Édes élet két kisgyerekkel

Királyi Erikát néhány éve ismerem, sőt, egy időben még kollégák is voltunk, amikor mindketten a Kárpátalja.ma hírportál fordítóiként is dolgoztunk. Így természetesen virtuális ismeretséget is kötöttünk, ami azt jelenti, hogy látom a Facebook-oldalát. Egy ideje arra figyeltem fel, hogy szebbnél szebb tortákat ábrázoló fényképeket tölt fel, amelyeket, mint kiderült, ő készít. Gyakran találkozhatunk a közösségi oldalakon olyan fiatal anyukák profiljával, akik státuszként feltüntetik, hogy szülési szabadságon vannak. Ez néha szinte büntetésként, vagy sajátos ítéletként hat, mondván, semmire sincs idejük, leginkább önmagukra. Nos, Erika is épp gyesen van, nem is egy, hanem két gyermek boldog édesanyja. Férjével, Szabolccsal két fiúgyermeket – Tamás és Márk – nevelnek. Mindezek ellenére Erika gondolt egy merészet, és a két kislegény nevelése mellett tortákat kezdett sütni, már nemcsak családja részére, hanem megrendelésre is. Valószínűleg sokakban felmerül a kérdés, hogyan tudja összeegyeztetni ezt a mindennapi rutinteendőkkel.

Az interjúra épp a kisebbik gyermek 9. hónapfordulós tortakészítésének előestéjén szakítottunk időt. Bevallom, a kulisszatitkok ellesése mellett a különleges torta ízvilágával is megismerkedhettem. Higgyék el, nagyon finom volt! De ne szaladjunk előre. Nézzük, honnan ered Erika hobbija, és ki segít neki ebben.

– Lánykorodban szerettél sütni?

– Őszintén? Nem szerettem. Nálunk odahaza az anyu reszortja volt a sütés, és nemcsak ünnepek alkalmából, hanem minden hétvégén sütött. Szeret is, és jól is tud, mi a húgaimmal leginkább csak lelkes degusztátorai voltunk. Valahogy fiatal lányként nem vonzott az ilyesmi, visszagondolva olyan tükör alatt nevelkedett lány voltam.

– Mi változott, amikor férjhez mentél?

– A férjhezmenetellel sem változott a dolgok állása, a munka mellett, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának munkatársaként nem sok időm maradt a sütés-főzésre. Ezzel akkor kezdtem foglalkozni, amikor szülési szabadságra mentem az első gyerekkel. Akkor sok időt töltöttem itthon, és elém került egy-egy süteményrecept, amelyet szívesen kipróbáltam. Aztán ahogy nőtt a fiunk, már ő is egyre lelkesebben várta, hogy mi kerül ki a sütőből. Most ott tartunk, hogy konkrét kívánságokkal áll elő. Van néhány recepteskönyvem, azokat szívesen lapozgatja, majd elhangzik a megrendelés: „Profiterolt kérek.” Három és fél évesen természetesen még nem tud olvasni, de megkérdezi, mi a neve annak a sütinek, amelyet a képen lát a recepteskönyvben, és felkelti az érdeklődését. Mi megmondjuk, ő megjegyzi a nevét, és így kívángat.

– A közösségi oldaladon látható torták már komoly felkészülést igényelnek. Hol sajátítottad el a tortakészítés rejtelmeit?

– Egy szuper online tanfolyamot végeztem el a nyáron. Addigra már annyira érdekelt a dolog, hogy nem elégedtem meg azzal, hogy süssek egy-egy ilyen-olyan gyenge süteményt, sőt, nem tudtam normális piskótát sütni. Úgy gondoltam, ha már így érdekel a cukrászat, akkor jobban beleásom magam. Videoórákon néztem a kulisszatitkokat, megismerkedtem az alapanyagokkal, tulajdonságaikkal, a különböző technikákkal. Rájöttem, hogy a cukrászat egy külön kis világ, ahol a kíváncsiság által hajtva, kísérletezve, sok-sok munkával és alázattal a szakma képviselői csodákat képesek alkotni.

A tanfolyamot a munkácsi születésű Oleszja Bubics tartotta, akivel valamilyen szinten még kollégák is vagyunk, hiszen a magyar nyelv és irodalom szak mellett én is nemzetközi kapcsolatok szakon végeztem levelező tagozaton, ő is ezen a szakon diplomázott az ungvári egyetemen. De aztán gondolt egyet és váltott. Európában – Barcelonában és Párizsban – is tanult elég ismert cukrászberkekben.

– Körülbelül hány tortát készítettél mostanáig?

