Karácsonyi üzenetek

Fogadd el Isten ajándékát!

„Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben.” (János 12, 46)

Ünneplő keresztyén Testvéreim!

Jézus Krisztusnak ezt az Önmagáról tett bizonyságát fogadjuk karácsonyi örömüzenetként. Lássuk meg, hogyan győzi le Jézus Krisztus, a Világ Világossága a mi elménk sötétségét, a szív sötétségét és a halál sötétségét! Aki hisz, ne maradjon sötétségben.

Sok dolog van a világon, amit emberi ésszel fel nem foghatunk, meghaladják elménk képességeit. Vannak titkok, melyek örökre titkok maradnak. Sok tévedést követünk el, dolgokat félreértünk, és ezzel magunknak, másoknak bajt okozunk. Hálásak lehetünk az emberi ész vívmányaiért, a tudományért, amit az ember elért, felhalmozott és képes tovább adni. De be kell látni, hogy sok tévedés is jellemez bennünket, és ennek megvan az ára. Nemzedékek fizetnek nagy árat elődeik tévedéseiért, sőt az egész emberiségre ránehezedik az, amit a Szentírás sötétségnek mond. Ezt a sötétséget oszlatja a karácsonyi örömüzenet. Hogyan oszlatja el a Világ Világossága elménk sötétségét? Nem úgy, hogy megismerünk minden titkot, nem úgy, hogy tévedés nélkül rendezhetjük életünk sorát. De mégis látjuk a világosságot. Azt, hogy Jézus Krisztus által a Mindenség Ura a mi szerető mennyei Atyánk. Jézus születése, földi élete, tanítása, kereszthalála és feltámadásának fénye világossá teszi előttünk, hogy Isten szeret bennünket. Ez az igazi világosság, ami a miénk lehet!

Az értelmi sötétségnél viszont veszedelmesebb a szív sötétsége, mert a megsötétedett szív a bűn forrása. A bűn a sötétség eredménye és gyümölcse. A sötétség hatással van ránk. Bűnt elkövetők, bűnben élő emberek vagyunk, de a szív sötétségére, a bűnre az Isten válasza a bűnbocsánat. A Világosság láttatja velünk, hogy a megváltás megtörténhet, a bűnbocsánat kész, és hit által a miénk ez a szívbéli megvilágosodás.

A Világ Világossága legyőzi a halál sötétségét. „A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog” (Ézs. 9, 1b). A karácsonyi prófécia erről beszél. A legsűrűbb sötétség, amely ránehezedik az életünkre, az a halál sötétsége. Jézus Krisztus halála a sötétség igazi mélységét jelenti. Ő leszállt abba a sötétségbe, ahová nekünk már nem kell leszállnunk, mert Isten itt készített győzelmet Fia számára, mert kihozta a sírból, és kinyilatkoztatta, hogy az Ő világossága még a halál sötétségét is legyőzi.

A karácsonyi üzenet vigasztalás is. A karácsonyi fények a gyászolók szívére is hatással vannak. Megtöri a sötétség erejét és a gyásznak keserűségét.

Legvégül még megválaszoljuk azt a kérdést, hogy hogyan nyerjük el ezt a világosságot. Alapigénk így felel: „Én világosságul jöttem a világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, aki énbennem hisz” (János 12, 46). Aki Énbennem hisz. Ahogy egy süketnek hiába magyarázom a zene szépségét vagy egy vaknak a színek különbözőségét, éppen úgy a hit nélküli embernek is üres beszéd mindaz, amit alapigénk mond a világ világosságáról.

A karácsonyi világosságot a hit szemével látjuk. Hinni annyit jelent, mint elfogadni Isten ajándékait. Karácsony ünnepén – és azután is – legyen és maradjon velünk a Világ Világossága, Jézus Krisztus!

Áldott ünnepet kívánva

Zán Fábián Sándor,
a Kárpátaljai Református Egyház püspöke

Ott született meg, ahova beengedték

Ebben az évben nagyon szokatlan módon telt a nagyböjt, a húsvét, és hasonlónak ígérkezik a karácsony is. A lassan egy éve tartó járvány miatt sokan nem fogják tudni családjukkal tölteni az ünnepeket, és sokan lesznek azok is, akik szeretnének, de nem tudnak majd elmenni a templomba a karácsonyesti szentmisére. Ebben a helyzetben még inkább fontos tudatosítanunk magunkban, hogy az Isten Fia nemcsak közénk jött kétezer évvel ezelőtt, hanem azóta is szüntelenül velünk van, ahogy megígérte: mindig, de leginkább akkor, amikor nehézségekben van részünk.

