Újra kísért a fasisztaszagú múlt

2020. szeptember 23., 14:00 , 1025. szám

Míg egyes nacionalista politikusok a március 8-i és május 9-i ünnepségek eltörlését követelik, mások alternatívát kínálnak Ukrajnának. A közelmúltban Okszana Szavcsuk, a Szvoboda képviselője több kollégájával a Hang, a Nép Szolgája és a Haza frakciókból, valamint a Bizalom és A Jövőért képviselőcsoportokból határozattervezetet nyújtottak be a parlamentnek, amely javasolja, hogy jövőre ünnepeljük meg az ukrán állam helyreállításáról szóló okirat kihirdetésének 80. évfordulóját. A tervezet szerepel a Legfelső Tanács őszi ülésszakának napirendjén. Miután több párt mintegy tucatnyi képviselőjének közös indítványáról van szó, a strana.ua portál érdemesnek tartotta utánanézni, mit ünnepeltetnének meg az országgal a törvényhozók.

A határozattervezetből csupán annyi derül ki, hogy az Okirat az Ukrán Állam Helyreállításáról című dokumentumot 1941. június 30-án hirdették ki. A tervezetet jegyző képviselők arra nem térnek ki, hogy miféle ukrán állam helyreállításáról volt szó tulajdonképpen, ami nem csoda, hiszen semmilyen ukrán állam nem jött létre abban az időben.

Azt viszont tudni lehet, hogy ezen a napon vonult be Lembergbe (Lviv) a német hadsereg, s a nyomukban megérkezett az Ukrán Nacionalisták Szervezete (a Sztepan Bandera-féle OUN) vezetőinek egy csoportja, élén Jaroszlav Szteckóval. Még aznap gyűlést tartottak az OUN galíciai aktivistái, amelyen a német katonai parancsnokság képviselői is jelen voltak. Amikor a németek távoztak, Sztecko felolvasta azt a bizonyos okiratot.

A dokumentum több kérdést is felvet. Mindenekelőtt Sztecko eredetileg egy, az Okirat az Ukrán Állam Kikiáltásáról címet viselő szöveget olvashatott fel, amely a nyugat-ukrajnai területeken létrehozandó államra vonatkozott, melyet a jövőben rendeltek volna alá a Kijevben létrehozandó nemzeti kormánynak. Tehát 1941. június 30-án nem az 1918–20-ban létezett Ukrán Népköztársaság (UNR) helyreállítását jelentették be. Csak később, amikor az ország keleti részére is ki akarták terjeszteni a dokumentum hatályát, cserélték a „kikiáltást” „helyreállításra”.

Ám nem ez a legfőbb ok, amely miatt a XXI. századi Ukrajnában nem tűnik jó ötletnek megemlékezni az évfordulóról. Idézet a dokumentum 3. pontjából: „Az ukrán állam szorosan együttműködik a nemzetiszocialista Nagy-Németországgal, amely élén vezérével, Adolf Hitlerrel új rendet teremt Európában és a világban, és segít az ukrán népnek felszabadulni a moszkvai megszállás alól”. Szó esik a dokumentumban arról is, hogy az ukrán hadsereg együtt fog harcolni a „szövetséges német hadsereggel” a szuverén, egységes Ukrajnáért és az „új rendért az egész világon”.

A határozattervezetet jegyzők nem említik, de attól még tény: Bandera és Sztecko a hitleri Németországgal szándékozott együttműködni, ahogyan Pétain marsall tette Franciaországban, Quisling Norvégiában vagy Jozef Tiso Szlovákiában. Mindhárom politikust kollaboránsnak minősítették hazájában, s a háború után halálra ítélték. „Tehát mennyire korrekt ünnepelni azt, ami Európában bűnnek számít?” – teszi fel a jogos kérdést a strana.ua.

Az 1941. június 30-i gyűlés azzal kezdődött, hogy Koch százados a megszállók részéről kijelentette: háború van, ez nem a politizálás ideje. „Kizárólag a német Wehrmacht adhat ki parancsokat” – szögezte le a katonatiszt. Akkor mégis mire számítottak az ukránok? Legfeljebb a történelmi múltra alapozhattak, hiszen az UNR, Pavlo Szkoropadszkij ukrán állama szintén jobbára német befolyás alatt létezett, bár önálló államképződmények voltak. Az első világháború utáni helyzet azonban nem is emlékeztet az 1941. évire, amikor az ukrán nacionalistáknak sem államuk, sem kormányuk nem volt, s néhány homályos biztatástól eltekintve a megszállók hozzájárulását sem bírták az elképzeléseik megvalósításához. Utólag lehet vitázni arról, vajon mi volt Hitler szándéka Ukrajnával, kétségtelen tény azonban, hogy Nyugat-Ukrajnát még 1941 nyarán „hozzácsapták” Lengyelországhoz, pontosabban a megszállt ország területén létrehozott lengyel főkormányzósághoz.

Van egy további szempont is, amely miatt lehetetlen 1941. június 30-át ünnepelni: Lembergben ezen a napon vette kezdetét a zsidó pogrom, amelyben a Sztecko kíséretében érkezett személyekből toborzott rendőrség is érintett volt. A pogrom okairól megoszlanak a vélemények. Napjainkban az ukrán történészek a németek provokációjának tudják be a történteket, valamint a lakosság bosszújának az NKVD börtöneiben a szovjet hadsereg visszavonulásakor meggyilkolt ukránokért. A strana.ua szerint azonban volt egy további oka is a kegyetlenkedésnek: Bandera hívei igyekeztek elnyerni a nácik jóváhagyását a kormányzásra Lembergben és megteremteni az esélyt a Sztecko által meghirdetett ukrán állam létrehozására. Akár igaz ez az utóbbi állítás, akár nem, a történtek fényében mindenképpen helytelen lenne országos szinten méltatni ezt a napot.

(hk)