amelyre Kijevben némileg ingerülten reagáltak. Úgy tűnik, a leplezetlen valóság már megint nem volt ínyére az ukrán kormányzatnak.
Még várni kell Orbán kijevi látogatására
Utólag elmondhatjuk, hogy az átfogó, a nyelvkérdés, az oktatás, a kisebbségi jogok tekintetében szókimondó interjút nemigen igyekezett terjeszteni az ukrán média. Tetszés szerint szemezgettek az anyagból, az annak alapján kiadott rövidhíreket vették át a hírügynökségtől.
Az egyik hír például a magyar nagykövetet idézve tudatja, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök akkor látogat el Ukrajnába, „amikor a körülmények megengedik”.
„Nem vagyok felhatalmazva azt mondani, hogy van látogatási időpont. De azt hiszem, hogy amikor a feltételek megengedik, akkor meg fog történni” – közölte Íjgyártó.
A magyar diplomata emlékeztetett, hogy Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter és Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter korábban útitervet dolgozott ki a két ország kapcsolatainak helyreállítására.
„Megállapodtak abban, hogy néhány intézménynek meg kell kezdenie a munkát, hogy azonosítsák a problémákat, megnyissák az utat a további tárgyalások és kétoldalú találkozók előtt. Ezek közül három a legfontosabb. Az első intézmény a kormányközi gazdasági vegyes bizottság, amelyet megbénított ez a kellemetlen helyzet a két országban” – ismertette a magyar nagykövet az előzményeket.
A második fontos intézményként Íjgyártó a kisebbségi kérdésekkel foglalkozó vegyes bizottságot nevezte meg, amely egyike a két ország által létrehozott legrégebbi testületeknek. Megjegyezte, hogy a vegyes bizottság társelnökeinek július 14-i találkozója „abszolút időszerű és fontos”, bár többnyire eljárási és gyakorlati jellegű volt.
Íjgyártó ezzel összefüggésben emlékeztetett, hogy 2011 óta nem tartott a kisebbségi vegyes bizottság teljes ülést, a társelnökök pedig 2017 óta nem találkoztak.
„Ez nagyon biztató, azt jelenti, hogy valami elkezdődött. Magyarországot többször azzal vádolták, hogy megpróbáljuk nemzetközivé tenni ezt a konfliktust. Ez nem igaz. Most kezdődik ez a folyamat, van partnerünk. Az ukrán oldal jelezte, hogy több átszervezés után nehézségekbe ütközik a szükséges bizottsági tagok kijelölése, a kisebbségi kérdésekkel kapcsolatos állami intézmények többségének kialakítása még folyamatban van. De megígérték, hogy az első tagokat ukrán részről augusztusban vagy szeptemberben kinevezik. Ezért lehetséges, hogy ősszel a bizottság összeül” – mondta.
Azzal kapcsolatban, hogy mikor várható az oktatási vegyes bizottság ülése (amelynek elvben szintén meg kell előznie a két ország vezetőinek találkozóját), Íjgyártó jelezte, Ukrajna és Magyarország oktatási minisztériumai „hamarosan megállapodnak arról, mikor tudják megtartani az ülést”.
Kijevnek nem tetszett az interjú
Néhány hírportál és tévécsatorna azt emelte ki Íjgyártó mondandójából, hogy Magyarország változatlanul támogatni fogja az Oroszország ellen az ukrajnai agresszió miatt bevezetett szankciókat. A média nagyobb részének ingerküszöbét azonban csak az a kijelentés érte el, miszerint Magyarország mindaddig továbbra is megvétózza a NATO–Ukrajna bizottság miniszteri szintű üléseit, amíg nem lát haladást ukrán részről a kisebbségek jogainak biztosítása terén.
Erre a kijelentésre a médián kívül az ukrán Külügyminisztérium is fontosnak tartotta reagálni.
„Meglepett bennünket a magyar nagykövet interjúja, most vizsgáljuk, mi áll az interjú mögött. Mert amiben megállapodtunk Szijjártó Péter magyar miniszterrel, akit szavatartó emberként ismerek, az három ülés megtartása és a megegyezés Zelenszkij elnök és Orbán miniszterelnök közös memorandumának szövegéről” – idézi Dmitro Kuleba külügyminiszternek egy online sajtótájékoztatón elhangzott szavait a Jevropejszka Pravda.
„Mi abból indulunk ki, hogy követjük a logikát, amelyről megállapodtunk, és eltökélt szándékunk sikeresen befejezni ezt a folyamatot. Sajnálni fogom, ha az interjú a magyar fél álláspontjának változásáról tanúskodik és, diplomatikusan fogalmazva, kísérlet a tárgyalási folyamat újrakonfigurálására” – jelezte Kuleba.
