Kalkuttai Szent Teréz: Az élet himnusza
Az élet egyetlen – ezért vedd komolyan!
Az élet szép – csodáld meg!
Az élet boldogság – ízleld!
Az élet álom – tedd valósággá!
Az élet kihívás – fogadd el!
Az élet kötelesség – teljesítsd!
Az élet játék – játszd!
Az élet vagyon – használd fel!
Az élet szeretet – add át magad!
Az élet titok – fejtsd meg!
Az élet ígéret – teljesítsd!
Az élet szomorúság – győzd le!
Az élet dal – énekeld!
Az élet küzdelem – harcold meg!
Az élet kaland – vállald!
Az élet jutalom – érdemeld ki!
Az élet élet – éljed!
Valamilyen mértékben félreértenénk ezt a szép tisztaságú költeményt, hogyha aktualitását csakis szerzőjének kerek születési dátumában látnánk. Mert igaz, hogy Kalkuttai Szent Teréz 1910. augusztus 26-án – pont száztíz esztendővel ezelőtt – született, élethimnuszának értéke mégis túlmutat ezen a napon.
Azzal a kedves versolvasónkkal pedig egyáltalán nem tudnánk vitatkozni, aki Az élet himnuszát Teréz anya életével és tetteivel kívánná magyarázni. Mert Teréz anya valóban tudta, hogy az élet egyetlen, ezért komolyan vette. Ezért az élet szépségét csodálta, boldogságát ízlelte, álmát valósággá tette, kihívását elfogadta, kötelességét teljesítette, játékát játszotta, vagyonát felhasználta.
Teréz anya az így értett életnek teljesen átadta magát. Ezért titkát megfejtette, ígéretét teljesítette, szomorúságát legyőzte, dalát énekelte, küzdelmét megharcolta, kalandját vállalta, jutalmát kiérdemelte – miközben egyáltalán nem volt „hivatásos költő”.
Teréz anya így élte az életet. Így oldotta meg „sikeresen” az élet földi nehézségeit, hétköznapiságát. Bár direkt nem tett semmit azért, hogy rengeteg ismerettel rendelkező tudóssá legyen – nem szerzett se vagyont, se rangot, nem küzdött oklevéllel igazolható ismeretekért –, tudásából mégis csak tanulni lehet…
Penckófer János
