Vasárnapi üzenet: 2021. március 7.

2021. március 7., 10:00 , 1047. szám

„Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.”   Filippi 4, 6–7

Pál a börtönből ír. Ez a környezet teszi különösen hitelessé ezt a levelet az örömről. Isten, ha tanítani akar minket vagy rajtunk keresztül a környezetünket, akkor olyan környezetbe állít, ahol különösen megmutatkozik a különbözőségünk a hitetlen világtól. Isten meg akarja tanítani nekünk és a környezetünknek azt az igét, amely a további életünk célba érkezése és teljessége érdekében nagyon fontos. 

„Semmi felől ne aggódjatok!” – ez egy parancs, amely miattunk van. Egyrészt, mert nem lehet az aggódás terhével a küzdőteret végigfutni. Az ördög meg akar terhelni olyan fantomfélelmekkel, melyek szorongást okoznak, és elszívják az életerőnket. Istennel kapcsolatban – Vele élő közösségben – soha nem indokolt az aggódás az ismeretlen jövő, az emberi vélemények, az elhordozandó terhek miatt, mert Isten kezében vagyunk, és a terheink is ott vannak. Nincs megnevezve az aggódás tárgya, mert minden aggodalmat okozó dolog és személy belefér. Ezt hangsúlyozva van itt a mindenre kiterjedő felszólítás: „Semmi felől ne...”, tehát nincs kivétel. Az Isten a leginkább ért minket, és átéli a helyzetünket, mert Isten az Atyánk, aki így szól: „...neveden hívtalak, Enyém vagy”. Bízz Benne a legnagyobb mélységben is! Soha nem hagy magadra.

Az aggódás helyét be kell tölteni. Ha ez a betöltés nem történik meg, az aggódás démona (ez is egy démon) sokkal erősebben tér vissza.  Az „imádkozás és könyörgés” az egyik legnagyobb különbség az Isten gyermeke és a hitetlen között. Istent különösen fájdalmasan érinti, amikor a gyermekei reménytelen hitetlenséggel pánikolnak, mintha nem lenne Kihez fordulniuk. S ezzel az Isten atyai szeretetét és mindenhatóságát vonják kétségbe. Másrészt külön van választva az ima és a könyörgés. Ez fokozás. Van megszokott hitmegélési cselekedet: imádság; és konkrét élethelyzet, mely nagyon szorít: könyörgés. Ezek folytonosan kitöltik az ember hitgyakorlatát. Szükség, hogy legyen rendszeres imádságunk és hitharcunk. Fontos, hogy hálaadással tárjuk fel kéréseinket, kívánságainkat Isten előtt. Már csak azért is, mert Isten hall és figyel. Nem akar lerázni, és fontosak vagyunk Neki. A hálaadás már önmagában is gyógyító.

„Isten békessége, mely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” Ez ígéret! A hittel előtárt imádság első következménye a békesség. Mert letette a terheit Isten kezébe, és helyreállt a bizalom az Atyával, aki felvállalja a terheket. A béke felül van minden emberi értelmen. Istent elérve van igazi boldogság. Más (anyagiak és kapcsolatok) nem tudja a boldogságot megadni. „Megőrzi a szívet és gondolatot Krisztus Jézusban” – tehát nem szakadunk el Krisztustól. A hálás imádság közege, melyben nem veszítjük el a józan ítélőképességünket, a lelki tartásunkat, a gyümölcsöztető hangulatunkat. Ez a békesség és a mindenség forrása. Mert minden a miénk, mert Jézussal együtt az Atya mindent nekünk ajándékoz. Ezzel a tanáccsal és ígérettel az apostol a további szolgálatot és hitéletet biztosítja, ha megtartják a filippibeliek. Ez a búcsúja és az útra eresztő tanácsa, mely mindig fontos mondanivaló. Ha megtartjuk a tanácsot, akkor mi is megmaradunk, és megfutjuk a küzdőterünket.

Radvánszky Ferenc
református lelkipásztor