A nehézségekből a Szent Családnak is kijutott, rögtön közös életük elején is. Tudjuk, hogy szállást kerestek, és a betlehemi rokonok nem fogadták be őket. A keresés kudarcának szomorúsága kísértett már, amikor a faluszéli istállóban mégis megértően, szeretettel fogadták Józsefet és feleségét, Máriát, aki az éjszaka csöndjében e látható világba szülte Isten eddig láthatatlan Szent Fiát, Jézust.

Isten legnagyobb ajándékát adta ekkor nekünk, de nem kényszeríti Őt ránk. Azóta is küldi Őt, és ott, ahol várják, befogadják, oda örömöt és békességet hoz ma is, bármilyenek is a külső körülmények. Sajnos, azóta is vannak, akik nem akarják Őt, ellene döntenek, mert ragaszkodnak a bűneikhez; bár azok pillanatnyi élvezetet adhatnak csak nekik, valójában elveszítik benső békéjüket, boldogságukat, és egyre reménytelenebbé válik az életük.

Szép példákat látunk a Bibliában a közeledő Isten befogadására, a legszebb azonban a názáreti leányé, mert Mária mondta ki az első Évával szemben a teljes igent (áment) Isten szép tervére: „Legyen nekem a te igéd szerint.” Ezzel, Mária „legyen”-jével kezdődött el Jézus földi élete, így kapcsolódott össze az Isten élete az emberével – és Istennek ez a célja mindenkivel. Hasonló módon akarja elérni az összes embert, mert az Istennel való kapcsolatunk ezután már nem rokonsági alapon működik. Jézus azt mondta később, hogy ha valaki közeli, mély kapcsolatba akar vele kerülni, az nem a vérségi kapcsolattól függ, hanem attól, mennyire mond teljes, élő hittel igent Isten rá vonatkozó tervére, akaratára. Ma is akkor kezd megújulni az ember élete, akkor kezd el szabadulni, gyógyulni, amikor élő hittel kimondja az áment Isten tervére, és ha kell, megtagadja saját akaratát. Döntésével az ember valójában vagy az életre, vagy az élet ellen szavaz. Látjuk ezt a három napkeleti bölcs pozitív példáján és Heródes negatív hozzáállásán. Jézus egész működése alatt erre a döntésre ösztökélte hallgatóit, hogy fogadják el Isten szeretetét, melyet Ő maga tökéletesen bemutatott, döntsenek mellette, és feltétel nélkül bízzanak benne. Ő ugyanis szabadságunkat teljesen tiszteletben tartva kívánja szívbéli döntésünket. Egy fontos feltétele van csak a vele való találkozásnak, az Ő szívünkbe születésének: a mi bűnbánatunk. Ezt senki nem teheti meg helyettünk. Akármilyen messze is van tőle valaki, akármilyen nagy bűnös is, ha bűnbánóan, bűneitől elfordulva, hittel fordul Jézus, a Szabadító felé, olyan csodát tapasztal meg, mint a bűnbanda vezére, Zákeus vagy a gonosztevő jobb lator. Az Úr Jézusnál rögtön ott van a bocsánat, sőt mennyei ajándéka is.

Karácsony öröme tehát az év során bármikor megvalósulhat; ha megtér a bűnös, tudjuk, hogy az egész mennyországban mekkora öröm támad. Aki élő hittel várja Jézus Krisztust, az Eucharisztia által éppúgy befogadhatja Őt, mint Mária, akármilyen szegényes istálló is volt eddig a lelke. Jézus ma is születik a világba, oda, ahol igent mondanak az életre és határozott nemet a halál kultúrájára. A pásztorok boldogságát azok élhetik át ma is, akik hisznek Isten angyalainak, hírnökeinek, és hallgatnak szavukra: „Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek.” Hála és dicséret mindazokért, akik erről ma is hiteles, szép tanúságot tesznek!

Minden kedves Olvasónak így kívánok békés, áldott, valódi örömökkel teljes karácsonyi ünnepet és boldog új évet!

