Ukrán–magyar viszony: Olvadásra várva

2021. március 3., 15:30 , 1047. szám

Váratlan hírrel szolgált minap az ukrán és a magyar sajtó: február 24-én megtartotta első ülését a bővített hatáskörű magyar–ukrán oktatási munkacsoport. A EU–Ukrajna Társulási Tanács ülésén történtek után sokan már nem is remélték, hogy az egyeztetésre sor kerül.

A realitásokat figyelembe véve

A megbeszélésre az előzetes hírverés teljes mellőzésével került sor, a bennfenteseken kívül senki sem tudta, hogy mi történik Kijevben. Utóbb a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) tájékoztatta a történtekről a Magyar Távirati Irodát (MTI).

A közlemény szerint Pacsay-Tomassich Orsolya, a KKM államtitkára, a magyar delegáció vezetője, a munkacsoport társelnöke az ülésen hangsúlyozta: fő célja, hogy a kisebbségek anyanyelvhasználatát korlátozó ukrán oktatási törvény (kiemelés itt és a továbbiakban a szerzőtől) elfogadását követően kialakult helyzet megoldódjon. A magyar fél a realitásokat figyelembe véve konstruktív javaslatokat fogalmazott meg, bízva abban, hogy azok minden fél számára elfogadhatók lesznek – írta az MTI.

Megtudhattuk, hogy a magyar küldöttség a tárgyalások során részletes képet kapott az ukrán oktatási reform megvalósításáról, illetve Ukrajna elképzeléseiről, az ukrajnai nemzetiségi tannyelvű oktatás jövőjéről.

A magyar fél hangsúlyozta azt is: meg kell találni az egyensúlyt, amely biztosítja a magyar anyanyelvű oktatás fennmaradását és megőrzését is.

Az ülésen a véglegeshez közeli állapotba hozták a diplomák kölcsönös elismerését biztosító, úgynevezett ekvivalenciaegyezményt, valamint Pacsay-Tomassich Orsolya budapesti látogatásra hívta meg ukrán partnerét a közös gondolkodás folytatására – zárul a közlemény.

A magyar származású ukrán állampolgárokról

Ukrajna Oktatási és Tudományos Minisztériuma honlapján is napvilágot látott egy hivatalos tájékoztató e tárgyban. Ezek szerint az ukrán küldöttséget Vira Rohova miniszterhelyettes vezette a találkozón, „amelyen részletesen megvitatták a magyar nyelvhasználati modell bevezetésének lépéseit és mechanizmusait azon általános és középfokú oktatási intézmények oktatási folyamatába, amelyekben az államnyelv mellett magyar nyelven oktató osztályok működnek”.

Rohova felvázolta „az Ukrajna által a magyar közösség oktatási igényeinek kielégítésére tett intézkedéseket: az óvodai és általános középiskolai oktatási intézmények hálózatának, az oktatási-módszertani térnek és a tanárképzésnek a megszervezését, valamint az Ukrajna törvénye Az oktatásról 7. cikkelyének (az oktatás nyelvéről rendelkező cikkelynek – a szerk.) az általános és középfokú oktatási intézményekben való végrehajtására vonatkozó 2019–2023-as ütemtervben megállapított feladatokat”.

„Az oktatási reform célja egy modern, versenyképes oktatási rendszer kiépítése, amelynek végzősei kompetenciákat szereznek, és biztosítsa Ukrajna állampolgárainak sikeres személyes és szakmai fejlődését” – hangsúlyozta egyebek mellett Rohova.

„A tárgyalások eredményeként kölcsönös megértés alakult ki a felek közös szándékáról, hogy minőségi feltételeket biztosítsanak a magyar származású ukrán állampolgárok iskoláztatásához, és megállapodtak abban, hogy folytatják e kérdések megvitatását a tárcaközi munkacsoportban” – áll egyebek mellett a tájékoztatóban.

Mint látható, az alapoknál, az álláspontok ismertetésénél kezdődött az egyeztetés, azaz konkrét eredményekről egyelőre nem számolhatunk be – hacsak azt nem tekintjük előrelépésnek, hogy a felek a tárgyalások folytatásáról állapodtak meg. Biztató, hogy a jelek szerint a magyar fél továbbra sem adta fel a reményt, hogy megőrizhető a magyar anyanyelvű oktatás.

