Ünnepi koszorúzás Ungváron

1989 óta a megyeszékhelyen minden év március 15-én megemlékeznek az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kezdetéről. Azonban a helyi magyarság idén harmadik alkalommal nem tud jelentős létszámban emlékezni a hősökre. 2019-ben Porosenko regnáló államfő a Petőfi téren épp a magyarok emlékünnepségének idején tartott kampánytalálkozót. Tavaly közvetlenül az ünnep küszöbén hirdették ki a karantént a koronavírus-járvány megfékezése céljából, s így tilos volt minden olyan tömegrendezvény, amelyen kétszáznál több ember vett volna részt. Sajnos a járványhelyzet idén sem tette lehetővé a nagyszabású megemlékezést, így csak kis létszámú, csendes koszorúzásra és főhajtásra kerülhetett sor.

– A világ magyarsága ma az 1848–49-es forradalomra és szabadságharcra emlékezik. Így teszünk mi is itt, Ungváron, a Petőfi-szobornál, ahol az Ung-vidéki magyarság minden évben hagyományosan összejön, hogy fejet hajtsunk a hősök emléke előtt – mondta Balogh Lívia, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke, és sajnálattal jegyezte meg, hogy idén ezt csak csendes koszorúzással tehetik meg, hiszen a járványhelyzet nem teszi lehetővé, hogy több száz embert összehívjanak a megemlékezésre. – Ilyenkor fejet hajtunk a hősök előtt, akik bátorságukkal a magyar népet a legnagyobbak közé emelték. Fejet hajtunk a hősök előtt, akik a legnemesebb célért, a nemzet szabadságáért szálltak síkra, s ezzel kivívták a nemzeti büszkeséget. Ezt a szabadságot azonban nem adták örökre a magyar népnek, ezért a későbbi korokban meg kellett küzdeni – hangsúlyozta az elnök asszony. – Ez a nemzeti önérzet, ez a nemzeti büszkeség az, amely erőt ad ma is a kárpátaljai magyarságnak, hogy egy világjárvány közepette a legnemesebb, a legfontosabb jogainkért, a nyelvi, oktatási és kulturális jogainkért harcoljon, hiszen csak ezek szabadsága biztosíthatja a kárpátaljai magyarság további fejlődését. Ezek hiányában pedig akár el is sorvadhat a kárpátaljai magyarság, s ez az egész nemzet rovására menne. De azt gondolom, hogy ha szüleinknek, nagyszüleinknek sikerült a kommunista diktatúra alatt ezt a nemzeti büszkeséget megőrizni, akkor nekünk is sikerülni fog a liberális eszmékkel szemben. Hiszen csak ez biztosíthatja azt, hogy egy erős, egységes nemzet legyünk, amelyért mindannyian dolgozunk. Ez a nemzeti büszkeség lehet alapja annak a nemzetépítésnek, amelyben mindannyiunknak szerepe van – emelte ki Balogh Lívia, és ennek reményében minden nemzettársunknak békés, meghitt ünnepet kívánt.

Buhajla József, Magyarország ungvári főkonzulja felolvasta Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének külhoni magyarokhoz intézett levelét:

„Minden évben ezen a napon piros-fehér-zöld kokárdák nyílnak szerte mindenhol, ahol magyarok élnek. Hirdetik, hogy büszkén és emelt fővel emlékezünk hőseinkre, akik 1848 tavaszán meggyújtották a magyar szabadság lángját, amely azóta is beragyogja Európát, hiszen nemzedékről nemzedékre magyarok milliói táplálják a Kárpátokon innen és túl. [...]

A 173 évvel ezelőtt történt események ma azt üzenik nekünk, hogy közös sorsunk jobbra fordítása mindig azok kezében van, akik tudnak, akarnak és mernek is tenni a magyar nemzet felemeléséért. Ezzel a hittel és bátorsággal kell helytállnunk most is, amikor egy láthatatlan ellenség támadásának megújuló hullámaival harcolunk” – röpítette a heves márciusi szél Ungvár-szerte Orbán Viktor külhoni nemzettársaihoz intézet köszöntő szavait Buhajla József főkonzul tolmácsolásában.

Ezt követően az egybegyűltek elénekelték a magyar Himnuszt, majd Héder János, a Kárpátaljai Református Egyház főjegyzője, ungvári lelkész kért áldás a jelenlévőkre.

Végezetül az emlékezők megkoszorúzták Petőfi Sándor szobrát, így, csendben tisztelegve a 173 évvel ezelőtti márciusi események és az akkori hősök előtt.

Buhajla József főkonzul sajnálattal jegyezte meg, hogy a pandémia újra keresztülhúzta a számításaikat.

– A nemzeti ünnepet ismét rendhagyó módon tudtuk ünnepelni, a szokásostól eltérően, betartva a járványügyi előírásokat. Ennek ellenére úgy gondolom, emlékezni kell azokra, akik nélkül itt, most nem élhetnénk szabadon, és ahogyan ezt miniszterelnök úr is fogalmazta: most azok küzdenek a szabadságunkért – orvosok, ápolók, főleg egészségügyi dolgozók – akik nélkül ebből a járványügyi helyzetből nem fogunk tudni kiszabadulni. Nagyon bízom abban, hogy az idei év hozza azt a megváltást, amivel a vakcinálást követően mindenki vissza tud térni a nyugodt, békés körülményekhez, és a következő évben a hagyományokhoz méltóan tudjuk megünnepelni a forradalom és szabadságharc hőseit. Tisztelet a bátraknak! – zárta ünnepi gondolatait az anyaországi diplomata.

Rehó Viktória