A tárcavezető hangsúlyozta, hogy Ukrajna végrehajtotta Az oktatásról szóló törvényben a Velencei Bizottság által javasolt összes változtatást, így ez a kérdés lezárult. „Ukrajna továbbra is várja Orbán miniszterelnök ukrajnai látogatását” – tette hozzá.
Magyarán, arra az esetre, ha Budapestnek az lenne a szándéka, hogy megint kösse az ebet a karóhoz a magyar kisebbséget érintő kérdésekben, Kijev megerősítette, hogy semmilyen engedményt nem kíván tenni ezen a téren.
Ugyanakkor Kuleba reakciója a korábbi évek hangneméhez képest visszafogottnak tekinthető, s néhány kivételtől eltekintve az ukrán média is kifejezetten mérsékelten fogalmazott, mintha pillanatnyilag nem lenne cél az ukrán–magyar viszony ismételt „lenullázása”.
(ntk)
Íjgyártó a „vörös vonalakról” és a magyar iskolákról
Íjgyártó István kijevi magyar nagykövet az Interfax – Ukrajina hírügynökségnek adott minapi átfogó interjújában szokatlanul egyenesen fogalmazott a nemzeti kisebbségek ukrajnai helyzetével kapcsolatban, amennyiben nem kerülte a kényes témákat. Nem csoda, ha az ukrán média, amely egyébként is „rosszul viseli” az országgal szemben megfogalmazódó külföldi bírálatot, nem vette át az interjút (legalábbis ismereteink szerint). Az alábbiakban következzék egy kis ízelítő a diplomata bennünket, kárpátaljai magyarokat érintő mondandójából.
– Noha Ukrajna a NATO kibővített lehetőségek programjának partnerévé vált, és Magyarország mint a Szövetség tagja, nem tiltakozott, Budapest továbbra is blokkolja a NATO–Ukrajna Bizottság miniszteri szintű ülését. Korábban Szijjártó Péter magyar külügyminiszter kijelentette, hogy a Bizottság blokkolásának feloldása továbbra is az ukrajnai magyar nemzeti kisebbség jogaival kapcsolatos kérdésektől függ. Mennyire közeledtek a tárgyaló felek álláspontjai annak érdekében, hogy megállapodásra jussanak ebben a kérdésben?
[…]
– Mindenekelőtt széles körben elterjedt az ukrán médiában, és egyes források igyekeztek ezt meglovagolni, hogy Magyarország blokkolni akarja Ukrajna NATO-tagságának kilátásait stb. Úgy gondolom, hogy a kibővített lehetőségek partnerségének esete megmutatta, soha nem állt szándékunkban blokkolni Ukrajna útját a NATO-ba. Amit mi teszünk, az az, hogy blokkolunk egy politikai intézményt, a NATO és Ukrajna közötti együttműködés konzultatív testületét miniszteri szinten, hogy kifejezzük komoly aggodalmunkat a kisebbségi jogok ukrajnai helyzete miatt.
A NATO nem csupán katonai, hanem politikai szervezete is az azonos gondolkodású országoknak, amelyek ugyanazokat az értékeket és elveket vallják. […]
Ezért akartunk egy nagyon komoly jelzést küldeni, hogy valami nincs rendben az ukrajnai kisebbségek jogaival, és Ukrajnának vissza kell térnie Az oktatásról szóló törvény, A felsőoktatásról szóló törvény és Az ukrán mint államnyelv funkcionálásának biztosításáról szóló törvény elfogadása előtt folytatott politikájához. Ez az a három jogszabály, amelyet a magyar fél élesen bírált.
Sajnos Ukrajna a kezdetektől fogva, e törvények elfogadásakor és közvetlenül azok elfogadása után, politikai érveket kezdett használni. Azzal vádoltak bennünket, hogy a magyarok szeparatizmust készítenek elő Kárpátalján, hogy a Kreml szándékait szolgáljuk, hogy a krímihez és a Donyec-medenceihez hasonló helyzet alakulhat ki Kárpátalján, ha az ukrán állam nem lesz elég óvatos. A kisebbségi jogok védelmével kapcsolatos helyzet túlpolitizált témává vált. És ha megnézi a pénteken a Legfelső Tanács közelében történteket (tiltakozás Makszim Buzsanszkij képviselő indítványa ellen, amely kezdeményezte, hogy halasszák el az oktatási törvény alapján az orosz nyelvű oktatásra vonatkozó rendelkezések bevezetését – a szerk.), akkor megérti, hogy miről beszélek: azok a hölgyek és urak, politikusok, akik közvetlenül felelősek voltak az ilyen törvények elfogadásáért, demonstrálták ezt a nagygyűlésen.
