Elvész a nyom – ha hagyjuk…

Könyvajánló

Kedves Olvasó, képzeljük el együtt a következőket!

Valamikor a hosszú XX. század elején egy kis székely faluban az emberek kővé dermedve veszik észre, hogy a folyó árja megállíthatatlanul sodor a „zúgó” felé egy csónakot, amelyikben hat gyerek ül. Úgy látszik, már lehetetlen megmenteni őket, elkerülhetetlen a tragédia… De ekkor, épp a zuhanás pillanata előtt a ladik – mintha elakadna valamiben – megáll, s a legelszántabb férfiaknak sikerül kimenteni a gyerekeket. És ebben a pillanatban a rozoga tákolmányt elragadja a víz, lezuhan, s pozdorjává törik. Amikor később megvizsgálják a helyet, ahol fennakadni látszott a csónak, kiderül, hogy ott a világon semmi nincs, ami megállíthatta! A helybéliek isteni csodát emlegetnek, egyes-egyedül a saját tragikus sorsa miatt hitetlenné vált Hiribi, az öreg halász kételkedik ebben. Bizonyságot akar: tudni, hogy van-e észszerű magyarázat a történtekre, vagy valóban isteni beavatkozás mentette meg a hat cserkészfiút; tudni a választ az őt gyötrő legnagyobb kérdésre: van-e hát Isten, vagy nincs? Csónakjába ül, épp oda sodródik, ahol a gyerekek megmenekültek – de az ő csónakja megállíthatatlanul a mélybe zuhan. Élete utolsó pillanatában Hiribi bizonyságot nyer: van Isten, mert csak ő tehetett csodát…

Ez a történet már eddig is elég meghökkentő és borzongató, ugyanakkor a legnagyobb tanulsággal szolgál, nemde? Pedig ez még csak a kezdet – Wass Albert Elvész a nyom című regényének a kezdete. Az erdélyi irodalomnak ez az igazán csak halála után felfedezett, zseniális alkotója az Osztrák–Magyar Monarchia különböző vidékeiről származó hat gyermek sorsát követi végig regényében, hogy élettörténeteikből elénk táruljon a XX. századi magyarok, svábok, zsidók és más nemzetek szétbogozhatatlanul összefonódó sorsa. Az első és az utolsó fejezet keretet épít a hat életutat bemutató, lebilincselően szövevényes és megdöbbentő, filozófiai, lelki mélységeket bemutató részek köré: az elsőben egy hitét vesztett egyszerű öreg halász, az utolsóban egy lelkipásztor találkozik Istennel. A történetek magukkal ragadják, szinte megfoghatatlanul és megállíthatatlanul sodorják olyan tanulságok felé az olvasót, amelyek egy életre szólnak, amelyek sok kérdésre segíthetnek választ találni. Vajon miféle „nyom” veszhet el? Vajon mitől függ, elvész-e – vagy mégis megmarad? Vajon van-e abban felelőssége minden egyes embernek, hogy megtaláljuk a válaszokat ezekre a kérdésekre?

Hát ezért érdemes elolvasni Wass Albertnek ezt a regényét. Azét a Wass Albertét, akinek minden regénye és minden költeménye a magyar lélek és a magyar tudat kristálytükre és tápláléka egyszerre, akinek élete, sorsa példaértékű, és tragikuma ellenére felemelő tanulságokkal szolgál, akinek életművét évtizedekig eltiltották az olvasóközönség elől, akinek személyét és műveit ma ismét nemtelen támadásokkal igyekeznek bemocskolni azok, akiknek nem a nemzet és nem az „isteni örök igazság” a mérce az életükben. Nos, kedves Olvasó, ha tartalmas olvasmányt keres, vegye kézbe Wass Albert bármelyik művét, olvassa el, és döntsön saját élményei alapján, hogy érdemes volt-e, érdemes volna-e alaposabban is megismerni ennek a magyar írónak minél több alkotását.

GM