Szemelvények udvardi és kossuthi Kossuth Lajos és a Kossuth család életéből

„Kossuth Lajos azt üzente…”

Magyar történelmünk egyik legismertebb és legtöbbet emlegetett alakja, Kossuth Lajos 1802. október 18-án született a Zemplén vármegyei Monokon. Szülei Kossuth László, a gróf Andrássy család uradalmi ügyvédje és tyr­lingi Wéber Karolina. Az anya régi szepességi szász eredetű családból való, de magyar nemes, az apa még az ősi fészken, Turócz vármegyében, Kossuthon született. A Kossuth név eredetileg keresztnévként volt használatos: amint hiteles forrásokból tudjuk, a legelső ősök Pozsony környéki várjobbágyok voltak, ami afféle nemességet jelentett, és mint ilyenek: Poisa fia Coch, Gath fia Kossut és Voján fia Vayczló a Turócz folyó jobb partján, a Vág összefolyásánál egy kisebb földbirtokot kaptak. E birtoknak a neve Udvard vagy szlávosan Udvarecz, s a királyi udvarnak szolgált. A megadományozottak oklevelét Detre zólyomi főispán csellel magához ragadta, s meg is semmisítette, ezért 1263-ban IV. Béla király új adománylevelet állított ki ugyanerre a birtokra.

Az adományozott Gath fia Kossut fia, szintén Kossuth már udvardinak írja magát, s ennek fiai: András és Pál szintén. Pál utódai négy generáció után kihaltak. András s fia, Fülöp Udvardot Kossuthfalvára cserélte fel, a kis falu az ősadományos tiszteletére századokon át ezt a nevet viselte, s bírták az utódok mint királyi adományos birtokosok. Ez a falu ma már Turócz­szentmárton külvárosi részévé lett. A szaporodó Kossuthok soha nem emelkedtek főnemesi – bárói, grófi – rangra, de mindig büszkék voltak Árpád-kori eredetükre. Erről maga Kossuth Lajos így vall: „Nemzetségem, családom azokhoz tartozik, melyek sem a szédítő magasság, sem a mély lesüllyedés arisztokrácziai fázisait nem ismerik. Régi, mint kevés az országban, mert első adomány levele, melyet Béla királytól 1240 tájáról s a Kossuth filius Gád nevére új adományt bír, századok folytán házasságok által összeköttetésbe jött ugyan Czobor-, Révay-, Prónay-családokkal, de sok birtokot nem igen öröklött egyik után sem. Nagy úr családomban soha nem volt, a legnagyobb hivatal, mit egy Kossuth valaha tudtomra viselt, turóczmegyei alkapitány volt. Különben megyei hivatalokban forogtak alispánok, főszolgabírák, főjegyzők, fő- s közönséges ügyvédek stb. … Magyarhonban becsülöm őseim nemes levelét, mert – fájdalom – különben alkotmányos polgár sem volnék s Isten úgy áldjon meg életemben s gyermekeimben, a mint hazám iránt, mely nekem és őseimnek, ha nem polgár-, legalább nemes szabadságot adott, … s azért becsülöm őseim nemes levelét, mint szomorú eszközét annak, hogy a nemzet tanácstermeiben szavam legyen a szegény árva nemzet számára.”

A Kossuth család tagjai részben ágostai evangélikusok, részben reformátusok és római katolikusok. Az evangélikus ágazatból többen Csehországba is elszármaztak, és néhányan evangélikus lelkészekké lettek ott, de a századok során Lengyelországba is elkerültek. A család legnevesebb tagja, Kossuth Lajos az evangélikus ágazatból való, a Monokhoz közeli Tállyán lévő evangélikus lelkész, radnóthi Mayer Mátyás alesperes keresztelte Monokon a családi házban. A keresztszülők dr. Fuker Jakab orvos és nemes váradi Szakmáry Judit voltak, sajnos, az a tállyai anyakönyv, melybe bejegyezték, 1810-ben tűzvészben odaveszett. Az utána következő gyermekek keresztelési bejegyzései megvannak, de ezek már a sátoraljaújhelyi református anyakönyvben, ugyanis a család Monokon nem sokáig lakott, átköltöztek Sátoraljaújhelyre, az apa itt is ügyvédi hivatalt viselt. Evangélikus lelkészség itt nem lévén, Lajoson kívül a következő gyermekeket keresztelték a református templomban:

