Kányádi Sándor: Tövisfa

2021. január 31., 12:09 , 1042. szám

Nem emlékszem már (pedig hányszor

szúrt belém tövise), van-é

gyümölcse? Mintha valami bogyók,

vagy affélék lettek volna rajta úgy ősz felé,

vagy az se, csak tövis, tövis

a törzsön is?

Vágtuk, irtottuk: újrasarjadt,

s amit kivágtunk, csontkeményre

száradt, szikrázva ugrott

vissza róla a fejsze éle.

A tüze szinte olthatatlan,

virradatig-tartón parázslott;

nem láttam én még fában ennyi

önvédelmet és konokságot.

Találgattam már gyermekésszel

titkát ennek az irthatatlan

szívós fának, melyről a fejsze

még holtában is visszapattan.

Most értem csak: a történelmet

szolgálja inkább, nem a tájat –

kéznél volt mindig, mikor kellett

máglyának, avagy koronának.

 

 

„A verseimbe ma is csak olyan ecetfa, diófa, fű, bokor, sóskalevél, lapulevél, árvalányhaj s bazaltkő kerülhet bele, amelyet láttam, körültapogattam, kézbe vettem, sőt, nemegyszer megízleltem” – írja Csoóri Sándor.

Másik nagy költőnk, Pilinszky János pedig így ír a dolgok versbeli hitelességéről. „Sokan leírják, mindenki ismeri ezt a szót, hogy ’fa’; ha azonban pontosan látja, illetve érzékeli azt a ’fát’, amit leír, természetesen csak így, hogy ’fa’, akkor az a papíron megjelenik; de ha előtte nem hatoltak be abba a fába, amiről leírták azt, hogy fa, akkor az meghal a papíron.”

Nos, Kányádi Sándor ebbéli vélekedése nyilván hasonló lehet. Itt olvasható versében ugyanis szinte elevenen áll előttünk ez a különleges, óriási, oldaltöviseket is hajtó facsoda, amelynek termése is egészen sajátos: sötétbarna, lapos és csavarodó hüvelyformában hull le a földre késő ősszel. Ha ezt a hüvelytermést szétnyitjuk, benne apró magvakat találunk. Azt a ragacsos valamit pedig, amiben a magvak érlelődtek, sok-sok gyerekember bizony megkóstolja.

De hát ki ne ismerné a tövisfát, melyről még az éles fejsze is vissza tud pattanni, annyira tömör és masszív. És ki ne ismerné tövises ágainak azt a rögtönzött fonatát, mellyel kétezer esztendeje Jézust „koronázták meg”, miközben pedig a zsoldosok kacagtak…

                Penckófer János