– Érdekes, hogy épp egy éve sütöttem az első tortámat anyukám születésnapjára. Akkor az még kezdetleges volt, de az elkészítése során átéreztem és megragadtam az örömteli részét, s onnantól kezdve egy év alatt 26 tortát készítettem. Ebből 9-et a kicsi hónapfordulóira. S mivel ennek a szenvedélyemnek a kibontakozása Márk fiunkhoz kapcsolható, úgy gondoltam, hogy a növekedése szemléltetésének aranyos és finom módja lesz egy-egy számmal ellátott torta elkészítése. De egyre jobban érdekel ez a téma. Azóta már a nagyobb fiunk ovis ünnepségeire is sütöttem, a családtagok születésnapjára pedig alapvető, hogy én sütöm a tortát.

– Honnan és hogyan választasz recepteket?

– Néhány receptre a tanfolyamon tettem szert, másokat az interneten böngésztem ki. De olyan is előfordul, hogy úgymond kísérletezve néhány ismert receptet ötvözök. Rendeléskor pedig általában konkrétan megmondják, hogy mit képzelnek el, milyen ízvilágot szeretnének, és én azt igyekszem a lehető legjobban megalkotni.

– Szívesen próbálsz ki új dolgokat, vagy nagymamáink receptjei szerint sütsz?

– Torták készítésekor szívesen próbálok ki izgalmasabb ízkombinációkat is. Különösen szeretem a könnyed mousse-tortákat, melyek belső rétegeit, textúráit a végtelenségig lehet variálni, kívül pedig elegáns tükörglazúr és minimális dekor takarja őket. Az egyik kedvenc folyamatom egyébként a tükörglazúros leöntés, imádom azt a pillanatot.

– Hogyan és mikor történik a hozzávalók megvásárlása, a sütés, a díszítés? Van segítséged?

– Mivel a babával nem vagyok túl mobilis, a bevásárlásokat túlnyomórészt a férjem végzi, már ismerik a cukrászüzletben is. De a nehezebben beszerezhető anyagokat, kellékeket az interneten rendelem. Nagyon fontos számomra, hogy jó minőségű alapanyagból készüljön a torta, mert szerintem nem mindegy, hogy mit eszünk. Nem Hulalát, hanem tejszínt használok, ami tejből van. Többek között ezt is a tanfolyamon értettem meg, hogy egyes ún. tejszíneknek semmi közük nincs az igazi tejhez, hanem növényi eredetű alapanyagokból állnak. Korábban nem tettem különbséget. Ugyanígy nem margarint, hanem vajat használok. A tanfolyamon betekintést kaptam a hozzávalók összetételébe, és azóta erre is odafigyelek. Igyekszem olyat választani, hogy mindenki szívesen fogyassza.

Elsősorban késő este sütök, amikor már alszanak a gyerekek, illetve egy-egy kisebb folyamatot akár nappal is el tudok végezni a kicsi mellett, aki nézi, hogy mit csinálok, és még érdekes is számára az etetőszékből nézve. De többnyire éjszaka alkotok, amikor csend van, senki nem kér semmit.

– A tortakészítés számodra munka vagy kikapcsolódás?

– Kikapcsolódás mindenképpen. Annak is indult. De azóta már vállaltam néhány rendelést. Barátok és közeli ismerősök a megrendelők, akik tudják, hogy mit sütök. Az óvodában megismerkedtünk a szülőkkel, akik látják, hogy mit készítek, és rendelnek. De szeretném, hogy megmaradjon hobbiszinten.

– Hogyan pihensz?

– A sütés teljesen kikapcsol. Ezenkívül szeretek olvasni, egy finom kávé vagy sütemény mellett barátokkal leülni, nagyokat sétálni. Az utóbbi időben a kisfiammal rengeteget sétálunk, és nagyon élvezem, hogy az életem részévé vált nagyokat járni a friss levegőn.

– A család szereti az édességet? Mi a te és férjed, illetve a kisfiaitok kedvence?

– Abszolút kedvenc nálunk a sajttorta és a fahéjas csiga. A kisfiunk, ha tehetné, csak az utóbbit, a fahéjas csigát enné folyton. Ő már az elkészítésénél is szeretne segíteni. Aztán pedig szó szerint a sütő előtt ül, és várja, hogy kisüljön a fahéjas csigája. Mondja is, hogy „Én benyomok vagy ötöt.” Annyit nem hagyunk neki, de hármat megeszik. A férjem is nagyon szereti, de ő sokszor már unja a töltelékeseket, és kéri, hogy valami száraz kekszet süssek.

– Szeretnéd folytatni, esetleg tervezel-e pályaváltást, saját cukrászdát?

– Szeretném, ha a tortasütés megmaradna hobbiszinten. Nem tervezek pályaváltást, de hiszek abban, hogy ember tervez, Isten végez.

Rehó Viktória