Miért hibás értelmezése ez a helyzetnek? Ukrajnában az iskolák legalább 92%-ában ukránul folyik a tanítás. Az iskolák 8%-a az úgynevezett kisebbségeké, ideértve az orosz ajkú gyermekek csoportját is. Magyar iskolából 72 van, megközelítőleg ugyanennyi a román iskola, orosz nyelvű iskolából pedig összesen valamivel több mint 200 van. Nem gondolom – és ez meggyőződésem –, hogy az ukrán nyelv valamilyen módon veszélyben van ebben az országban. Veszélyben a kisebbségek jogai vannak.
Van három lépés, ideértve bizonyos mértékig a területi reformot is, amelyek a kisebbségek számára kiemelkedően fontosak. Az első a nyelv, mert ez az az eszköz, amellyel megőrzik az önazonosságukat, és az identitás átörökítésének lehetőségét. Az oktatás, mivel ez egy szervezeti forma, mely arról szól, hogy ez az identitás miként adható tovább a gyermekeknek. Harmadszor: ez az adminisztratív környezet, mivel ez biztosítja a lehetőséget arra, hogy hatékonyan részt vegyenek az őket érintő kérdésekben, a falujukban, városukban kialakult helyzet alakításában. Mindennek jelentősége van.
Sajnos Ukrajnában jelenleg van három reform, amelyek – véletlenül mind a három – rendkívül negatívak a magyarok számára: ezek az oktatási reform, a nyelvhasználat és az adminisztratív reform. Valahogyan ez a három, bizonyos vonatkozásban széles látókörű, nagyon progresszív, nagyon európai reform a kisebbségek jogainak folyamatos romlását okozza. Ez a fő probléma.
Reméljük, hogy visszaterelhetjük ezt a vitát a jogi mederbe, és beszélhetünk a kisebbségek védelméről. Ha félre tudjuk söpörni, meg tudunk szabadulni a politikai érvektől, akkor elérhetünk valamit.
Természetesen Magyarország nem örül az Ukrajna–NATO Bizottság vétójának miniszteri szinten. De amíg az ukrán oldal részéről nem tapasztalunk némi előrelépést, fenn kell tartanunk.
– Nyilván Ön is tudja, az ukrán kormány figyelmet fordít arra, hogy ezeknek a reformoknak, többek között a nyelvtörvénynek, éppen ellenkezőleg, elő kell segíteniük, meg kell könnyíteniük az ukrajnai magyar kisebbség fiatal generációjának az életét, hogy elsajátítsák az ukrán nyelvet, majd az ukrán felsőoktatási intézményekben tanuljanak. Mit gondol ezekről az érvekről?
– Mindenekelőtt azt, hogy ugyancsak ennek az oktatási törvénynek köszönhetően minden kisebbség elvesztette a lehetőséget a felsőfokú végzettség megszerzésére. A felsőoktatás jelenleg csak ukránul folyik, ami bizonyos mértékben teljesen szükségtelenné teszi az anyanyelven történő tanulást, mivel nincs mód a felsőfokú végzettség megszerzésére ezen a nyelven.
Ezenkívül a tanulás komoly dolog, amely mindig érinti a szülőket. A legtöbb esetben a szülők döntenek arról, hogy mi a legjobb gyermekeik számára. És ők azt mondhatják szüleiknek: „Ha nincs anyanyelvi oktatás, és a felsőoktatási lehetőségek nagyon jelentéktelenek, miért kell aggódni, és iskolába járni?” S akkor az állam könnyen kijelentheti, hogy senki sem tanul a kisebbségi osztályokban és csoportokban, úgyhogy zárjuk be őket, és irányítsunk át mindenkit ukránra, ami olcsóbb, ami jó, több jogot és lehetőséget kínál. De ki dönt?
Ez demokrácia kérdése: az államnak kell-e eldöntenie, hogy mi a jó a diákoknak és a szüleiknek, vagy a szülőknek maguknak kell eldönteniük, hogy milyen lesz gyermekeik jövője? Emlékszünk, hogy a szocialista időkben az állam azt mondta, boldoggá teszi a szovjet állampolgárokat. Ha vissza akarunk térni ebbe a korszakba, az nem túl európai és nem túl demokratikus. Ez az első nagyon fontos érv.
A második érv – senki nem beszél róla, és az ukrán fél óvatosan kerüli mindazt, ami nem érinti a nyelvet. Az ukrán állam által tett legfontosabb lépés az, hogy 2020-tól az orosz ajkúaknak, és 2023-tól az EU nyelveit beszélő többi kisebbségnek nem lesznek iskoláik. Semmilyen. Az iskola csak ukrán, mondja a törvény. A nemzeti kisebbségek számára osztályok és csoportok lesznek. Ez egy nagyon fontos és nagyon negatív lépés az ország összes nem ukrán iskolájának felszámolása irányába, ami azt jelenti, hogy a kisebbség elveszíti intézményeit. „Nektek kisebbségként nincs jogotok intézményekhez, vannak osztályaitok.” Senki sem tudja, mi lesz az iskolák sorsa az adminisztratív reform után.
