Vasárnapi üzenet: 2020. november 29.

Krisztusban szeretett testvéreim!

Elérkeztünk egy új liturgikus időszakhoz az egyházi évben. Ez az időszak nem más, mint az advent bűnbánati ideje. Az advent azonban nemcsak egy új liturgikus időszakot jelent, hanem egyben egy új egyházi év kezdetét is. Az egyházi év ugyanis advent első vasárnapjával veszi kezdetét. Ez az időszak bűnbánati időszak. Az évet az egyház nem hangos mulatozással kezdi, hanem a bűnbánatra hívja fel a figyelmünket. Bűnösök vagyunk mindannyian, akik rászorulunk Isten végtelen irgalmára. Ugyanakkor elmondható az is, hogy az adventi időszaknak kettős üzenete van a mai ember felé. Egyrészt az advent felkészít bennünket a karácsony megünneplésére. Karácsonykor azt ünnepeljük, hogy a Fiúisten emberré lett. Emberként született erre a világra. Isten az Ő fia által belép az emberiség történelmébe, méghozzá úgy, hogy emberi természetet vesz fel és megtestesül. Hatalmas titok ez, melyet az ember a maga véges értelmével nem tud megérteni és átlátni. Az ember rácsodálkozik arra, Isten hogy lehet ennyire hatalmas, hogy kicsiny gyermekként születik közénk. Ennek a titoknak a megünneplésére készít bennünket az advent. Az adventnek azonban van egy másik üzenete is, és ebben az üzenetben Krisztus második eljövetelére hívja fel a figyelmünket Krisztus egyháza. Hiszen már nem azt várjuk, hogy a második isteni személy megszülessen. Ez már megtörtént. Ezt megünnepeljük, és ezért hálát adunk. Amire várakozunk, az Krisztus második eljövetele. Ezt várjuk hittel és szeretettel. Ehhez a várakozáshoz nyújt segítséget az adventi készület, mely arról szól, hogy virrasztva, lelkünk kegyelmi állapotának készenlétével várjuk az Úrral való találkozás idejét. Ez egy örömteli és áldott várása az Úrnak. Ha így tekintünk várakozásunkra, akkor rájövünk arra, hogy nemcsak a karácsonyt megelőző négy vasárnap az advent, hanem a keresztény ember egész élete egy reményteljes és örömteli várása az Úrnak. 

Az idei adventi várakozásunkhoz az evangélium szavait szeretném segítségül hívni: „Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának kezdete. Izajás próféta megírta: »Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy előkészítse utadat. A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit.«

János ezért a pusztában hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára. Kivonult hozzá Júdea egész vidéke és Jeruzsálem minden lakója. Megvallották bűneiket, Ő pedig megkeresztelte őket a Jordán folyóban. 

János teveszőrből készült ruhát viselt, csípőjét bőröv vette körül, sáskát és vadmézet evett. Ezt hirdette: »Aki utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam a saruszíját. Én vízzel keresztellek titeket, Ő pedig Szentlélekkel keresztel majd meg benneteket«” (Mk. 1, 1–8).

Legyen tehát az idei adventünk jelszava az útkészítés. A bűnbánat, a jó cselekedetek, az irgalmas szeretet gyakorlása, és a szolgálat által készítsünk utat a szívünkbe érkező üdvözítő számára és embertársaink számára is.  

Molnár János
beregszászi esperes-plébános