Művi vetélés, eugenikus abortusz… – Milyen etikai és egészségügyi kérdéseket vetnek fel?
Legnagyobb nyugati szomszédunknál, Lengyelországban október 23. óta forrnak az indulatok, amikor is a Lengyel Alkotmánybíróság a törvényhozás által elfogadott határozatot megvizsgálva, az élethez való joggal összeegyeztethetetlennek ítélte az eugenikus abortuszt, vagyis azoknak a magzatoknak a művi vetélését, akiknek az esetében nagy az esélyük a súlyos rendellenességeknek és a gyógyíthatatlan betegségeknek. Ugyanakkor az Alaptörvény továbbra is engedélyezi az abortuszt, ha a magzat veszélyezteti az anya életét vagy egészségét, illetve ha a teherbeesés nemi erőszak vagy vérfertőző kapcsolat következménye. Az alkotmánymódosítás miatt azonban tüntetések robbantak ki, melyek nemcsak az alkotmánymódosítás visszavonását, de a jobboldali kormány lemondását is követelik. A belpolitikai válság pedig azóta is tart… De milyen az abortusz szabályozása nálunk, és milyen etikai, illetve egészségügyi problémák merülnek fel a művi vetéléssel és azon belül az eugenikus abortusszal kapcsolatban?
– Annak fényében, hogy négy héttel a megtermékenyülés után az emberi embriónak már verni kezd a szíve, két héttel később működni kezd az agya, a 9. héttől magzatnak nevezett leendő kisbabában pedig a megtermékenyülés után 9-11 héttel kifejlődik minden szerve, mikortól is tekinthetünk emberi lénynek egy emberi lényt? – kérdezem dr. Stul Ilonától, a nagyszőlősi kórház szülész-nőgyógyászától.
– Genetikusok és más szakorvosok által bizonyított tény, hogy már a fogantatáskor, amikor a férfi ivarsejt megtermékenyíti a petesejtet, génállományaik pedig kombinálódnak, létrejön egy új élőlény.
– Országunkban miként szabályozzák a művi terhességmegszakítást?
– A törvényi szabályozás szerint a terhesség 12. hetéig lehet elvégezni az abortuszt, ha a magzat veszélyezteti az édesanya életét, ha bűncselekmény, illetve vérfertőző viszony miatt esett teherbe a nő, vagy ha súlyos fejlődési rendellenesség, betegség mutatható ki a leendő kisbabában. De a művi vetélés elvégzéséhez minden esetben szükséges az anya kérése (illetve a beleegyezése, amennyiben az orvosok felhívják rá a figyelmét, hogy a magzat veszélybe sodorja az életét).
– Mennyire tekinthető etikusnak az eugenikus abortusz, ha már egy kis élőlényt pusztítanak el azért, mert sérült, beteg gyermekként születne meg? Nem hasonlít ez a náci eutanázia-programhoz, melynek keretében szellemi és testi fogyatékos embereket öltek meg?
– De, ez is olyan. Megjegyezném, a születendő kisbaba esetében az orvostudomány nem tudja diagnosztizálni a szellemi fogyatékosságot, viszont ki lehet mutatni a testi fogyatékosságot, fejlődési rendellenességet, súlyos betegséget. Ám az eugenikus abortusz nemcsak etikai kérdéseket vet fel, hanem egészségügyi szempontból is problémás. Bizonyított tény, hogy nem minden kiderített rendellenesség marad fenn a szülés után is. Az ultrahangvizsgálattal kimutatott rendellenességek nem csak egyes esetekben szűnnek meg maguktól még a világrajövetel előtt. A megszületendő kis élőlény mintegy „kinövi” azokat. Például a szív- és érrendszeri patologikus elváltozások is elmúlhatnak, akárcsak, mondjuk, a vese ektópiája (rendellenes elhelyezkedése) vagy megnagyobbodása. Nem lehet száz százalékos biztonsággal kimondani, hogy egy születés előtt kiderített betegség, elváltozás a szülés után is megmarad. Vannak, persze, a szülés után is megmaradó rendellenességek, olyan súlyosak is, hogy a baba életképtelen, és halva születik. De például egy élve született, ám szívbeteg gyermeket meg lehet műteni, és életben marad.
– És ha például a szülés előtt kimutatják, hogy a leendő kisbaba nyomorékként, például végtaghiánnyal fog megszületni?
– Akkor implantátumot kaphat, és a gyermek fejlődéséhez igazodva kaphat újabb és újabb művégtagot.
– Lengyelországban az eugenikus abortuszok nagy részét Down-szindrómás magzatok esetében végezték el, bár a Down-szindróma nem sorolható a legsúlyosabb betegségek közé.
– Sőt, van olyan enyhe fokozata is, mely mellett teljes életet élhet az ember.
– Amellett – tudtommal – az abortuszon átesett nőket testileg, lelkileg is megviselheti a művi vetélés. Nehezebbé válhat a fogamzás, a gyermek kihordása, világra hozása (mivel megsérülhet a szülőcsatorna), illetve az abortuszt követően depressziósokká válnak, bűntudatot éreznek.
– Igen, bántja őket lelkileg, hogy elpusztíttattak egy kis életet. Amellett petefészek-gyulladást kaphatnak, menstruációs zavaraik támadhatnak. A legkomolyabb egészségügyi problémákként pedig onkológiai betegségek – méhrák, emlőrák – alakulhatnak ki náluk, illetve hormonháztartási betegségekhez is vezethet a művi vetélés.
Mindezek ismeretében valóban csak a legszükségesebb esetekben indokolható az abortusz – vonhatjuk le a következtetést.
Lajos Mihály