Vannak, akiknek a szemében nem minden kisebbség fontos…

Európai parlamenti igen – európai bizottsági nem

Az Európai Unióban (EU) ötvenmillió ember él őshonos nemzeti kisebbségek tagjaiként. S míg egyes nemzetiségek maradéktalanul élvezik az őket megillető nemzetiségi jogokat, addig mások arra kényszerülnek, hogy harcoljanak e jogokért, sőt akár a puszta fennmaradásukért az asszimiláció árnyékában. Az Európai Uniónak viszont nincs kidolgozott stratégiája, mely a jogvédelmüket, a megmaradásukat szolgálná. A Minority SafePack európai polgári kezdeményezés épp ezért azt a célt tűzte maga elé, hogy elérje: a nemzeti, nyelvi és etnikai kisebbségvédelem bizonyos területei váljanak az európai uniós jog részeivé, s így segítse a nemzetiségek fennmaradását, kisebbségi jogaik megszerzését, gyakorlását. És e célt csaknem el is érte. De sajnos: csaknem…

A teljes nevén Minority SafePack – one million signatures for diversity in Europe, magyarul: Mentőcsomag a kisebbségek számára – egymillió aláírás az európai sokszínűségért, röviden: Nemzeti Kisebbségvédelmi Kezdeményezés a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) kezdeményezésé­re született meg, melyet aztán felkarolt az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (angol rövidítéssel: FUEN). 2013-ban pedig be is nyújtották a kezdeményezést az Európai Bizottsághoz (EB), mely azonban elutasította ennek bejegyzését, mert úgy ítélte meg, hogy bár a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak a tiszteletben tartása az Európai Unió egyik alapvető értéke, de sem az EU szerződése, sem az EU működési szerződése nem nyújt törvényi alapot a nemzetiségekkel kapcsolatos európai uniós jogalkotáshoz. A FUEN válaszul megtámadta az EB döntését az Európai Unió Bíróságánál. Ez pedig 2017-ben megsemmisítette az EB 2013-as döntését, és kimondta: az Európai Bizottságnak a szerződések alapján igenis joga van jogalkotást kezdeményeznie a saját hatáskörén belül az EU alapértékei és közösségi céljai érdekében. A kisebbségekhez tartozó személyek jogainak a védelme pedig – mint azt az EB maga is elismerte – európai uniós alapértéknek számít. Ezt követően az Európai Bizottság bejegyezte a Nemzeti Kisebbségvédelmi Kezdeményezést, megszabva, hogy abban az esetben foglalkozik érdemben vele, ha 2018. április 3-ig legalább hét európai uniós tagállamban sikerül összegyűjteni több mint egymillió hiteles aláírást.

De miről is szólt a Nemzeti Kisebbségvédelmi Kezdeményezés? Többek között előirányozta a tagállamoknak nyújtott európai uniós támogatások olyatén való módosítását, hogy azok elérhetőek legyenek a kisebb régiókban élő nemzetiségi közösségek számára is, a regionális támogatási alapok megtervezésekor vegyék figyelembe a nemzeti kisebbségek helyzetét, hozzák létre a Nyelvi Sokféleségi Központot, illetve úgy módosítsák az audiovizuális médiaszolgáltatásról szóló EU-s irányelvet, hogy a nemzetiségek által lakott régiókban biztosítsák a más tagállamból sugárzott adások szabad vételét. S mindent összefoglalva: az Európai Unió is védje a tagállamokban élő nemzeti kisebbségek érdekeit, segítse a fennmaradásukat, nemzetiségi, nyelvi jogaik érvényesülését, s az általuk lakott régiók is részesüljenek az európai uniós anyagi támogatásokból.

2017. május 19-én aztán kezdetét vette az aláírásgyűjtési akció, melynek motorja az RMDSZ volt, s nemhogy hét, hanem tizenegy tagállamban: Magyarországon, Romániában, Szlovákiában, Szlovéniában, Horvátországban, Lettországban, Litvániában, Dániában, Spanyolországban, Bulgáriában és Olaszországban sikerült is összegyűjteni a megfelelő számú hiteles aláírást. Összesen 1 123 422-t. Ezt követően a szervezők egy hetvenoldalas dokumentumban foglalták össze a Nemzeti Kisebbségvédelmi Kezdeményezés jogalkotási javaslatait, s még 2018-ban előzetes egyeztetést kértek az ügyben az Európai Bizottság akkori elnökétől, Jean-Claude Junckertől, aki azonban elutasította azt. Így a kezdeményezők úgy döntöttek, hogy a közelgő, 2019-es európai parlamenti választások után megalakuló új EB-nek fogják benyújtani az aláírásokat és javaslataikat. Az előbbieket aztán 2020. január 10-én, az utóbbiakat pedig 2020. február 5-én át is nyújtották. Majd sikerült megszerezniük az Európai Parlament támogatását, mely 2020. december 17-én – 524 igen szavazattal, 67 nem ellenében, 103 tartózkodás mellett – megszavazta a Nemzeti Kisebbségvédelmi Kezdeményezést támogató állásfoglalást, mindegyik frakció többségének a támogatása mellett, és felszólította az Európai Bizottságot, hogy dolgozza ki a nemzetiségekhez tartozó személyek jogainak védelmére vonatkozó európai uniós szabályok közös keretét. Emellett pedig felszólította a tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben kisebbségi polgáraik nemzetiségi jogait, és biztosítsák e jogok teljes körű érvényesülését. „Az Európai Parlament a lehető leghatározottabb jelzést adta az Európai Bizottságnak, hogy indítsa be a jogalkotást a Minority SafePack kezdeményezésben foglaltakra alapozva” – kommentálta akkor a döntést Vincze Loránt, az RMDSZ európai parlamenti képviselője, a FUEN elnöke.

