Fátyol Zoltán: Az eső és a pillangó

kommentár Csuang Csou álmához

Egy pillangó repült

a kertben, aztán

váratlanul esni

kezdett. Hirtelen

csapott le a zápor,

cseppjei elmossák

szárnyait; ne légy

közel hozzá, amikor

léte megszűnik –

elviszi szürke

áradat –, gyönyörű

volt és rövid.

Az esőben meghalt

egy pillangó, vagy

talán a pillangóban

esett, aztán egyszerre

elállt, és eltűnt a lepke is:

kifürkészhetetlen

szerkezet, elvitte

az esőt, vagy őt

a víz? látod, de nem

tudod, melyik és

hogyan történhetett.

Fátyol Zoltán verse a Hitel idei májusi számából való, és egy másik szerzőnk másik híres költeményére utal. Már az alcíme – kommentár Csuang Csou álmához – felidézi Szabó Lőrinc Dsuang Dszi álma című versét, és ez akkor sem erőltetett párhuzam, ha a kínai mester neve nem egyezik a két költőnél.

Fátyol Zoltán és Szabó Lőrinc ugyanarra a filozófusra gondol, és ugyanazt a filozofikus problémát feszegeti, amely Dsuang Dszi, Csuang Ce, Csuang Csou és Csuang Cu név alatt lett ismert a magyarság körében, hogy tudniillik mi is a valóság és az álom. Hogy mennyire tekinthető biztosnak az egyes személy nézőpontja felől értelmezett-látott alapállás.

Már a Szabó Lőrinc-verset sem tekintették eredeti ötletnek teljes egészében, hiszen ő is egy kínai följegyzést használt fel, bizonyos Csuang Cu esetét írta meg versben, aki azt álmodta, hogy ő pillangó, miközben semmit sem tudott emberi önmagáról, ezért felébredése után teljesen elbizonytalanodott a kiléte felől.

Az itt olvasható Fátyol Zoltán-költemény pedig valóban „adalék”: úgy gondolja tovább az eredeti történetet és a filozófiai problémát – mármint a kétféle valóság meglétét –, hogy a lepkét egy esővel kapcsolja össze. Itt nem lehet tudni a végén, hogy a lepkében esett-e az eső, vagy a lepkét mosta el a víz, mindenesetre megfontolandó a figyelmeztetése: „ne légy közel hozzá, amikor léte megszűnik”…

Penckófer János