WHO: Minden ötödik ukrán mentális zavarokkal küzd

Nyolcmillió a mentális zavarokkal küzdő állampolgárok száma Ukrajnában – derül ki az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ukrajnai irodájának sajtószolgálata által kiadott tájékoztatóból, amelyet a segodnya.ua idéz.

A WHO szerint világszerte körülbelül egymilliárdnyian küzdenek ilyen problémákkal, de csak kevesen jutnak közülük minőségi ellátáshoz.

„A megbélyegzés, a diszkrimináció és az emberi jogok megsértése még mindig elterjedt” – állítja a világszervezet.

Ami az ukrajnai helyzet hátterét illeti, az ENSZ Humanitárius Ügyek Koordinációs Irodája rámutat, a hat éve tartó Donyec-medencei fegyveres konfliktus mintegy kétmillió lakos mentális egészségét érintette. Mert a Donyec-medencei háború nemcsak elesetteket és sebesülteket jelent. A katonák és az önkéntes zászlóaljak harcosai körében riasztó az úgynevezett pszichogén rendellenességek száma, amelyeket a vietnami, az iraki és az afgán háborúk szülte jelenségek analógiájára már el is neveztek „keleti szindrómának”.

„A kelet-ukrajnai háborús övezetben tartózkodó személyi állomány 80 százalékát agresszivitás, lobbanékonyság, dührohamok, szorongás, alvászavarok, szétszórtság, kézremegés és a lelki traumát okozó tényezők hatásának egyéb tünetei jellemzik” – mondja Nazim Ahajev, az Ukrán Fegyveres Erők Humanitárius Problémák Tudományos Kutatóközpontjának igazgatója. – A poszttraumás stressz okozta zavarok, rövidítve PTSD, kisebb vagy nagyobb mértékben mindegyikükben felfedezhetők. A pszichológusok és pszichiáterek időben érkező szakszerű segítségére van szükségük.”

A sokkos állapot, amelyet egy katona például a bajtársai halála következtében tapasztal meg, egyesekben azonnal megnyilvánul, s néhány percig vagy óráig, esetleg több napig tart. Azokat, akik – úgy tűnt – nem reagáltak olyan élesen a tragédiára, a PTSD 7-8 év után is „utolérheti”.

A múlt homályába vesző, de az emlékezetből ki nem törölhető események visszhangjai, amelyektől sem a gyógyszerek, sem az alkohol, sem a drog nem menthetnek meg, rengeteg szenvedést okoznak az ország keleti részén zajló konfliktus résztvevőinek, valamint szeretteiknek. Családi kötelékek, rokoni kapcsolatok szakadnak meg, az emberek többé nem értik egymást, mivel a háború után különböző dimenziókban és világokban élnek.

A Donyec-medencei eseményekig Ukrajnában szinte egyáltalán nem voltak hivatásos katonai pszichológusok és rehabilitációs szakemberek. A katonai egységekben végzendő szociálpszichológiai szolgálat leggyakrabban oktatókra, értsd: a szovjet hadseregtől megörökölt politikai tisztekre hárult és nemegyszer haszontalan jelentések megírására korlátozódott.

A helyzet fokozatosan változik: az egységek állományába pszichológusokat vesznek fel, a katonákat a krízisállapotok kezelésében jártas szakemberek is segítik.

Az önkéntes pszichológusok is sokat tesznek, és hozzájárulásuk tiszteletet érdemel – véli Zoja Harkovenko gyakorló pszichológus. De nem mindenki áll készen erre a munkára, és ők maguk is azt kockáztatják, hogy a mentális traumát okozó körülmények áldozataivá válnak. Ugyanakkor ezek a drámai események nem fognak örökké tartani. Éppen ezért a háborúból a békébe való átmenet, annak minden részletével és árnyalatával együtt nagyon komoly probléma, amelyet állami szinten kell kezelni – véli a szakember, akit a segodnya.ua idéz.

Korábban a zn.ua arról írt, hogy Ukrajnában 1,6 milliónyian vannak hivatalosan nyilvántartva a mentálhigiénés rendszerben. Közülük 300 ezret kórházban kezelnek. Ezek a „rendszerben” lévő emberek láthatók a külső megfigyelő számára, míg további 6,4 millió enyhe, közepesen súlyos vagy súlyos mentális rendellenességgel élő személy úgymond árnyékban marad, egyedül vagy családjával éli meg problémáit.

(zzz)