A fehérek „szubhumán lények”

A BLM-aktivista már csak tudja…

Yusra Khogali, a BLM (Black Lives Matter – Fekete Életek Számítanak) önmagát polgárjoginak tituláló néger mozgalom torontói szervezetének társalapítója forradalmasította a genetika tudományát, amikor genetikailag alátámasztotta azon tézisét, mely szerint a feketék felsőbbrendűek, mint mi, fehérek.

A fanatikus feminista, fanatikus férfigyűlölő (bár lehet, a négerekkel kivételt tesz), fanatikus fehérfaló, fanatikus minden… hajmeresztő állításokat fogalmazott meg. Kijelentette: „A fehérek nem emberek. A fehérek recesszív genetikai hibákkal születnek.” Méghozzá azért, mert szervezetünk nem termel elég melanint, ami egyébként a sötét haj-, bőr- vagy szemszínért, illetve nagyobb mennyiségben mindezekért felelős. Khogali kisasszony viszont minderre még rátett néhány lapáttal kifejtve, miszerint a melanin felelős az erős csontozatért, a termékenységért, a fogantatásért, az intelligenciáért, valamint a kozmikus energiával való kommunikációért(!). De mivel – mint fogalmazott – a fehérek teste elnyomja a melanintermelést, ezért a fehérek genetikailag defektesek, és mindenki, aki híján van a nagyobb melanintermelésnek, az szubhumán, vagyis ember alatti, félállati lény. Vagyis mi, fehérek félállati lények vagyunk…

Hát… Gondoljunk csak az athéni Akropoliszra, a római Pantheonra, a konstantinápolyi Hagia Szophiára, a londoni Szent Pál- székesegyházra, a kölni vagy a firenzei dómra, a párizsi Notre Dame-ra, a rheimsi, illetve a chartes-i székesegyházra, a római Szent Péter- bazilikára, a barokk palotákra Versailles-tól Potsdamon, Charlottenburgon, Schönbrunnon, Fertődön át Szentpétervárig, gondoljunk csak Pheidiasz, Leonardo da Vinci, Michelangelo, Tiziano, Botticelli, Monet, Manet, Renoir, Rodin, Munkácsy Mihály stb. művészetére. Csak példákként Shakespeare, Racine drámáira, Byron, Petőfi, Vörösmarty, Puskin költeményeire, Victor Hugo, Jókai, Mikszáth, Lev Tolsztoj, Jack London regényeire. Olyan zeneszerzőinkre, mint például Bach, Beethoven, Mozart, Liszt, Brahms, Berlioz, Bartók, Kodály. Az operaszerzőink közül többek között Verdire, Puccinira, Rossinire, Wagnerre. A matematikusainkra Püthagorasztól és Eukleidésztől Leibnizen és Lobacsevszkijen át Bolyai Jánosig és Neumann Jánosig. Olyan kémikusokra, mint Arrhenius vagy Mengyelejev. A biológus Darwinra és Mendelre. A fizikusaink közt például Ohmra, Faraday-re, a matematikusként is jelentős Newtonra, továbbá Rutherfordra, Max Planckra, Pierre és Marie Sklodowska-Curie-re, Albert Einsteinre, Szilárd Leóra. A csillagászat nagy kora újkori forradalmának a véghezvivőire: Kopernikuszra, Tycho Brahéra, Galileire, Keplerre. A felfedezőink sorában többek között Kolumbuszra, Vespuccira, Magellánra, Cookra, Livingstone-ra, Magyar Lászlóra. Olyan feltalálóinkra, mint például Edison, Marconi, Puskás Tivadar, Newcomen és Watt, Morze, a Wrighte fivérek, Stephenson, Diesel, Graham Bell. Megannyi találmányra. A vonatra, a gőz-, a villany- és a dízelmozdonyra, a metróra, a villamosra, az autóbuszra, a trolibuszra, a gépkocsira, a motorkerékpárra, a kerékpárra, a helikopterre, a repülőgépre, az űrhajóra, az űrszondára, a műholdra, a tengeralattjáróra. A telefonra, a számítógépre, a liftre, a csillagászati távcsőre, a mikroszkópra. A gőzgépre, a robbanómotorra, a villanymotorra, a víz-, a szél, a hő-, az atom- és a naperőműre, valamint a napelemekre. A villamosság felfedezésére és alkalmazására. A televízióra, az izzólámpára, a rádióra, a magnetofonra, a fényképezőgépre, a filmre. Az acélváz-szerkezetes épületekre. Röntgenre és Kochra. A modern orvostudomány kialakulására. Sorolhatnám… Mindez pedig igen szép teljesítmény „genetikailag defektes, félállati lényektől”... Nem tagadom, persze, hogy gazember fehérek gyalázatos dolgokat műveltek színes bőrűekkel (vagy más fehérekkel). És elismerem a színes bőrűek által elért kulturális és tudományos eredményeket. De tény, hogy jórészt fehér tudósok és feltalálók hozták létre a modern világot.

