Báj-báj, Donbász?

Betiltanák a Donbász kifejezést – hördült fel a napokban az ukrajnai „oroszpárti” média. Utánajártunk, kinek zavar a szó, és mit jelenthet, ha valóban betiltják a használatát.

Nem volt nehéz kideríteni, hogy a javaslat Olekszij Danyilovtól, a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács (RNBO) titkárától származik. Egy minapi fórumon a tisztviselő úgy vélte, hogy ez a szó egy Oroszország által ránk erőszakolt fogalom. Szerinte a hatóságoknak tartaniuk kellene magukat a normatív jogi dokumentumokhoz, s ennek megfelelően Donyeck és Luhanszk megyék területét megyéknek kell nevezni, s nem Donbásznak. Azt mondta, a Donbász szót használni még veszélyes is lehet, bár azt nem magyarázta meg, hogy mi ebben a veszélyes.

„Nem létezik semmiféle Donbász, nagyon veszélyes, amikor ilyen dolgokat kezdünk emlegetni” – fogalmazott.

Miután Danyilov rendszerint komoly ember benyomását igyekszik kelteni, feltételezhetjük, hogy nem véletlenül hozakodott elő a témával. Nem kizárt, hogy rövidesen az RNBO hivatalosan is megtiltja a kifejezés használatát a közbeszédben, mint az ellenség újabb ármányát.

Az RNBO titkárának szavai azt a benyomást keltik, mintha a kifejezés korábban nem is létezett volna, illetve a jelenlegi ukrán kormányzat nem használná maga is lépten-nyomon. Pedig a Donbász szót még valamikor a XVIII. században írták le először a Donyec-medence (Донецкий бассейн – orosz, Донецький басейн – ukrán) szavak összevonásaként, s azóta rendszeresen találkozhatunk vele. Orosz és ukrán ajkúak körében egyaránt népszerű. (Talán éppen ez a baj vele?)

A vesti.ua írásában több példát is felhoz arra, hogy Danyilov váratlan bejelentéséig a Zelenszkij-féle hatalomnak semmi kifogása nem volt a Donbász szó ellen.

„Ha Moszkva elhatározza, hogy betartja ígéreteit – és sokszor elmondták, hogy a Donbásznak Ukrajna részének kell maradnia –, s úgy dönt, hogy kivonja csapatait, a konfliktus elég könnyen és gyorsan megoldható lehet” – jelentette ki például Dmitro Kuleba külügyminiszter a szlovák Tyždennek adott minapi interjújában.

A portál utánaszámolt, és megállapította, hogy egyedül a kormány weboldalán legalább két és fél ezerszer fordul elő a kifejezés, ezen belül több mint százszor különféle határozatokban és normatív dokumentumokban. Az elnök weboldalán is legalább harmincszor találkozhatunk ezzel a „veszélyes” szóval.

A kormánypárt, a Nép Szolgája frakciójában sem tudták mire vélni Danyilov szavait. A mérsékeltebbek emlékeztettek, hogy a kifogásolt szó több ukrán irodalmi műben is előfordul. Mi legyen velük? A „botrányhős” Makszim Buzsanszkij képviselő viszont nem rejtette véka alá a véleményét: „Azonnal szeretném tisztázni, mi a helyzet Galíciával és Szlobozsanscsinával? – jegyezte meg ironikusan. – Úgy általában pedig ez nem más, mint a leghitványabb álpatriotizmus, amely hitelteleníti az őszinte hazaszeretetet.”

Talán rálegyinthetnénk az egészre, ha valaki kijelenti, hogy Danyilov a személyes véleményének adott hangot. Csakhogy tudomásunk szerint senki nem cáfolta meg hivatalosan az RNBO titkárát!

Akiben felmerül a kérdés, hogy mit érdekel bennünket, kárpátaljai magyarokat egy ukrán politikus szeszélye, annak azt tanácsolom, gondolja végig, hogy mi lesz, ha például a hatalom egy „szép napon” kivetnivalót talál a Kárpátalja kifejezésben. Azt mondják, hogy ez nem fordulhat elő? Ugyan miért nem? Korábban azt hittük, bírósági határozat nélkül nem lehet tévécsatornákat betiltani, nemrég mégis megtörtént.

Jusson eszünkbe, hogy a szovjetkorszakban sem lehetett e terület (oblaszty) magyar neve Kárpátalja. Akkoriban a „szovjet magyarok” nem tartották helyesnek azt a szempontot, amelyet a bevett megnevezés tükröz, ezért a régió hivatalos neve évtizedeken keresztül Kárpátontúl (Закарпаття) volt. Hiszen Moszkvából vagy Kijevből nézve túl vagyunk a Kárpátokon, és a hatalom, a központ odaát van. Mi rá a garancia, hogy Kijevben nem látnak előbb-utóbb nemzetbiztonsági fenyegetést a Kárpátalja szóban is?         

(zzz)