Koronavírus: Antitestek és védőoltások
Az orvos válaszol
Immáron több mint egy éve, hogy életünk mindennapjait döntően befolyásolják a koronavírus-járvány által kiváltott következmények. Amíg – például fél éve – még jelentős volt azoknak a száma, akik vírustagadóknak vagy vírusszkeptikusoknak számítottak, mostanra aligha vannak olyanok, akiknek legalább egy közeli ismerőse ne esett volna át a betegségen. Sajnos, nagyon sokan vannak olyanok is, akik hozzátartozójukat vesztették el a koronavírus-fertőzés szövődményei miatt.
Az alábbiakban olyan, a betegség diagnosztizálásával és lefolyásával kapcsolatos gyakorlati kérdésre próbálunk választ adni dr. Jakab Lajos badalói családorvos segítségével, amelyek a leginkább foglalkoztatják a közvéleményt.
Miről árulkodnak a szervezetünkben meglévő egyes antitestek?
A vírus szervezetben való jelenlétéről az úgynevezett antitesteink megjelenése ad választ, amelyek a betegség különböző fázisaiban mutathatók ki.
A legkorábban az úgynevezett immunoglobulinA (IgA) antitestek mutathatók ki, amelyek a betegség kezdete után 3-4 nappal jelentkeznek. Az IgM-antitestek a betegség akut fázisában vannak jelen a legnagyobb számban, majd annak lecsengését követően – általában a 12. és 14. napot követően – jelentkeznek a szervezetünkben az IgG-antitestek, amelyek aztán hónapokig kimutathatók a vérben, és ezek normaértékének többszörös szintje jelzi azt, hogy az adott személy átesett a betegségen.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a betegség akut fázisában egyedül az orrüreg és a szájgarat nyálkahártyájából vett PCR-teszt (polimeráz-láncreakció) számít döntő bizonyítéknak a vírus meglétéről.
Ha a szervezetben kimutatható az antitest, akkor van-e rá garancia, hogy az adott személy nem kapja el újra a betegséget?
Az antitestek általában 2–6 hónapon át védettséget nyújtanak az újbóli fertőzés ellen, de nem jelentenek garanciát arra, hogy a fertőzés újból ne lépjen fel. Az elmúlt egy év során Ukrajnában 1360 személynél diagnosztizálták a másodszori (nagyon ritkán pedig harmadszori) fertőzés tényét, tehát teljesen biztosra nem lehet venni, hogy aki már átesett a betegségen, azt egy ideig garantáltan elkerüli a betegség.
Ha valaki átesett a betegségen, mennyi az az idő, amikor már beadathatja magának a védőoltást, illetve szükség van-e ilyenkor antitestszint-vizsgálatra?
A legtöbb szakember egyetért abban, hogy aki bizonyítottan átesett a betegségen, annak legalább 2-4 hónapig nincs szüksége védőoltásra, azt követően már teljes biztonsággal beoltathatja magát, hiszen csökkenőben van a védettsége. Az oltás beadása előtt nincs szükség az antitestszint mérésére.
Mennyire biztonságosak és veszélytelenek a koronavírus elleni védőoltások?
Amíg korábban a betegség valós létezése felől, most leginkább erről a kérdésről folyik a legtöbb vita a különböző médiafelületeken. A világon több ezer tudós hónapokig dolgozott azon, hogy olyan vakcinát fejlesszen, amely nemcsak hogy hatékony, hanem biztonságos is az emberi szervezet számára. Természetes, hogy voltak, vannak és lesznek is olyan mellékhatásai az oltásnak, amelyeket felkap a média, de mindezek nagyon elenyésző számot tesznek ki, és nem jelentenek olyan veszélyt, ami miatt le kellene mondanunk az oltásról.
Mindenesetre, aki már túlesett a betegségen, netán kórházi kezelést is igényelt, ne adj’ Isten lélegeztetőgépen is volt, az aligha gondolkodik majd a védőoltás beadatásának szükségességén.
Átadható-e a védettség a terhesség során az újszülöttnek?
A szakirodalomban olvashatunk olyan vizsgálatokról, hogy azoknál az újszülötteknél, akiknél a várandós anya előzetesen beoltatta magát, találtak antitesteket, de hogy ezeket milyen mennyiségben mutatták ki, és mennyire jelentenek védettséget a betegség ellen, ez még a jövő kérdése.
A szezonális influenza elleni oltáshoz hasonlóan a jövőben rendszeressé válhat-e a koronavírus elleni vakcina beadatása?
A szakemberek azt jósolják, hogy egy ideig biztosan köztünk lesz a vírus, így szükség lesz az oltások szezonális beadatására. De hogy meddig tart majd ez az időszak, azt egyelőre nem lehet tudni.
(tamási)