Majnek Jenő Antal
munkácsi római katolikus megyéspüspök

„Menjünk el Betlehembe”

„Menjünk el Betlehembe, hadd lássuk a valóra vált beszédet, amit az Úr tudtunkra adott!”(Lk. 2, 15)

A betlehemi pásztoroknak ezek a szavai buzdítanak minket, hogy a hit szemével szemléljük Isten Fia születésének rejtelmes titkát. Mi, Uram, szintén Betlehembe szeretnénk menni, mert Te ott vársz ránk. Itt, Dávid városában nagy esemény történt. Megszületett a régen várt Messiás, az, akire a Föld minden népei türelmetlenül vártak, Betlehemben, amelynek jelentése „Kenyér háza”. Ebben a „házban” az Úr csodálatos módon találkozik minden emberrel: veled, velem. Ez a kis városka a világ közepévé válik, mert a mennyei Atya itt változtatja meg a történelem menetét. Itt születik meg az, akinek te is és én is nagyon fontosak és drágák vagyunk. A „Kenyér házában” születik meg az, aki azt mondja magáról: „Én vagyok az élő kenyér, aki mennyből szállottam alá.” Eljött, hogy örök életet ajándékozzon nekünk, és hogy tápláljon minket Isten igéjével és saját testével. Meg kell értenünk, hogy ma ez a „Kenyér háza” az Anyaszentegyház, amely az eucharisztikus Krisztust nyújtja nekünk, és hirdeti az evangéliumot.

Teológus Szent Gergely csodálatos módon magyarázza a megtestesülés nagy titkát: „Aki másokat gazdagít, szegénnyé lesz. Magára veszi az én testem szegénységét, hogy felöltöztessen engem istenségének gazdagságába. Aki dicsőséggel teljes, meg­alázza magát, rövid időre megválik dicsőségétől, hogy én részesedjem az Ő teljességében. Honnan a jóságnak ez a mérhetetlen nagysága? Miért vannak ezek a titokzatos tervek velem kapcsolatban? Isten képére voltam teremtve, de a képet nem őriztem meg. Ő olyan testet vesz magára, mint az enyém, hogy a képmásnak szabadságot, a testnek pedig halhatatlanságot hozzon. Olyan új közösséget vállal velünk, amely méltóságteljesebb az elsőnél.”

Ilyen egyszerűen és mélyen magyarázzák az egyházatyák az Üdvözítő eljövetelét az emberi valóságba, mondva, hogy ez volt az Isten üdvösségtörténeti terve. Az ember megszentelt kellett hogy legyen Istennek az emberi valóságba történő leszállása által, hogy ő maga szabadítson meg bennünket, saját erejével legyőzve azt, aki uralkodott fölöttünk, és a Fiú közvetítése által ismét magához vezessen bennünket. A Fiú mindezt az Atya dicsőségére teszi, akinek, amint látjuk, mindenben engedelmes.

Az Atya egyszülött Fiának születése felszabadulást hoz, hangsúlyozza Szent II. János Pál pápa, a föld minden szegletébe, a történelem minden pillanatában. Minden férfi és minden nő számára megszületik a Gyermek. „Így fogják hívni: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örök Atya, Béke Fejedelme” (Iz. 9, 5). Ez a Gyermek, mondja a pápa, magával hozza a választ, amely megszabadíthat minket a félelemtől, és újraéleszti reményünket. Amikor úgy tűnik, hogy a sötétség és a gonoszság győzött, Krisztus megismétli nekünk: „Ne féljetek!” Világra való jövetele által legyőzte a gonosz homályát, felszabadított bennünket a halál rabságából, és részesedést adott nekünk az élet lakomáján.

Ilyen egyszerű és egyúttal mély gondolatokkal érkezünk Krisztus születésének gyönyörű ünnepéhez. Az elmúlt év különleges volt. Nagyon különbözött az eddigiektől a koronavírus-járvány miatt, amely sok fájdalmat és nehézséget hozott az embereknek. A karácsony ünnepe most külsőleg erőteljesen különbözik az előzőktől, hisz nehéz időszakot élünk. De a belső lelki ember számára Krisztus születése mindig telve van nagy reménnyel, mert az Úr velünk van, és nem hagy bennünket egyedül. Nyissuk meg azért szívünket azok számára, akik súlyos betegek! Azok számára, akik magányosak, válságot és anyagi nehézségeket élnek át. Legyünk közel azokhoz, akik elvesztették szeretteiket, vigyük közel hozzájuk a születés örömét Isten szavának hirdetése, szívünk jósága és gyönyörű kántálásaink által. Öleljük körül buzgó imáinkkal hazánkat, egyházmegyénket, a veszélyben levőket és mindazokat, akiket szívünkben hordozunk.

Karácsony szép ünnepe alkalmából kívánom Nektek, családjaitoknak Isten bőséges kegyelmét, jó egészséget, Krisztus békéjét, és apostoli áldásomat küldöm mindnyájatoknak!

Krisztus születik! Dicsőít­sétek!

Testvéretek Krisztusban
Nílus püspök OFM