Az EB azonban 2021. január 14-én mégis úgy döntött, hogy nem támogatja a Nemzeti Kisebbségvédelmi Kezdeményezést. Az EB sajtónyilatkozata szerint a már hatályos jogszabályok és szakpolitikai intézkedések teljes körű végrehajtása komoly fegyvertárat fog biztosítani a kezdeményezés céljainak a támogatásához, s a Bizottság szerint az eredeti, 2013-as előterjesztést követő években számos olyan intézkedés született, melyek megoldásokat kínálnak a benne megfogalmazott javaslatokra. A döntés nagymértékű felháborodást váltott ki a politikai élet megannyi szereplőjéből. Szili Katalin miniszterelnöki megbízott az MTI-hez eljuttatott közleményében kitért rá, hogy a Bizottság határozatában hivatkozik a különböző gender-, roma-, LMBT-stratégiákra (az LMBT betűszó jelentése: leszbikusok, melegek, biszexuálisok, transzneműek – L. M.), továbbá nyelvi, kulturális sokszínűséget védő általános szabályokra, melyek részben kellőképp elasz­tikusak, így betartásuk nem kötelező, részben elégtelenek a nemzeti kisebbségek védelmére. Hidvéghi Balázs, a Fidesz európai parlamenti képviselője felháborítónak minősítette, hogy az Európai Bizottság „élén a témafelelős Vera Jourovával” (az értékekért és az átláthatóságért felelős alelnökkel – L. M.) „gyakorlatilag lesöpörte az asztalról” a kezdeményezést. Miközben – mint kifejtette – amikor más kisebbségekről, például a bevándorlók jogairól vagy valamelyik, az európai népesség elenyésző részét érintő kisebbség ügyéről van szó, akkor Vera Jourová a „leghangosabb kisebbségvédő”, és „állandóan kioktatja” a különböző tagállamokat vagy európai parlamenti képviselőket kisebbségi ügyekben. „De akkor, amikor ilyen súlyos kérdésben, 50 millió embert érintő ügyben, 1,1 millió aláírással megtámogatott kezdeményezés kérdésében kell dönteni, akkor egész egyszerűen nemet mond” – fejtette ki. Vincze Loránt pedig úgy fogalmazott: „Az EB azoknak a kérését utasította el, akik számára az európai nyelvi és kulturális hagyaték megőrzése nem egy jól hangzó szlogen, hanem a mindennapok kihívása. Az EB vállon veregető álláspontja nem elégséges, az aláíró 1 123 422 polgár konkrét intézkedéseket, cselekvést vár. Válaszával a Bizottság cserbenhagyta az Unió nemzeti és nyelvi kisebbségekhez tartozó 50 milliónyi polgárát. Közöttük több millió embert, akiket saját országukban folyamatos jogsértés ér, most pedig az Európai Bizottság, amely a demokrácia, az értékelvűség és az igazság őreként hirdeti magát, szintén hátat fordít nekik.” Majd rámutatott: „A Bizottságnak be kellene látnia, hogy az uniós polgárok akaratát az Európai Parlament képviseli, és minden olyan döntésével, amely ellentétes a Parlament álláspontjával, gyakorlatilag az uniós polgárok akaratával megy szembe.

A kezdeményezők emellett azt is nehezményezik, hogy a Minority SafePack már az ötödik olyan érvényes polgári kezdeményezés, melyet figyelmen kívül hagy az EB, s melynek így nincs hatása a jogalkotásra, amivel a Bizottság hiteltelenné teszi a polgári kezdeményezés intézményét, így jelenleg ez a hozzáállás jelenti az EU demokráciadeficitjét. Mindazonáltal Vincze Loránt annak alapján, hogy a Nemzeti Kisebbségvédelmi Kezdeményezésnek mekkora támogatottsága van mind a tagállamokban, mind az Európai Parlamentben, meg­győződéssel vallja, hogy folytatni lehet küzdelmüket, s más eszközökkel, de folytatják a harcukat azért, hogy európai uniós szinten is kapjanak jogvédelmet az Európai Unió őshonos nemzeti és nyelvi kisebbségei.

 Lajos Mihály