Megszólalt az ukrán külügyminiszter

Talán véletlen, talán nem egészen, mindenesetre azon a napon, amikor a sajtó beszámolt az oktatási munkacsoport üléséről, a HVG interjút közölt Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszterrel. Miután a napokban semmi rendkívüli nem történt a kétoldalú kapcsolatokban, ami indokolta volna, hogy az ukrán diplomácia irányítója nyilatkozzék a magyar sajtónak, arra kell gondolnunk, hogy az írás afféle megkésett reakció Kuleba és Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter január 27-i kijevi találkozójára. Erre utalhat, hogy az ukrán külügyminiszter ellenzéki lapot választott a megszólaláshoz. Korábban az ukrán külügy nem hivatalos „szócsöve”, a Jevropejszka Pravda nehezményezte véleménycikkében, hogy Szijjártó Péter Kulebával folytatott megbeszélése után az egyik „orosz párti” ellenzéki tévécsatornának, a NAS-nak nyilatkozott Kijevben, amivel – legalábbis a szerző szerint – annak adta újabb tanúbizonyságát, hogy Budapest még mindig „nem érti” Kijevet. Meglehet, Kuleba most hasonló „megértést” tanúsítva szándékozott „visszavágni” kollégájának.

„Mindkét országban akadnak, akik eltorzítják a valóságot”

Dmitro Kuleba nem lehetett biztos benne, hogy nem kap kényelmetlen kérdéseket a magyar újságírótól, utólag azonban valószínűleg elégedetten állapította meg, hogy nem kellett megbánnia döntését, a Jégkorszak után címmel a HVG múlt heti számában megjelent interjú kiválóan ismerteti az ukrán álláspontot minden tekintetben. Önmagáért beszél a lap nyomtatott változatában a szerkesztő által kiemelt és hatalmas narancssárga betűkkel szedett két megállapítás: „semmi sem fenyegeti a magyar kisebbség identitását és nyelvhasználati jogait”, valamint „mindkét országban akadnak, akik eltorzítják a valóságot”.

Semmi sem fenyeget

Íme egy kis ízelítő az interjú „hangulatából”:

Ki mit tehet a nézeteltérések feloldásáért?

A legfontosabb az, hogy elvárjuk Magyarországtól az ukrán törvények és nemzeti érdekek tiszteletét, ahogyan ezt mi is tesszük Magyarország esetében. Mi az ukrán társadalom elidegeníthetetlen részének tekintjük a magyarságot. Az a célunk, hogy eloszlassuk azokat a magyarországi félelmeket, amelyek szerint Ukrajnában el akarnák nyomni a magyarokat, vagy valaki fel akarná számolni a nemzeti identitásukat. Közös, hangsúlyozom, közös programokat akarunk megvalósítani Kárpátalján, hiszen ebben a térségben sok nemzeti csoport él, ukránok, magyarok, szlovákok, románok és romák. Ukrajna nem fogadja el, hogy bármelyik térségbeli ország egyoldalúan, önhatalmú erőfeszítéseket tegyen országunk ezen térségében.

De ott van az ukrán oktatási törvény, amely a magyar fél szerint elveszi a kárpátaljai magyarság már megszerzett jogait.

Az oktatási törvényt eljuttattuk az Európa Tanács Velencei Bizottságához, és miután megkaptuk a javaslataikat, azokat elfogadtuk és végrehajtottuk. Például 2023-ig meghosszabbítottuk az átmeneti időszakot, és ezzel időt nyertünk ahhoz, hogy megtaláljuk a mindkét fél számára kielégítő megoldást. Úgy ítélem meg, hogy Magyarország most már elfogadja jelenlegi formájában a törvényt, és kész arra, hogy megvitassa Ukrajnával, miként lehet úgy életbe léptetni, hogy az megfeleljen a magyar kisebbség érdekeinek. Ennek érdekében a legutóbbi találkozón oktatási munkacsoport létrehozásáról állapodtunk meg, ahol a két ország illetékes minisztériumának szakértői folytathatnak párbeszédet, s a két külügyminisztérium is képviselteti magát. Világossá szeretném tenni, semmi sem fenyegeti a magyar kisebbség identitását és nyelvhasználati jogait.”

Sajnos, a HVG munkatársa nem kérdezte meg az ukrán külügyminisztert, hogyan lehetséges, hogy nem fenyegeti semmi a kárpátaljai magyarság nyelvhasználati jogait, ha egyszer szűkítik az anyanyelven való tanulás lehetőségét az állami és önkormányzati oktatási intézményekben?

És egy utolsó megjegyzés: legalább két országos ukrán portál idézte az interjúból Kuleba szavait arról, hogy Magyarország most már elfogadja jelenlegi formájában az oktatási törvényt. Ugyanakkor az ukrán külügyminiszter véleménye, hogy „nincs semmi, ami azt mutatná, hogy a magyar kisebbség Kárpátalján komolyan venné a szeparatizmus kérdését” nem érdekelte az ukrán sajtót.

(ntk)