Vasárnapi üzenet: 2020. 12. 06.

2020. december 6., 10:00 , 1035. szám

Várakozás ideje

Gyerekkoromban ősz végén búzát tettünk egy kis edénybe, hogy majd a templomban felállításra kerülő betlehemi jászol köré odarakhassunk egy kis zöld növényzetet. Ugyanezt tettük a betlehemes alakok közé is, amikor indultunk a szentestei kántálásra. Ez a kis zöld növényzet kontrasztként hatott a sok-sok száraz, dobozokból, padlásról előszedett dísz, figura és játék környezetében. Szépek voltak a díszek is, élmények is fűződtek hozzájuk, mint a karácsonyi alakokhoz, a betlehemi jászolhoz, amelyek természetesen az ünnep meghittségéhez tartoztak. De a fagyos időben a természet életét mégis a maréknyi búzaszemből kisarjadzott növényzet jelentette.

Amikor a természet elcsendesedett, amikor a külvilág elhallgatott, és lehullottak a levelek, akkor zöldültek ki a magvak. A természet rendjével teljesen ellentétes folyamat zajlott le. A búzaszemek akkor keltek életre, amikor nem is várt volna ilyen jellegű történést az ember. Mintha már előre hangzanának Jézus szavai, amelyeket később a példabeszédeiben sokféleképpen megfogalmazott: „Amikor nem is sejtitek, akkor jön el a ház ura.” Amikor nem is sejtjük, akkor tud megszületni bennünk az elhatározás, a szeretet, a jóság… Azok számára, akiknek szívében ott van az ige, vagyis Jézus tanításának a magva.

A pünkösd utáni 27. vasárnap és az adventi időszak közepén a görögkatolikus egyház a 18 éve vérfolyásban szenvedő asszony történetét olvassa fel a templomaiban. Idén erre a napra esik Szent Miklós püspök ünnepe is. Az asszony megérintette Jézust, ami igazán szokatlan tett volt abban az időben egy asszony részéről. De Jézus részéről is, aki ezt megengedte. Az asszony közel akart kerülni Jézushoz, mert tőle várta a gyógyulást. Szent Miklós püspök pedig a korabeli közfelfogással szemben nem felhalmozta a vagyonát, hanem szétosztotta azt. Szembeszállt azokkal a hittagadókkal, akik az egyházat támadták. Szokatlan viselkedés mindkettő.

A karácsonyvárás csendes időszak. Küzdelem a természet rendjével, és küzdelem az értelmetlennek tűnő dolgokkal. Folyamatosan győzködjük magunkat, hogy egy csecsemő majd megváltoztatja a világot. Az Isten megjelenésére való várakozás szokatlan dolog a mai világban is, amikor az erő, az okosság, a hatalom, az önmegvalósítás időszakát éljük, amikor minden erővel háttérbe próbálják szorítani az egyház tanítását és az evangélium üzenetét.

Egy búzaszem, egy gyertya, egy ajándék, egy gyónás, egy ima, egy bocsánatkérés… Egy-egy szokásunk magváltoztatása, egy rendkívülinek, szokatlannak tűnő jótett, a simogató szó, a szeretet, a béke keresése olyan tevékenység, amely szinte értelmetlen, mint az őszi vetés, amelyet a fagyok beállta előtt készítenek elő. De igazi gyökeret a fagyban és a fagyos szívekben is csak ez tud verni. Hittel és keresztény meggyőződéssel reménykedünk, hogy a „nehéz lelkű” világ szellemi-lelki lehangoltságát Isten szeretetének kontrasztja meg tudja változtatni.

Marosi István
görögkatolikus pap