Ez a teljes szisztematikus lerombolása az infrastruktúrának, amely korábban Sztálin ideje óta létezett. Nem látok semmiféle előrelépést. Nem tudom, mi volt az ukrán állami hatóságok szándéka, de ez egyáltalán nem haladás – ez az infrastruktúra megsemmisítése.
A kárpátaljai magyarság és a magyar állam is többször kijelentette, partnerek vagyunk abban, hogy tanulmányozzuk, megismerjük és meghatározzuk azokat az okokat – amelyekben én személy szerint nem hiszek, de nem zárhatók ki –, amelyek miatt a magyarok nem vizsgáznak jól ukrán nyelvből. Mert ez egyáltalán nem igaz, elolvastam néhány statisztikát is, és sok ukrán sem tudja leadni ezeket a vizsgákat ukrán nyelvből és irodalomból.
Rámutatnék, hogy ez helytelen ok volt a folyamat elindítására. De a folyamat sajnos nem érinti a nyelvet, a folyamat a kisebbségek infrastruktúrájának megsemmisítésével van összefüggésben, ami számunkra és a kisebbségek számára is teljesen elfogadhatatlan.
[…]
– Ukrajna kijelentette, hogy számára az oktatásról és az államnyelvről elfogadott törvények továbbra is „vörös vonalak”, de például Vaszil Bodnar ukrán külügyminiszter-helyettes az Interfax – Ukrajinának adott interjújában kijelentette, hogy „a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítása az oktatás terén megvalósítható a magániskolák kontextusában, valamint az ukrán jogszabályok tökéletesítésével a Velencei Bizottság egyik ajánlásának végrehajtása keretében, nevezetesen egy új nemzeti kisebbségekről szóló törvény kidolgozásával”. Hogyan tekint Magyarország az ilyen javaslatokra? Mi elfogadható Budapest számára az ukrajnai nemzeti kisebbségek jogainak biztosítása szempontjából?
– Mint jeleztem, az oktatási törvény legérzékenyebb kérdése – legalábbis véleményem szerint – az oktatási intézmények, nevezetesen az iskolák sorsa a jövőben. A nemzetközi jog szerint a magániskolák a legtöbb esetben nem tartoznak az állami szabályozás fennhatósága alá. Általában egy magániskola akkor működhet, ha megfelel az ország oktatási rendszerének. De mi 72 oktatási intézményről beszélünk, amelyeket a magyar nemzeti kisebbség látogat. Mindegyiknek privátnak kell lennie? Ez azt jelenti, hogy az ukrán állam meg akar szabadulni a felelősségtől és a magánszférába irányítja át őket. Miért? Talán az ukrajnai magyarok már nem adófizetők, és a kisebbségeknek magánoktatás, magán egészségügyi ellátás, magánnyugdíj, mindenből magán jár?
[…]
Nem ellenzünk semmilyen elképzelést, de ezt meg kell beszélnünk. Ezért foglaltunk állást a viták mellett.
Nem vagyok túl jól tájékozott a „vörös vonalakat” illetően. Ez ismét politikai kérdés. Az ukrán hatóságok szerint ezek a törvények „vörös vonalak” és nem változtathatók meg, ez nemzetbiztonsági probléma. Ezek a kisebbségvédelem szempontjából teljesen irreleváns érvek. Mi azt mondjuk, hogy ha a kisebbségi jogokat és a nemzetbiztonságot együttesen kezelik, akkor a kisebbségek maguk is azonnal veszélyessé válnak az államra nézve, ami teljesen ellentétes a nemzetközi együttműködés logikájával, amely szerint a nemzeti kisebbségek hidat jelentenek az államok között és a társadalom szerves részét képezik. Számos viszonylatban úgy gondolják, hogy a nemzeti kisebbségek fenyegetést jelentenek, mivel szeparatista elképzelések hordozói, a kisebbségek problémáját még azelőtt kriminalizálják, hogy bármi történne, ami nagyon veszélyes helyzetet teremthet.
Képzelje magát a kisebbségek helyébe! Hogyan láthatnak bármilyen perspektívát egy olyan országban, amely szerint ők gyanúsak, potenciális szeparatisták? Ha nem bíznak a kisebbségekben, hogyan létezhetnek? Ez sajnos egy asszimilációs eszköz, mert ha ön kisebbségi, akkor problémát jelent, ha megszabadul kisebbségi státusától és ukrán, ukránul beszél, láthatatlanná válik, és akkor nem jelent problémát. Ez nagyon sajnálatos megközelítése a helyzetnek. […]
(zzz)
