Vasárnapi üzenet: 2021. március 28.

2021. március 28., 09:04 , 1050. szám

„Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.” János 17, 17

János evangélista jóval Jézus halála után írja meg evangéliumát. Ekkor már sokan kételkedni kezdtek, ő viszont úgy mutatja be Jézust, mint mindenható Istent. Ebben az evangéliumban olvashatjuk, hogy Jézus a lábmosás példájával tanítja alázatra a versengő tanítványokat. Aztán arra tanítja a tizenkettőt, úgy szeressék egymást, miként Ő szeretett minket, majd pedig arról is beszél, hogy helyet készít az övéinek, s elküldi a Szentlelket. Végül pedig Jézus imádkozik az övéiért. A mi életünkben is vannak olyan időszakok, amikor nem tudunk mást tenni, csak imádkozni. Az Atya előtt állva Jézus még öt dolgot kér követőinek.

Először azt kéri: „Szent Atyám, tartsd meg őket a Te neved által.” Nem a saját erőnkből kell tehát megállnunk, Isten tart meg minket. Akkor is így van ez, ha elbukunk. Péter megtagadta Jézust, mégis kegyelmet talált.

„Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.” Mi, tanítványok könnyen eljutunk oda, hogy arra kérjük az Urat: vegyen ki minket a világból. Ha elegünk van mindenből, elvágyódunk az e világi életből. Jézus azonban nem ezt kéri. Itt van a mi missziós területünk, a ránk bízott emberek, de ha ki akarunk innen vonulni, ha nem akarjuk megélni a hitünket, akkor mi lesz a ránk bízott emberekkel? Nagy kísértés a világba való beolvadás is, amikor már csak a név jelzi valakiről, hogy keresztyén. Azonban vigyázzunk, mert ha a só megízetlenül, akkor már semmire sem jó. Vizsgáljuk meg magunkat! Vállaljuk még Krisztust ott, ahová helyezett?

„Szenteld meg őket az igazsággal: a Te igéd igazság.” Jézus azért imádkozik, hogy Isten gyermekei tiszta életet éljenek. Mikor reggelente kinyitjuk a Bibliát, kérdezzük meg magunktól: ehhez hasonlít az életünk?

Továbbá Jézus az egységért könyörög. Az első gyülekezet semmihez sem volt hasonlítható. Ott volt a görög, római, zsidó, de ott volt a gazdag, a szegény, a rabszolga, ők mindnyájan testvérként tekintettek egymásra. Ilyen egység csak a gyülekezetben van, de érdemes néha megkérdezni, van-e ilyen egység közöttünk? Csak oda küld áldást az Úr, ahol a testvérek egységben vannak.

Végül már-már tiszteletlenül hathat, amikor azt mondja Jézus, hogy „azt akarom”, mégis Ő mondhat ilyet, hiszen mindent elvégzett, amit az Atya rábízott. Jézus azt akarja, hogy ahol Ő van, mi is ott legyünk vele. A keresztyén élet lényegét foglalja össze. Szeretnénk Jézussal lenni, nem csupán azért, mert megbocsájtja bűneinket, hanem, mert élvezzük a társaságát, közelségét.

Az Atya meghallgatta Fia imádságát, tehát Istennel való kapcsolatunk hibáinak oka magunkban keresendő. Jézus a mennyben is szüntelenül imádkozik értünk. Érdemes mindezért a szeretetért néki szentelni magunkat! Ámen!

Barta Ferenc református lelkipásztor

(Szerk.: Tóth János)