„Örültünk, hogy együtt lehettünk, mi, magyarok…”

Volt egyszer egy Bartók Béla Művelődési Kör

A sztálini éra kőkemény, majd a Hruscsov- és a Brezsnyev-korszak némileg puhább diktatúrája után, az 1980-as évek második felében az utolsó szovjet pártfőtitkár, Mihail Gorbacsov által meghirdetett, peresztrojka néven elhíresült reformpolitika előbb lassú, aztán egyre gyorsuló demokratizálódást hozó éveiben mi, kárpátaljai magyarok is érezni kezdtük, mint olvadoznak a társadalmi és nemzetiségi elnyomás jégbilincsei. S mielőtt még megalakult volna a nemzetrészünk akkor még egészét összefogó Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ), több magyar vagy részben magyarlakta településen művelődési körök jöttek létre, hogy közösségekké kovácsolják össze nemzetrészünk ott lakó tagjait. S ezek egyike volt az 1988. május 28-án megszületett Nagyszőlősi Bartók Béla Művelődési Kör.

Elnöke, Keresztyén Balázs magyarnyelv- és irodalomtanár már sajnos nincs köztünk, ám nem egy akkor aktív tagja még igen. Egyikükkel, Boldog Éva volt református hitoktatóval elbeszélgettem az egykori kulturális egyesület létrejöttéről és tevékenységéről.

– Még 1988-ban, a Kárpáti Igaz Szóból szereztem értesülést arról, hogy Ungváron megalakult a Drávai Gizella Kör, Munkácson pedig a Rákóczi-kör, melyek létrejötte felkeltette az érdeklődésemet – emlékszik vissza beszélgetőtársam. – Részt is vettem előbb az ungvári, majd a munkácsi művelődési kör egyik összejövetelén, az utóbbin aztán a szintén nagyszőlősi Tegze József négyszemközt felvetette nekem, hogy a mi városunkban is jó lenne létrehozni egy magyar kulturális egyesületet. Az ötlet nekem is megtetszett, s hazatérve több ismerősömmel is beszéltem a dologról, akik ugyancsak támogatták az elképzelést, a szervezésben pedig élen járt a Milován házaspár: Sándor és Jolán (ők később a KMKSZ-ben is fontos tisztségeket töltöttek be – L. M.), akik Keresztyén Balázst kérték fel elnökül, s ő el is fogadta a megtisztelő jelölést. Május 28-án tartottuk meg az alakuló gyűlést, majd különböző rendezvényeket szerveztünk, melyeken nagyon sokan részt vettünk, köztük Nagyszőlős – mondhatni – minden magyar értelmiségije, a 30-as, 40-es korosztálytól az 50-es vagy még idősebb korosztályok képviselőiig. Egy ízben, 1993-ban vagy 1994-ben engem is felkértek, hogy karácsony és újév között a hittanos gyerekeimmel szervezzek egy karácsonyi műsort, amit le is vezettem. A gyerekek egyházi énekeket, vallásos témájú verseket adtak elő, ami akkor még az újdonság erejével hatott, és lelki felszabadulást is jelentett az évtizedekig tartó ateista kurzus után.

– Milyen témájú előadásokra került még sor, és kik tartották meg azokat?

– A magyar kultúrával és történelemmel foglalkozó elő­adásokat szerveztünk, kulturális, illetve történelmi személyiségek születése és halála évfordulói, történelmi események jubileumai alkalmából esteket szerveztünk. Irodalmi estet tartott például Balla László, Balla D. Károly, Dupka György, a beregszászi születésű, de jelenleg Miskolcon élő Finta Éva költő, a budapesti Varga Domokos író, Kozma Endre, az Ungvári Állami (ma Nemzeti) Egyetem magyar tanszékének magyarországi vendégtanára. Fellépett Glodán Valéria, Cservenkova Tamara, Boniszlavszky Tibor zenetanár. Meghallgathattuk a néhai Vekerdi József nyelvésznek, a nyelvtudományok doktorának, az Országos Széchényi Könyvtár volt osztályvezetőjének a nyelvészeti előadását. A magyar történelem eseményeit elevenítette fel R. Várkonyi Ágnes budapesti történészprofesszor, továbbá vallástörténeti előadást tartott a Miskolcról érkezett Sárközi Sebestyén vallástörténész. Megjelent körünkben Berecz András budapesti népművész, Horváth Anna szobrász. Ifj. Bartók Béla előadást tartott arról, miként került még gyermekként Nagyszőlősre édesapja, Bartók Béla, hogyan fedezték fel itt a zenei tehetségét, amit követően Aczél László tanfelügyelő két éves szabadságot adott tanítónőként dolgozó édesanyjának, hogy Pozsonyban fejlesszék tovább a zenei tudását. Az előadások többségét pedig Keresztyén Balázs tartotta meg irodalomról, történelemről. Többek között megemlékeztünk Arany Jánosról, Petőfi Sándorról, Mikszáth Kálmánról, az 1848. március 15-i forradalomról, az 1849. október 6-i megtorlásokról és Perényi Zsigmondról. 1989. október 6-án emléktáblát helyeztünk el a nagyszőlősi Perényi-kastély falán Perényi Zsigmond báró tiszteletére, aki 1849. április 14-én a forradalmi Magyar Országgyűlés felsőháza elnökeként aláírta a Függetlenségi nyilatkozatot, s ezért a forradalom és szabadságharc elbukása után kivégeztette az osztrák császári hatalom. Megjegyezném viszont, hogy az avatáson több volt a rend­őrspicli, mint a megemlékező, mivel az államhatalom félt, hogy még forradalom törhet ki… Az egyik legjobb dolog pedig az volt a kör rendezvényein, hogy egybegyűlhettünk, s örültünk, hogy együtt lehettünk, mi, magyarok, a templomainkon kívül ott élhettük meg a magyarságunkat. Többnyire nagyszőlősi magyarok jöttek össze, de egy-egy rendezvényünkön megjelentek a Técsői Hollósy Simon Kör, a Lembergi Magyarok Kulturális Szövetsége, a Budapest Városmajori Katolikus Ifjúsági Csoport és a Rákóczi Szövetség képviselői is.

A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség megalakulása után aztán lassan elhalt a Bartók Béla Művelődési Kör, tagjai átléptek a KMKSZ Nagyszőlősi Városi Alapszervezetébe. Ám ez a kulturális egyesület is – akárcsak a társai – nagy szerepet játszott abban, hogy még a nemzetrészünk érdekvédelmét felvállaló Szövetség létrejötte előtt összefogta a Fekete-hegy lábainál fekvő Tisza menti város magyarságát, megalapozva a KMKSZ helyi alapszervezetének a megszületését.

Lajos Mihály