Vasárnapi üzenet: 2020. november 8.
„Végül, testvéreim, örüljetek, állítsátok helyre a jó rendet magatok között, fogadjátok el az intést, jussatok egyetértésre, éljetek békességben, akkor a szeretet és a békesség Istene veletek lesz.” (2 Kor 13,11)
Pál arra inti a korinthusiakat s velük együtt bennünket is, hogy a közösség belső életét, rendszerét, harmóniáját állítsák helyre. „Rend legyen!” – mondják sokszor a szülők a rakoncátlankodó gyermekeiknek; s valahol érezzük, hogy az idős Pál már gyermekeinek tekinti a korinthusiakat. Lelki gyermekei, akik bitangul értenek a veszekedéshez, marakodáshoz, pártoskodáshoz. Talán ismerősek ezek a fogalmak nekünk is. Milyen sokszor szinte csak ebből áll egy-egy közösségnek – családnak, munkaközösségnek, gyülekezetnek – az élete. Az életünk különböző színterein a káosz uralkodik, s bár vannak értekezések, fórumok, megbeszélések, ahol ütköztetjük a véleményünket, s elhangzanak vádak, számonkérések és kritikák, de nem jön létre megállapodás, nem születik meg a konszenzus, minden marad a régiben. Sokszor lövünk bakot, amikor arra pazaroljuk az időnket és egymás idejét, hogy kitöltsük az indulatainkat másokon, mindenáron ráerőltessük a másikra a véleményünket, és hogy jó sokat beszéljük arról, amit valakinek meg kellene csinálnia…
Pál azért beszél a rendről és az egyetértésről, mert minden közös munkának ezek az alapjai. Persze, meg lehet próbálni úgy is dolgozni, ahogyan az orosz népmesében a hattyú, a csuka meg a rák, de ebben az esetben hasonló eredménnyel zárul majd a tevékenységünk. Egyetértés nélkül nincs előrelépés, nincs fejlődés, sem pedig növekedés. Ha nem fogjuk fel, hogy a küldetésünk közös küldetés, nem is tudjuk azt rendesen végezni. Nem az a kérdés, hogy melyikünk rátermettebb, melyikünk érettebb vagy bölcsebb, vagy éppen melyikünk a leghangosabb, sokkal inkább az, hogy kiegészítve egymást tudunk-e egy irányba, egészen pontosan a helyes irányba mozdulni? Bele tudjuk tenni a magunk hitét, tudását, elszántságát, idejét, anyagi áldozatát a közös ügybe vagy pedig nem? Jussatok egyetértésre – mondja Pál, mert ő már tudja, rengeteg élettapasztalattal a háta mögött, számtalan gyülekezet megszervezése után, hogy az egyetértést munkálni kell. Rendteremtés és rendszerszemlélet. Valljuk meg: sok híján vagyunk ezeknek, s sajnos nem természetes még az Isten népén belül sem. Ezeken dolgoznunk kell tehát, tudatosan egymáshoz kell csiszolódnunk, el kell hordoznunk egymást szeretetben, néha engednünk szükséges, néha pedig elég megértőnek lennünk. De megéri. A végeredmény miatt, a közös cél érdekében. Jussunk hát egyetértésre, éljünk békességben – s akkor a szeretet és békesség Istene velünk, köztünk lesz!
Szimkovics Tibor
ráti és minaji lelkipásztor
