Vasárnapi üzenet: 2021. február 28.

Jézus valós esély a változásra

2021. február 28., 08:44 , 1046. szám

„Márta így válaszolt: »Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.« Jézus ekkor ezt mondta neki: »Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz Énbennem, ha meghal is, él; és aki él és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?«” János 11, 24–26

Igeszakaszunk háttere egy haláleset. Egy fiatalember váratlan és gyors lefolyású betegség miatt elveszti az életét, így a családból csak a két leánytestvér marad meg, Márta és Mária. Márta, míg még Lázár, a fiútestvér csak beteg, üzen Jézusnak, de mire Jézus megérkezik hozzájuk, addigra Lázár földi maradványai már negyedik napja a sírban vannak, s mivel ott, Izrael földjén elég meleg az éghajlat, már nincs jó állapotban a test. Mai igénk Márta és Jézus találkozásának és beszélgetésének a vége.

Meg kell hagyni, hogy Márta nem áll rosszul a hit szempontjából. Mikor hallja, hogy Jézus jön, elébe megy az Úrnak. Bánatát és problémáját, ami időközben nagyobb lett, míg Jézus odaért hozzá, Krisztus előtt akarja feldolgozni, az Ő színe előtt, lábainál, Vele való beszélgetésben. S még csak neheztelés sincs benne különösebben. Jézus biztatására, hogy „feltámad a te testvéred” (Jn. 1, 23), a feltámadásba vetett hittel felel, ami még ma sincs meg sok emberben. Mindezek ellenére Mártának még mindig meg kell tanulnia valamit Jézustól. Márta úgy véli, ha itt lett volna az Úr, akkor máshogyan alakulnak a dolgok. Most, hogy itt van, jólesik neki a jelenléte, s egyszer majd valamikor helyrejön az, ami bántja, s egyszer majd valamikor – a feltámadáskor – visszatér hozzá Isten kegyelméből, ami erre az életre nézve már elveszett.

Jézus viszont pont azt tanítja meg neki szavaival, hogy Vele szövetségben, Benne bízva nemcsak a későbbiekben jöhetnek helyre a dolgok, hanem ez itt és most is megtörténhet, csak annyi a feltétel, hogy higgyen ilyen formában is Jézusban, hogy itt és most is tud megoldást adni Márta számára, nemcsak majd a feltámadáskor. „Hiszed-e ezt?” (Jn. 11, 26) – kérdezi Mártát, és kérdez Mártával együtt minket is az Úr. El tudjuk-e hinni, hogy az, ami a problémánk, ami bennünk már évek óta tönkrement és romokban hever, ami bűzlik lelkileg bennünk, mint a négynapos hulla a barlangsírban, az még Jézussal helyrejöhet, megépülhet, és lelki bűz helyett a mindennapjaink a bűntől megszabadított és lelkileg illatozó életet képesek árasztani magukból?! Amely élet az Úr kegyelméből valós eredményeket tud még elérni, és ami még ennél is fontosabb, hogy végre a környezete számára nem keserűség és nyűg többé, hanem haszon. Haszon a szülei számára, haszon a hitvese számára, haszon a gyermekei számára, a barátai számára, a gyülekezete számára, az Úr számára pedig jó eszköz. Lehet ám az életet így is élni, nemcsak keseregve, rettegve, idegeskedve, a végén pedig elkárhozva. Jézusnál a helyreállítás nem kamu, hanem valóság. Jézusnál az, ami van bennünk, még akkor is helyreállhat – ha tudunk Benne hinni –, ha erről már mindenki más, sőt, önmagunk is rég lemondtunk.

Márta hitt, megértette, hogy Jézus itt és most valós esély a változásra, s a negyedik napja halott testvére feltámadt. Hagyd az ódzkodást, ne érdekeljen, ki mit szól hozzá, hanem higgy, hogy akármi is hever benned, bármennyire is hever romokban az életed, felépülhetsz Krisztus által,  s ezentúl az életed nem bűnben való pácolódás, hanem a mennyek országa felé való lépkedés lesz. Ámen!

Jakab Attila 
beregsomi református lelkipásztor