Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Civil Díjjal ismerték el Marosi István eddigi munkásságát

„Az egyháznak jelen kell lennie a társadalomban, képviselve ott az evangélium üzenetét”

Nyíregyházán, a patinás megyeháza épületében vehette át Marosi István görögkatolikus pap, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Görögkatolikus Főiskolai Lelkészségének vezetője, az Ortutay Elemér Görögkatolikus Szakkollégium igazgatója, valamint a kárpátaljai Szent Miklós Egyesület elnöke a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Civil Díjat. Az elismerést Seszták Oszkár, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés elnöke adta át. Minden évben három, a helyi civil életben végzett tevékenységével erre méltóvá vált civil szervezet vagy civil szervezeti vezető kaphatja meg a díjat. Közülük kettőt a szomszédos magyarországi megyében tevékenykedők közül ismernek el, egy díjat pedig a megye határain kívül élő személynek ítélnek oda. Idén, február 1-jén, a civilek napján átadott díjjal Marosi István mellett a Kálmánházán működő Nyírségi Segítő Kéz Alapítvány képviseletében Baráthné Bosák Erzsébet, valamint Bonáné Pásztor Éva, a Máriapócsi Művelődési Ház és Városi Könyvtár vezetőjének tevékenységét ismerték el.

A kitüntetés apropóján, ahhoz gratulálva, Marosi István atyával beszélgettünk.

– István atyát 1999-ben szentelték pappá, előtte Nyíregyházán, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán tanult. Nyilván szép emlékek fűzik a nyírségi megyeszékhelyhez…

– Nagyon nagy megtiszteltetés számomra, hogy ott kaphattam meg ezt a díjat, ahol a főiskolás éveimet tölthettem én is és a feleségem is. Valóban Nyíregyházán végeztem a teológiát a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán, a feleségem pedig az akkor még Bessenyei György Tanárképző Főiskolán tanult.

Nyíregyházi tanáraim többségének is az volt a véleménye, hogy az egyháznak jelen kell lennie a társadalomban, képviselve ott az evangélium üzenetét. Nem kihívóan, nem lenézően, tudva azt, hogy mindenki a hitnek egy különböző fázisában van, de amit mi megtehetünk egyháziak, azt meg kell tennünk. Igazából ezt a lelkületet Nyíregyházáról hozom.

– Feleségével önök szervezték meg a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceumot, amely mára iskolája és egyik szellemi központja is a kárpátaljai görögkatolikus magyarságnak.

– 2001 és 2006 között szervezője, majd egyházi igazgatója voltam a líceumnak. Nagyon szép évek voltak. Sok tapasztalatot szereztünk, és örömmel tettük a dolgunkat. Örülök, hogy a líceum felnőtté vált, és napjainkban is szép eredményeket ér el.

Azt követően 12 éven keresztül Nagybégányban dolgoztunk, 2006 óta pedig a főiskolai lelkészséget vezetem. Most pedig a görögkatolikus központot és szakkollégiumot szervezzük, annak a vezetésével bíztak meg.

A díj odaítélése kapcsán kiemelt Szent Miklós Egyesületet azért hoztuk lére, hogy a főiskolai görögkatolikus lelkészség munkáját tudja segíteni. Ennek keretében jól együttműködünk Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei civil szervezetekkel, különösen a Hierotheosz Egyesülettel, korábban pedig a Szabolcsi Fiatalok a Vidékért Egyesülettel.

Négy gyermekünk van, a feleségem újságíró, illetve ő a Bendász István Görögkatolikus Könyvtárnak és Levéltárnak a vezetője.

– Számos civil kezdeményezés aktív tagja, fáradhatatlan szervező, aki mindig igyekezett tenni a közösségért.

– Alapító tagja vagyok a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesületének és elnökségi tagja kezdettől fogva. A Görögkatolikus Ifjúsági Szervezet alapítója, első elnöke. A Kárpátaljai Magyar Turisztikai Tanács vezetőségi tagja vagyok. Mint már utaltam rá, nekem papként az az elvem, hogy nem vonulhatunk ki a társadalomból, nemcsak a templom falai között kell élnünk az életünket. Ahol szükség van arra, hogy az egyház megszólaljon, jelen legyen, ott jelen kell lennünk, nem válogathatunk a helyszínek között, mondanunk kell azt, amit a Jóisten ránk bízott, és feladatként elvár tőlünk. Az ember, ha katedrát kap ahhoz, akkor közvetítenie kell az evangélium üzenetét, és ez nemcsak a templomban lehetséges. Továbbá lehetőségeinkhez mérten segítenünk kell az Isten ügyét és embertársainkat.

