Jól tanuló lány, és szenvedélye a foci

2021. február 6., 13:03 , 1043. szám

A rendszeres testmozgásnak, a sportnak megannyi jótékony hatását ismerjük, ezért már gyermekkorban érdemes időt és energiát fordítani rá. A mozgás nemcsak a szabadidő eltöltésének egy effektív módja, de képes megalapozni a sport hosszú távú szeretetét, ezáltal az egészséges életmód fontosságának tudatát is. A gyermek- és fiatalkori sportolás megtanít az önkontroll és az érzelemszabályozás képességére, a szabályok betartására és követésére, az esetleges kudarcokkal való megküzdésre, konfliktushelyzetek megoldására, így az egyik legfontosabb pillérét képezi a személyiség egészséges fejlődésének.

A 14 éves Balog Virdzsínia 2017 óta focizik. A beregszászi lány először Kárpátalján, majd a magyarországi Csenger FC futballszövetségben is megmutatta tehetségét.

Virdzsínia szerepel azon 19 szerencsés fiatal között, akik a közelmúltban a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága Jó tanuló, jó sportoló című pályázatán a 247 jelentkező közül a legjobbnak bizonyultak.

– Nemrég nyertél a Nemzetpolitikai Államtitkárság Jó tanuló, jó sportoló című pályázatán, amihez szívből gratulálok! Mesélj kicsit a tanulmányaidról.

– A Beregszászi 4. Számú Kossuth Lajos Középiskola 9. osztályos tanulója vagyok. Kedvenc tantárgyam az angol, mert ez egy olyan nyelv, amelyik jól jön, ha beszéled, bármelyik országban jársz. Én pedig szeretnék más országokba is eljutni.

– Hogyan kezdődött a foci iránti érdeklődésed?

– Korábban kézilabdáztam és kipróbáltam több sportot is. Először kosarazni szerettem volna. Ez úgy alakult ki, hogy néztem egy sorozatot, ahol egy lány kosarazott, s nekem is megtetszett. Ez már négy éve volt, de nálunk női kosárlabdacsapat sajnos ma sincs. Ma már nem választanám azt, ugyanis a foci került hozzám közel. Nekem csak fiú szomszédaim vannak, akik focizni szoktak. Beálltam hozzájuk, s sokszor reggeltől estig játszottunk a kertünk mögötti mezőn. Rendszeresen három éve focizok, mert a városban azóta van lányfoci. Az edzők egymást váltották, sokan lemondtak közben. Ám Panulin László az elejétől edzőnk, s aki mindent megszervez, az Lőrincz Zsolt. Nagyon sokat köszönhetünk nekik. Lőrincz Zsolt foglalkozott például velünk akkor is, amikor nem volt hivatalosan edzőnk. Emellett Csengeren is focizom, ott pedig Szilágyi Sándor az edzőnk.

– A családod hogyan tekint arra, hogy focizol?

– A szüleim először nem tudták elfogadni, nem szívesen akartak elvinni az edzésekre sem. Anyukám 13 évig táncolt, így arra vágyott, hogy én is táncos legyek. Ez a hozzáállásuk néhány meccsem után teljesen megváltozott. Mára elmondhatom, hogy a családom teljes mértékben támogat ebben.

– Mit jelent számodra a foci? Mit szeretsz a játékban?

– A foci nekem kikapcsolódás. Egy-egy meccs előtt nagyon szoktam izgulni, bárki legyen az ellenfél. Arra gondolok, hogyan fogok teljesíteni, és ezt a nézők hogyan fogják látni kívülről. Megbeszélem magammal, hogy minden rendben lesz. Felmegyek a pályára, még ekkor is izgulok, de amikor a bíró megfújja a sípot, onnantól kezdve már csak a labdára koncentrálok.

– Mi a fontos számodra a játékban?

– Az, hogy ne feltétlenül én rúgjam be a gólt, hanem a csapat nyerjen. Nem kell, és nem is szeretek önzősködni. Nem vagyok kapitány, de olykor előfordul, hogy irányítom a társaimat a pályán, amiért mindig figyelmeztetnek, azonban amikor ennek köszönhetően gólt rúgunk, akkor dicséretet kapok. Egyszer a magyarországi edzőmtől kaptam dicséretet, amikor elmentünk nézőkként Budapestre a brazil válogatott egyik mérkőzésére, én pedig a meccs után elmondtam a véleményemet arról, hogy mit láttam a pályán. A csapatjátékot emeltem ki akkor is, amit az edzőm pozitívan fogadott.

– Mi a focihoz kapcsolódó legemlékezetesebb élményed?

– Nagyon sok meccset játszottam, ezért rengetek élményem van ezzel kapcsolatban. Minden meccs emlékezetes valamiért. Külön nem tudok kiemelni egyet sem. Nem vagyok a legnagyobb góllövő, inkább a passzjátékot szeretem.

– 2019-ben egy magyarországi válogatáson a több mint 400 játékos közül a legjobb harminc lány közé sikerült bejutnod. Hogy tekintesz erre vissza?

– Nagyon örültem az eredménynek, de akkor sajnos csak 25-en juthattak tovább. Tavaly ismét túljutottam az első fordulón, azonban a koronavírus miatt a többire nem került sor. Ekkor Hatvanból odajött hozzánk egy edző, hogy költözzünk ki a családdal együtt, de ezt az ajánlatot elutasítottuk, mivel most a tanulás az első.

– Mit gondolsz magáról a sportról?

– Szerintem az nagyon jó, ha valaki sportol. A testmozgás minden korosztálynak fontos.

– Mit tennél, ha nem fociznál?

– Nem tudom. Bizonyára valamilyen más sportot űznék.

Virdzsínia példaként szolgál ahhoz, hogy már gyerekként merjünk nagyot álmodni, s annak megvalósításáért bízzunk önmagunkban.

Csuha Alexandra