Therésia-Karolina (szül. 1808. ápr. 4., meghalt 1809. nov. 12.),

Karolina-Borbála (szül. 1810. nov. 6., megh. 1848. okt. 23. S.ujhelyen, férje Breznay István orvos),

Emilia-Eleonóra (szül. 1812. dec. 3., megh. 1860. jún. 29. Amerikában, férje Zsulavszky Zsigmond),

Lujza (szül. 1815., megh. 1902. okt. 14. Budapesten, férje Ruttkay József),

Zsuzsánna-Erzsébet-Paulina (szül. 1817. febr. 19., megh. 1854. jún. 29. Amerikában, férje Meszlényi Rudolf volt, Kossuth­nénak, Meszlényi Teréziának az öccse).

Kossuth Lajos húgai közül Karolina és Lujza minket különösen is érdekelhet. Karolina Breznay Istvánné unokája, Eördögh Etelka Ungváron Komjáthy Gábor református lelkésznek a felesége volt, őket látogatta meg Kossuth Lujza 1897. május 24–27. között Ungváron. 25-én részt vett az istentiszteleten, délben a parókián ebédelt, 26-án az egész napot Szabó Lajos államvasúti főmérnök családjánál töltötte, 27-én Tomcsányi Ödön vármegyei főpénztáros adott búcsúebédet számára. Ennek befejeztével több előkelőség a vasútállomásra kísérte, s a fél négykor induló vonattal Sátoraljaújhelyre utazott. Erről szépen beszámolt az Ung című újság, mint ahogy arról is, hogy Kossuth Lujza ungvári látogatása alatt magához kérette Mocsáry Béla vármegyei adóellenőr kisfiát, aki 1 forint adományt küldött Turinba Kossuth orvosának. E nemes tettét a kisdiáknak Kossuth húga a legnagyobb dicsérettel és köszönettel illette.

Más eseményekről is beszámol az Ung című lap: az egyik, 1883. december 23-i száma teljes terjedelemben közli Kossuth Lajos levelét, melyet december 10-én keltezett „különösen tisztelt Kende Péter alispánnak” és általa Ung vármegye közönségének.

A másik esemény, amikor Kossuth Lajos idősebb fia, Ferenc 1896. október 13–14-én Ung vármegye vendége volt. Az országos képviselő-választás alkalmából érkezett vendéget előbb Csapon üdvözölték, majd őt és a Kapos-vidéki küldötteket a szürtei vasútállomáson 38 feldíszített lovas kocsi, 70 lovas legény, 50 fehérbe öltözött koszorús lány fogadta. Innen Tóth Lajos négyes fogatán folytatta a körútját az illusztris vendég. Palágy és Palágykomoróc is feldíszítve fogadta az áthaladó vendégeket, majd Dobóruszkán és Budaházán át Nagykaposra érkeztek. Az Ung megyeiek Kossuth fiában az apját is üdvözölték, aki ekkor már két éve nyugodott a Kerepesi temetőben. Tudtunkkal nemzetünk nagy fia nem járt szűkebb vidékünkön. A fent nevezett Kossuth rokonokon kívül más Kossuth-családbeliek Botfalván éltek a XIX. században, közülük Kossuth Anna Kisdobronyban volt férjnél a Ragyóczy családban, továbbá Ilosván is élt egy Kossuth lány, s itt is halt meg a szolgabíróságot viselő fiánál 1900-ban.

Az idén is lesz március idusa, de más, mint a többi. Ünneplő tömegek nem fogják énekelni: „Kossuth Lajos azt üzente…”, most a járvány miatt „fogyott el a regimentje”, de hisszük, hogy túl leszünk ezen is, megmaradunk, és fogunk még ünnepelni!

Közli: Józan Lajos
ny. huszti ref. lelkipásztor, Salánk