„Az idén először végeztünk kotorékozást”

Rókatúlszaporulat, csökkenő vadállomány, „tolvajok” a baromfiudvarokban…

Hajdanán a mi vidékünkön is természetes folyamatok tartották fenn az ökológiai egyensúlyt. Ám az ember – nemcsak szűkebb pátriánkban, de például Európa jelentős részén is – már olyan mértékben megváltoztatta az őt körülvevő természeti közeget, hogy immár neki, konkrétan a vadásztársaságok tagjainak kell biztosítaniuk, hogy egyetlen faj egyedei se szaporodjanak túl, és ne sodorják veszélybe az ökológiai egyensúly fennmaradását. Ezért kell kilövésekkel, időnként pedig kotorékozással kordában tartani a rókaállományt is.

– Az apróvadállomány 2016-tól kezdett észrevehetően fogyatkozni, három éve pedig drasztikus mértékben leépülni. Ezt jelezte például az a tény is, hogy míg azelőtt a vadászatok alkalmával délig tizenöt mezei nyulat is puskavégre kaptunk, addig újabban délután 15 óráig mindössze négy nyulat lőttünk le, de nemcsak a mi vadászterületünkön, hanem Kárpátalja egészét tekintve is csökkenni kezdett az apróvadak száma. Ezért pedig hatvan százalékban a rókaállomány túlszaporulata a felelős – indítja beszélgetésünket Kész Attila, a Verbőci–Feketepataki Vadásztársaság elnöke. – 2016 előtt még nagy volt az apróvadállomány, amiben – a mezei nyulak esetében – az éghajlatváltozás is szerepet játszott. Mert míg régebben a tél november végétől márciusig is elhúzódott, s az első mezeinyúl-szaporulat nagy része még elhullott a hideg időben, addig újabban a klímaváltozás hatására már szinte nincs is tél, ezért az első fialásból származó kisnyulak is nagyobb részt megmaradtak, s ráadásul a mezei nyúl nagyon szapora állat, így megnőtt az állományuk. Az apróvadak egyedszámának a növekedése, a vadbőség pedig oda vezetett, hogy a rókaállomány ugyancsak megnőtt, mivel gyarapodni kezdett a rókák táplálékforrása. A rókák túlszaporodása viszont már azt eredményezte, hogy egyre több apróvadat ejtettek el, mezei nyulakat, fácánokat, sőt, még a fácántojásokat is megették, így az utóbbiak állománya nagymértékben lecsökkent. Egy ismerős magyarországi vadász már évekkel ezelőtt felhívta rá a figyelmemet, hogy ha nem végzünk kotorékozást, nem semmisítünk meg rókakotorékokat, akkor a rókák túlszaporodása esetén öt év alatt leépül a teljes apróvadállomány. Az utóbbi drasztikus lecsökkenését látva aztán fülemben kezdtek csengeni az anyaországi vadász szavai, az idén tavasszal aztán sort is kerítettünk a kotorékozásra kotorékebek segítségével. S míg korábban egy-egy vadászidény során 7-10 rókát lőttünk ki, az utóbbi vadászidényben aztán személy szerint hetet kaptam puskavégre, a vadásztársaságunk többi tagja pedig összesen tizenhármat terített le, még a kotorékozás előtt, addig a március végén megkezdett és áprilisban is folytatott kotorékozás során 34 rókát semmisítettünk meg, így a vadászszezonban és a kotorékozás során összesen 54 egyeddel csökkentettük a rókaállományt. Ha pedig azt vesszük, hogy egy év 52 hetében egy róka átlagosan hetente egy apróvadat ejt el, s ezt a számot beszorozzuk 54-gyel, akkor azt mondhatjuk, hogy 2808 apróvadat mentettünk meg, sőt, ha egy róka kéthetente ejt is el egy apróvadat, akkor is 1404 egyed megmentéséről beszélhetünk. Ezért míg az utóbbi években a járőrözéseink során sok fiatal rókát vettünk észre, addig most már nem mondhatjuk el ugyanezt.

– Tudtommal a rókák az utóbbi években beszabadultak a faluszéli baromfiudvarokba, és lopkodni kezdték a baromfikat, sőt a házi nyulakat is.

– Igen. A túlszaporulatuk, illetve az apróvadállomány csökkenése miatt új táplálékforrás után néztek, a kotorékozás során aztán észrevettük, hogy a régi, a falutól távoli kotorékaikat otthagyták, és a község szélétől 300-500 méterre hozták létre az új kotorékaikat. S például egy kotorékban egy fácántyúk és egyetlen mezei nyúl maradványai mellett hét házityúk maradványait fedeztük fel, de az is megesett, hogy egy róka egyetlen éjszaka tizenhét libát vitt el egyetlen baromfiudvarból, s az elfogyasztott baromfi mellett a többit elvájta, „bespájzolta őket”. Emellett házi nyulakat is elragadtak. A ketrecajtók, baromfiólajtók egyszerű, billenős zárját könnyedén kinyitották, sőt, még egy egyszerű retesz sem okozott számukra gondot, jobb a biztonsági retesz, de a róka esetében szinte semmi sem lehetetlen, így ellenük a legjobb védekezés a ketrec-, illetve a baromfiólajtók lakatra zárása. S ezúton kérem a gazdákat, akik a falujuk mellett a földeken dolgoznak, hogy jelentsék a vadásztársaságoknak, ha rókát vesznek észre, mert így megkönnyítik a rókákat kereső vadászok dolgát. S megjegyzem: a róka területfoglaló vad, s ha egy területen megcsappan az állománya, akkor máshonnan érkeznek rókák az új vadászterületre, tehát vég nélküli a rókák ellen vívott küzdelem.

– A rókák túlszaporulata mellett milyen további tényezők idézték elő az apróvadállomány lecsökkenését?

– Húsz százalékban a betegségek s ugyanilyen mértékben az orvvadászok „ténykedése”, s az őrjáratokat is azért tartjuk, hogy védjük tőlük a vadakat. Ami a betegségeket illeti, ha tavasszal, a fácánok költésekor sok eső esik, hűvös az idő, akkor sok fácáncsibe megfázik és elhull. Amúgy többen abban a tévedésben élnek, hogy a fácán évente több fészekalja csibét nevel fel, pedig csak arról van szó, hogy ha az áprilisban költő fácán első fészekalja elpusztul, akkor májusra is eltolódik a költése, és még egyszer költ, ha pedig ez a fészekalja is elpusztul, akkor harmadszor is költ. A mezei nyulakat pedig májkárosodás pusztítja. De visszatérve az időjáráshoz, nemcsak a sok eső, hanem a hosszú szárazság is megviseli az apróvadakat. Ami pedig az orvvadászokat illeti, elfogásuk esetén lefegyverezhetjük, majd átadjuk őket az illetékes vadőrnek, aki a rendőrségre adja fel az orvvadászokat. Egyszerű falusiak is foglalkoznak orvvadászattal, de újgazdagok is, az ő esetükben pedig sokat számít, hogy nekik sok pénzük van. A bírságok számukra nézve kicsik: egy őzért 10 ezer, egy mezei nyúlért kétezer, egy fácánért ezer hrivnyát kell fizetni, az újgazdag orvvadászok pedig ezeket az összegeket a mellényzsebükből kifizetik. A tízszeresükre kellene emelni a bírságok nagyságát, hogy számukra is elrettentő erejük legyen.

Lajos Mihály