Hatályba léphet az országos népszavazásról szóló törvény

2021. április 9., 11:51 , 1053. szám

Volodimir Zelenszkij elnök múlt héten aláírta a parlament által még januárban elfogadott Az összukrajnai referendumról szóló törvényt. A késlekedés az aláírással sokakat meglepett, hiszen a törvényalkotási kezdeményezés az államfőtől és annak pártjától eredt.

Az országos népszavazás a hatalom ukrán nép általi közvetlen gyakorlásának egyik módja – emlékeztetett az államfő sajtószolgálata bejelentve a törvény aláírását. A jogszabály módot ad az ukrán Alkotmány azon rendelkezéseinek gyakorlati alkalmazására, amelyek lehetőséget biztosítanak a népszavazásra, tudhattuk meg.

„Az ukránokat most a gyakorlatban is bevonják az ország számára fontos döntések meghozatalába, a kormány pedig kénytelen lesz odafigyelni a nép akaratára” – jelentette ki Zelenszkij.

Korábban beszámoltunk róla, hogy a törvény értelmében országos népszavazást az alábbi kérdésekről lehet tartani:

– az Alkotmány I., III., XIII. szakaszának módosításáról;

– országos jelentőségű kérdésekről;

– Ukrajna területének megváltoztatásáról – a területi integritás megőrzése mellett;

– Ukrajna egy bizonyos törvényének vagy a jogszabály egyes rendelkezéseinek eltörléséről.

Az alábbiak viszont nem képezhetik országos népszavazás tárgyát:

– az Alkotmány rendelkezéseinek, a nemzetközi jog általánosan elfogadott elveinek és normáinak ellentmondó kérdések;

– az alkotmányos emberi és állampolgári jogok és szabadságok megszüntetésére vagy korlátozására vonatkozó kérdések;

– az Ukrajna függetlenségének felszámolására, az állam szuverenitásának és területi integritásának megsértésére irányuló kérdések;

– a nemzetbiztonságot veszélyeztető kérdések.

Továbbá nem bocsáthatók népszavazásra az adók, a költségvetés, az amnesztia, valamint azok a kérdések, amelyek a bűnüldöző szervek, az ügyészség vagy a bíróság hatáskörébe tartoznak.

Mint láthatjuk, a hatalmat gyakorló politikai elit jócskán megnyirbálta az emberek jogát a döntéshozatalban való közvetlen részvételre ahhoz képest, hogy az Alkotmány 5. cikkelye értelmében a szuverenitás hordozója és a hatalom egyetlen forrása Ukrajnában a nép. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a népszavazás kiírásához a gyakorlatban szinte teljesíthetetlen feltételeknek kell megfelelniük a kezdeményezőknek, beláthatjuk, hogy a népakarat kinyilvánítására eztán se lesz különösebben sok lehetőség. Gondoljunk csak bele: ahhoz, hogy népi kezdeményezésre referendumot írjon ki az elnök, legalább hárommillió választópolgár aláírását kell összegyűjteni. Az aláírások összegyűjtésére 60 nap áll a kezdeményezők rendelkezésére.

Az ukrán politika hozzáállását a referendum kérdéséhez jól tükrözi Szavik Suszter műsorának, a Szólás szabadságának múlt heti adása, amelynek egyik témája éppen a népszavazási törvény volt. Ruszlan Sztefancsuk, a Legfelső Tanács első alelnöke lelkesen beszélt a törvénynek a népakarat kinyilvánításában játszott szerepéről. Példa gyanánt megemlítette, hogy mostantól országos referendumra lehet bocsátani egyebek mellett olyan fontos kérdéseket is, mint például Ukrajna csatlakozása a NATO-hoz és az Európai Unióhoz, az ország viszonya a minszki megállapodásokhoz (vagyis ahhoz, hogy elfogadja-e Kijev a minszki megállapodásokban rögzített feltételekkel a kelet-ukrajnai rendezést).

A stúdióban jelenlévő Olekszij Honcsarenko, a Petro Porosenko-féle Európai Szolidaritás párt parlamenti képviselője előre borítékolható módon harsogva bizonygatta, milyen veszélyes lehet Ukrajna számára népszavazásra bocsátani bizonyos kérdéseket. Esztelenségnek nevezte referendumot tartani Ukrajna NATO-csatlakozásáról, miközben „orosz tankok állnak a határon”. Egyébként is, fűzte hozzá, a referendumokat különösen a diktátorok szeretik.

Ezt a demagógiát már a mindig nyugodt műsorvezető is túlzásnak tarthatta, mert ironikusan megjegyezte, Svájcban is bizonyára azért olyan népszerű a referendum intézménye, mert sok az országban a diktátor.

Amikor már azt hittük, hogy a műsor a szokásos ordítozásba fullad, szót kért Julija Timosenko, a Haza vezére, s arról beszélt, pártja valójában egyetért a népszavazás intézményével, s csak azért szavaztak az elnök törvényjavaslata ellen a parlamentben, mert az véleményük szerint olyan szigorú feltételekhez köti a referendum megtartását, amelyeket a „nép” gyakorlatilag nem tud teljesíteni.

Jelezte, máris érkeztek megkeresések pártjához a lakosság részéről, az emberek a segítségüket kérik referendum kezdeményezéséhez az őket foglalkoztató kérdésekben. A politikus öt ilyen témát nevezett meg: a mezőgazdasági földek értékesítését, a stratégiai jelentőségű állami tulajdon privatizálását, az ukrajnai gáz értékesítését ukrán polgároknak és intézményeknek „ukrajnai áron”, a szerencsejáték legalizálását, valamint a marihuána felhasználásának engedélyezését.

A kormánypártot képviselő stúdióvendégek igyekeztek cáfolni, hogy „teljesíthetetlen küldetés” lenne népszavazást kezdeményezni az új törvény szerint, ám ekkor Timosenko egy váratlan javaslattal állt elő: felkérte a Nép Szolgáját, fogjanak össze a referendum kiírása érdekében az embereket foglalkoztató kérdésekben, bizonyítsák be együtt, hogy népszavazást tartani igenis lehetséges.

A javaslat annyira meglepte a kormánypártiakat, hogy hamarjában nem tudtak érdemben reagálni a felvetésre. Igyekeztek arra terelni a szót, hogy drága mulatság lenne a Timosenko által jelzett valamennyi témában népszavazást kezdeményezni, mivel nem valószínű, hogy minden esetben meglenne a népszavazás érvényességéhez szükséges 50% feletti részvétel. Julija Timosenkónak azonban erre is volt válasza. Mint kifejtette, ha a választásokhoz nincs szükség 50%-os részvételre, nem kellene ragaszkodni ehhez a feltételhez a népszavazásoknál sem. Mindjárt fel is ajánlotta, pártja kész támogatni a kormánypártot az ehhez szükséges, kétharmados parlamenti többséget igénylő alkotmánymódosítás végrehajtásában.

Távol álljon tőlünk, hogy Julija Timosenkót a „nép hangjának”, netán a demokrácia bajnokának tekintsük. Ám a leírt eset bizonyítja, mennyire fontos lenne, hogy a parlamentben a párt­érdekek szajkózása és a nacionalista hőzöngés mellett hasonlóan konstruktív vitákra kerüljön sor, amelyek esetleg közelebb vihetnének bennünket ahhoz, hogy alkalmazható, valóban demokratikus törvények szülessenek a Legfelső Tanácsban. Különösen azért, mert következik a helyi referendumokról szóló törvény elfogadása.        

(zzz)