Kapitális „sárkánnyal” hozta össze a sors az egyik tiszai horgászt

2021. január 13., 11:31

Az elmúlt évek során – bizony nem alaptalanul – rengeteg kritika érte a Tisza kárpátaljai szakaszának halgazdagságát, amit joggal nevezhetnénk inkább „halszegénységnek”. Az alaposan lecsökkent vízhozam és a folyamatos szennyezések ugyanis nem igazán kedveznek a halnak és horgásznak, de azért felnőtt egy „újgenerációs” horgásznemzedék, amelyik a megváltozott viszonyok között is szép fogásokkal büszkélkedhet. Közéjük tartozik a tiszaháti Petróczi Gergő is, ki ugyan csak három éve űzi ezt a sportot, de tisztességben megőszült „öreg vidrák” is sápadoznak fogásait látva. Gergő cimboránk nemrég ugyanis egy kis light pergetéssel szerette volna ledolgozni a karácsonyi bejglimérgezést, amikor az öreg folyó hatalmas kinccsel ajándékozta meg.

– Január 9-én délben ballagtam le a Tisza tiszapéterfalvi szakaszának „Sápi-sellő” néven ismert szakaszára, hogy megpróbáljak süllőzni. Az előző napok csapadékos időjárásának enyhén zavaros vize már lefutott, ezért egy magyar gyártmányú, Lukácsi Béla mesterhorgász által tervezett, neonzöld L&K Power Kick gumihallal kezdtem vallatni a medertörést. A kapás végül délután három-fél négy magasságában érkezett, és eleinte egyáltalán nem volt biztos, hogy ki is fogott meg kit. Dacára a hideg víznek olyan tánc vette kezdetét, amely talán a nyáron fogott dunai galócám fárasztásához volt mérhető. Mivel igen finom felszereléssel, egy 5–20 gramm dobósúlyú pergetőbottal és 0,10-es Daiwa fonott zsinórral horgásztam, nem erőszakoskodhattam a hallal, amely húzott, mint annak a rendje. Végül a hosszas és igen türelmes fárasztás végén egy hatalmas süllő jelent meg a hideg vízben. Akkor fogtam fel, hogy valószínűleg életem süllője van előttem, mely méltán érdemli meg a „sárkány” elnevezést, hiszen a folyami horgászok így becézik a 10 kilogrammnál nagyobbra növő nemes süllőket.

– Mi lett a hal sorsa?

– Noha sporthorgásznak tartom magam, és fogásaim kb. 80 százalékát visszahelyezem a vízbe, ezt a süllőt hazavittem a család asztalára. Ennek egyrészt az volt az oka, hogy a hosszadalmas fárasztás során a szó szoros értelmében „hullára” fárasztottam a halat: mire kivettem a vízből, már alig volt benne élet. Másrészt egy ekkora süllő saját fajtájának egyik legnagyobb ellensége. Ez a halfaj ugyanis erőteljesen kannibál, és élőhelyén a nála kisebb fajtársait előszeretettel megeszi. Ezt bizonyítja, hogy a 11 kilogramm súlyúnak és 88 cm hosszúnak bizonyult halam gyomrában is egy kisebb, kb. félkilós süllőt találtunk.

– Hogyan tovább? Mi a legközelebbi horgászálmod?

– Mivel gyakorlatilag csak pergetek, valamint a harcsahorgászatot űzöm mindenféle módszerrel, ezért álmaim is ehhez idomulnak. Tavaly nyáron harcsapergetés közben már fogtam egy 2,5 kilogrammos dunai galócát, ami a szó szoros értelmében megbabonázott. Ezért a legkíméletesebb visszaengedés mellett ebből az őshonos lazacfélénkből szeretnék fogni egy 10 kilogramm feletti példányt. A másik nagy álmom pedig megverekedni egy legalább 50 kilogrammos harcsával.

M. I.