Vasárnapi üzenet: 2020. november 1.
„Amikor meghallotta Jób három barátja, hogy mennyi baj érte őt, eljöttek a lakóhelyükről: a témáni Elifáz, a súahi Bildád és a naamái Cófár. Megállapodtak egymással, hogy elmennek hozzá, és részvéttel vigasztalják őt.” Jób 2, 11
Jób, Isten sokszorosan megpróbált szenvedő szolgája elveszítette a vagyonát, a gyerekeit, az egészségét és a feleségének a támogatását. A próbában való helytállás fontos feltétele volt, hogy három barát látogatja meg Jóbot a nyomorúságában. Jób könyve Jób és a három barát beszélgetéséről szól. Itt az egyik nagyon fontos igazság, hogy a próbában szükségünk van a társakra. Emberileg Jób megmaradásának a feltétele: a barátokkal való kapcsolat. Mert ameddig van kapcsolat, addig az élet rendeződik; s ameddig van rendeződés, addig van stabilizálás. A barátok megjelenése Jób számára gyógyító volt. Aztán következett a közösség stabilizáló hatása. Most a cél ennek a gyógyító jelenlétnek a megtanulása a barátok jellemzői által:
Kevesen vannak. Távoli helyekről jönnek össze. A közös értékrend, a minőség és nem a mennyiség számít a barátságban. Jób barátai többek voltak, mint hittestvérek. Ugyanis hasonló módon élték meg a hitüket. Az ilyen barátok a hitben egymásra vannak utalva nagy távolságból is. Az istenfélőknek egymást kell támogatniuk. Tudomásul véve, hogy kevesen lesznek. Ezért egymást meg kell becsülni. Fontos lenne, hogy ne csak fogyjunk, hanem tömörüljünk is.
Egymást számon tartják. Jób felesége után a barátok tudták meg a hírt Jób állapotáról. Fontos egymást számon tartani. Ezzel kifejezzük a másik felé, hogy szeretjük, elfogadjuk, megértjük. Már az érdeklődés önmagában is gyógyító az elveszettség érzésében szenvedő embernek. Egy idősödő kollégával beszélgettem a múltkor. Nemcsak a szokásos „Hogy van?” kérdést tettem fel, hanem a véleményéről is kérdeztem. Napokig teljesen fel volt „töltődve”, hogy kíváncsi valaki rá. Fontos feladat: keresd fel azokat, akikkel közös módon éled meg a hitedet (engedd, hogy imádságban Isten eszedbe juttassa azt a testvért, aki barát is, és talán már rég nem voltatok egymással kapcsolatban, és vedd fel vele a kapcsolatot – az internet világában ez nem jelent lehetetlen vállalkozást).
Egymással kapcsolatba léptek Jób érdekében: egymást értesítették (kiegészítették a személyes tudásukat), összegyűltek (ez már önmagában is áldozat), és stratégiát készítettek a vigasztalásra (megbeszélték, hogy mire vigyázzanak, és egymást is tanították a vigasztalásra). A bajban mutatkozik meg, kire lehet számítani és kinek számítunk. A krízis szűrő. A vigasztalás tanulható, és egymástól lehet tanulni. Az egyház közössége a hitben és a szolgálatban együtt fejlődő tagok közössége. Azért nem tudunk sokszor hatékonyak lenni, mert nem koncentráljuk az erőinket. Ezért olyan beszédtereket kell létrehozni, ahol a magunk feszültségeit is el tudjuk beszélni, a közös helyzetünket analizálni tudjuk, stratégiát tudunk megfogalmazni, össze tudunk hangolódni, és együtt, egyeztetve tudunk cselekedni. Fontos lenne, hogy az egyház keretében jöjjön ez a fórum létre, s akkor az egyház lenne a megújulás kiindulási bázisa.
Együttéreznek. Ezt jelzi, hogy úgy, mint Jób, port és hamut vesznek magukra. Az együttérzés egyszerre teher és ajándék. De csak pontszerű. Például a sumér együttérzési mítosz, ahol a bűnt elkövető, ezért gyerekét megszülni nem tudó istenasszonnyal együtt éreztek az emberek, így meggyógyult. Az együttérzés a legnagyobb emberi teljesítmény.
Felvállalják a nyomorúságban is. A kitartás jele. Egy hétig együtt vannak a rothadó Jóbbal. Ez elegendő idő, hogy minden nyomorúságát lássák. Jób ezt követően feltárja az elkeseredettségét. Ennek ellenére maradnak. Különösen jelentős ez a rész a feleségével szemben, akit csillapít, és fegyelmezetten oktat. De a barátokkal szemben őszintén feltárja az elkeseredettségét. Egy hét elég egymásból, hogy más képet kapjunk embertársunkról. S ha ezután is kitartunk egymás mellett, akkor számíthatunk az őszinteségre. Az együttérző felvállalásra válaszként nyílik meg Jób. Mert neki is szüksége volt a segítőtársi közösségre, melyet eredetileg a házastárstól kellene megkapnia, de bűn következtében ez elromlott. A bűneset után akár végzetes hiba is lehet abból, hogy a házastárstól a segítőtársi mivoltot várjuk el. Már nem ez a realitás. Ez az igény a testvéri közösségben telhet be. Ezért jó, ha a házastárs egyben hittestvér is.
Radvánszky Ferenc
református lelkész