– A díj átvételét követően elsőként munkatársainak mondott köszönetet.

– Nagyon fontosnak tartom azt tudatosítani, hogy az ember nem egyedül él és nem egyedül dolgozik! A kitüntetéseknél általában egy ember neve van felírva. De sohasem egyedül dolgozunk. Hálás vagyok, hogy mindig sikerült olyan embereket találni, akik munkatársként segítették a szolgálatunkat.

– A szakkollégiummal a görögkatolikus főiskolai hallgatók számára kívántak lakhatási lehetőséget és közösséget biztosítani?

– Elsősorban főiskolai hallgatók laknak itt, de mindig akad egy-két koledzses diákunk is. Valóban arra törekszünk, hogy a görögkatolikus diákok számára teremtsünk a szakkollégiumban a tanulásukat, lelki fejlődésüket segítő környezetet és közösséget. Ugyanakkor fontosnak tartom, hogy felvegyünk más vallású diákot is, ha elfogadja az életmódunkat és szemléletünket. Ez főleg amiatt fontos, mert nem tartom jónak, ha az egyházak bezárkóznak. Inkább az a jó, ha a különböző vallású emberek megismerhetik egymást, ezáltal jobban meg tudják a másikat érteni, ilyen értelemben értékelni is. A történelmi egyházakban mindenütt jelen van az Isten, fontos, hogy ismerjük meg egymást, és ne gondoljuk azt, hogy egyedül vagyunk a világon. Egymás megismerése és tisztelete nem jelenti azt, hogy nem lennék maradéktalanul elégedett a saját hitemmel és őseim élettel megtöltött hagyományával. A kollégium alapelve, hogy a saját hitünket magunkban igyekszünk minél erősebbé és mélyebbé tenni, és másoknak mindezt megmutatni. Jelenleg 35 diákunk van, ezt a későbbiekben 45 főre szeretnénk növelni. Ez az a létszám, amennyit a főiskolai munka után képezni szeretnénk és tudunk.

– Mit kell teljesíteniük a főiskolai kötelezettségeik mellett az Ortutay-szakkollégium diákjainak?

– Mi a diákjaink személyiségét szeretnénk fejleszteni, illetve segíteni kívánjuk, hogy hitükben és magyarságtudatukban jobban elmélyüljenek. A szakmai tudást főiskolai oktatóiktól megkapják. Különböző, görögkatolikus hitünkhöz és nemzeti hagyományainkhoz kapcsolódó rendezvényeink vannak. Illetve az itt lakó diákoknak minden félévben el kell végezniük egy szakkollégiumi képzést is, ami félévente hat előadást és egy vizsgát jelent. Hat olyan modul van, melyből mindenkinek vizsgát kell tennie, amíg a kollégium lakója. Ez egyházismeret, bibliaismeret, helytörténet, borkultúra, gasztronómia és protokoll.

– A szakkollégium épülete egyben helyet ad az Ortutay Elemér Görögkatolikus Központnak és a Bendász István Görögkatolikus Könyvtárnak és Levéltárnak, valamint görögkatolikus múzeumot is akarnak itt alapítani…

– Az Ortutay Elemér Görögkatolikus Központ célja, hogy Kárpátalja magyarok által legnagyobb arányban lakott városában, Beregszászban a görögkatolikus egyház örökségére épülő egyházi életet a magyar területen irányítsa, vezesse, szervezze. Az épületben van a helynöki hivatal, tehát az esperesi kerületet vezető személynek is itt van az irodája, hivatala. A főépületünk még épül, ahol elhelyezzük majd a helynöki hivatalt, a múzeumunkat, illetve később a könyvtárunk és levéltárunk is át fog majd oda költözni. Az új épületszárnyban lesz egy templomi tér, és ha elkészül, magyar esperesi kerületünk minden hivatalát ebben a központban szeretnénk majd elhelyezni.

Görögkatolikus egyházunk évszázadok óta része a térség társadalmának, szellemi és lelki téren sokat tett a múltban annak fejlődéséért, és törekszik hatékonyan kivenni a részét a feladatokból a jelenben is. A Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye gazdag múltnak az örököse, s hiszünk küldetésében a jövőre nézve is. Az egyházmegye részét képező Beregszászi Magyar Esperesi Kerület pedig ennek az örökségnek és jövőbe vetett hitnek a magyar közösségen belüli képviseletére hivatott.

Badó Zsolt