Egy karantén alatt kiötlött történet

Rúzsa Magdolna – Ordódy Eszter: Angyalkert

Rúzsa Magdolnát elsősorban dalai miatt ismerjük és szeretjük. Az énekesnő idén más húrok pengetésébe is belefogott. Ordódy Eszterrel meséskönyvet írtak, melyből már musical is készül. A mese miliője nagyban hasonlít Magdi dalainak világához. Jó és gonosz harcának egy pillanatképét láthatjuk magunk előtt „modern” keretek között.

A történet szerint Pollyt, a csodálatos hanggal megáldott kislányt konok betegség gyötri. Lázálmából egy gyönyörű helyen, mézillatú fák és éneklő virágok között ébred. Az Angyalkertben őrangyalok, egy beszélő macska, a madarak kórusa veszi körül, akik kiderítik, a kislány tévedésből került hozzájuk, és ha nem ér haza időben, beteljesül a gonosz Démia ördögi terve és leghőbb vágya: nem lesz többé zene, és sötétség borul a Földre. Vajon sikerrel jár Gábriel, Ámor és Polly?

„Hiszem azt, hogy nincsenek véletlenek, hogy ezt a mesét nekem küldte valaki – mondta a művésznő könyvének bemutatóján, majd hozzátette: – Az istenszeretet és a hit nagyon mélyen ott van ebben történetben. A legfontosabb az ember életében a hit, hogy mindig legyen egy kapaszkodó. Ez a kislány is ezt ábrázolja, hogy igenis mindig lehet előre haladni, hogy azok a pillanatok vagy nehézségek, amelyekkel szembe kerülünk, az mindig csak egy állapot, melyből ki lehet kerülni. Ezt a történetet a karantén alatt ötlöttem ki, megértettem azt, hogy milyen lenne ez a világ zene nélkül, s ezt rejtettem bele a mesébe. Azt is lehetne mondani, hogy a mese minden egyes szereplőjében ott lakom egy picit én is, jó és rossz szereplőben egyaránt.”

Lévén, hogy mesekönyvről van szó, érdemes említést tenni az igencsak jól sikerült grafikáról is, mely Máthé Kata és Matyus Dóra munkáját dicséri. Matyus Dóra a könyv bemutatóján megemlítette, hogy rejtettek apró utalásokat a képi világba. Például az angyali üdvözlet bemutatásánál Leonardo da Vinci ismert képi világából is merítettek, de a rózsát is mint a szeretet jelképét őrizték meg. És ha már az apró utalásoknál tartunk, felnőttként is különleges élményt okoz Magdi dalainak világát felfedezni a sorok között. Elég, ha csupán a Gabriel című slágerre gondolunk. De a szerző maga is megvillantott egy különös szálat, a mese végén szereplő életfolyó egy olyan motívum, melyet az Életfolyó című dalából emelt át.

Reméljük, sikerült felkelteni az érdeklődést a könyv iránt, s azt is reméljük, hogy Rúzsa Magdinak még több hasonlóan jó alkotása születik a közeljövőben.

tj