Khogali kisasszony viszont még szubhumán mivoltunk hangoztatásával sem fejezte be korszakalkotó elméletét. Szerinte „a fehér elnyomó rendszert éppen azért találták ki, hogy az alacsonyabb rendű fehérek túlélését biztosítsák”, pedig – mint leszögezte – „A feketék pusztán domináns génjeik miatt is szó szerint kiirthatnák a fehéreket, ha lenne hozzá elég hatalmuk.” De mintha valahonnan ismerős lenne az a tézis, mely szerint vannak felsőbbrendű és alsóbbrendű emberek (bár Khogali még embereknek sem tart minket), a felsőbbrendűeknek pedig csak azért, mert felsőbbrendűek, joguk van kiirtani az alsóbbrendűeket. Kik is mondták ezt? Bizonyos Adolf Hitler és baráti köre. Yusra Khogali agyament elmélete, miszerint a sötét bőrű emberek felsőbbrendűek, mint a fehérek, ezért kiirthatnák az utóbbiakat, csak a tükörképe a nácik ugyancsak agyament fajelméletének. Az utóbbi szerint – mint tudjuk – a magas, fehér, szőke, kék szemű árják felsőbbrendűek, mint a sötétebb színkomplexusúak, mint az ugyancsak fehér szlávok. Ezért nyugodt lelkiismerettel kiirthatnak olyan alacsonyabb rendű embereket, mint a zsidók, a romák és a szlávok. Amikor pedig lett hozzá hatalmuk, meg is kezdték a kiirtásukat, s csak a bukásuk akadályozta meg őket abban, hogy tovább folytassák a népirtást… Khogali éppolyan őrült, rasszista, mint amilyenek a fanatikus nácik voltak. És sokatmondó, hogy a BLM nem határolódott el tőle, ami csak azt jelentheti, hogy kimondatlanul is egyetértenek vele. De mit várhatunk egy olyan mozgalomtól, melynek egyik tüntetésén az egyik résztvevő olyan táblát tett a nyakába, melyen a következő felirat volt olvasható: „Kill all white!” (Megölni minden fehéret!). A BLM nem polgárjogi, hanem fehérgyűlölő néger rasszista mozgalom. És ha most feltámadna a valóban békés fekete polgárjogi mozgalmat vezető Martin Luther King, az elsők közt emelné fel a szavát ellene.

Mindeközben az Oxfordi Egyetem azt fontolgatja, hogy – szívére véve a BLM-et – eltörli a kottaolvasást, mert a kották már túl gyarmatinak számítanak(!) (Csak tudnám, miért…) Mozartról, Bachról és általában a zenei tantervekről pedig úgy vélik, hogy „bűnrészesek a fehér felsőbbrendűségben”. Hogy ez őrület és kultúrarombolási terv, amellett hasra vágódás egy szélsőséges, rasszista szervezet előtt? És hogy az is esztelenség, hogy sportmérkőzések előtt a játékosok – de nem mind – féltérdre ereszkedve fejezik ki rokonszenvüket egy fehérgyűlölő rasszista mozgalom iránt, egyúttal – ha fehérek – meg is alázkodva a fajgyűlölők előtt? Nagyon itt lenne az ideje, hogy a józan gondolkodásúak odakiáltsák a BLM-nek és ultraliberális fehér támogatóinak: Elég! És kívánatos dolog lenne mielőbb betiltani az egész rasszista mozgalmat, mielőtt még túl erőssé válik.

Lajos Mihály