Keresztury Dezső: Tanács

Ne gyűlölködj, szeresd felebarátodat,

     akár tenmagadat;
vagy győzd meg szíved, bocsáss meg neki,
     akár ha üzleti
számításból. Tudhatnád, mennyi örömöt
     mérgez meg az örök
irigység, sértődés, rossz emlék, feluszult
     düh, fojtó árnyú múlt;
ne bénítson hűtlenség, méltatlanság,
     mint felfakadt vád;
s bár vérző nem lehet az árulás:
     emlék legyen, ne más.
Előre nézz, csak azt edd, ami jó maradt;
     a többit a dögmadarak. 

Senki nem csodálkozik azon, hogy a Széchenyi-díjas író, költő, irodalomtörténész, kritikus, műfordító és volt egyetemi tanár – Keresztury Dezső – egyik legismertebb verse a Tanács. A szép és tiszta versforma mellett bölcsessége az emberiség örök bölcsességét közvetíti.

Nyitógondolata minden keresztény ember egyik legfontosabb vezércsillaga: hogy úgy szeressük felebarátunkat, akárcsak magunkat. De már a költemény elején feltűnik egy olyan kifejezés – az „üzleti számításra” való hivatkozás –, amely mintha teljes egészében világi tartalommal telítené a sokoldalú gondolkodó Tanácsát. Keresztury Dezső végső soron úgy foglal állást a gyűlölködés ellenében a szeretet mellett, hogy érvelését racionális megfontolás vezeti.

Azt is mondhatnánk, hogy kicsit olyan, mintha szerzőnk feloldaná a megszokott alapállást, mely szerint ennek a kettőnek ki kell zárnia magából a másikat: hogy ráció és szeretet tűz és víz, hogy ennek a kettőnek ki kellene oltaniuk egymást. Közvetve viszont olyan, mintha rákérdezne: nem lehet, hogy e kettő egy? Sőt: Egy?

Mert vajon melyik megbízható vallásbölcselő vagy természettudós tagadná, hogy az irigységet, dühöt, hűtlenséget, méltatlanságot, árulást, megsértett önérzetet nemcsak üdvös, hanem hasznos is – mondhatni: kifizetődő – feloldani, elfojtani, kizárni az életünkből? Melyikük tagadná azt, hogy – induljon ki akár a szeretetből, akár a rációból –, gondolkodása nem az Egy felé halad, hogy nem az Egyre kérdez rá…?

                Penckófer János