The National Interest: Ki ellenőrzi az ukrajnai helyzetet?

2021. május 5., 16:23 , 1056. szám

Az Európai Unió gazdaságai megtapasztalják a világjárvány pusztító hatását. A NATO tagországai, különösen a kelet-európaiak, nem akarnak háborút kezdeni, amely végérvényesen elpusztíthatja őket. Ezért Oroszország és nem az észak-atlanti szövetség ellenőrzi az ukrajnai helyzetet – írja az amerikai The National Interest. A konzervatív kiadvány elemzését a vesti.ua ismertette.

A szerzők rámutatnak, fekete-tengeri kijárattal rendelkező NATO-tagországokként Bulgáriának és Romániának kellene kulcs­szerepet játszania az orosz–ukrán konfliktusban. Azonban mindkét ország tisztában van vele, hogy azok az előnyök, amelyeket az Oroszországgal ápolt jó kapcsolatok biztosítanak számukra, messze felülmúlják azokat a potenciális előnyöket, amelyekre akkor számíthatnának, ha vállalnák a faltörő kos szerepét az Orosz Föderáció elleni harcban.

Bulgária jelentős mértékben függ az orosz földgáztól. Románia is igyekszik körültekintő lenni az ukrán konfliktusban, hiszen az általa importált gáz fele Oroszországból származik. Emellett a NATO rakétavédelmi rendszerének Romániába telepített eleme az elsődleges célpontok egyikévé teszi az országot orosz agresszió esetén.

A The National Interest szerint valóban van némi valószínűsége annak, hogy a román–ukrán határon orosz katonák jelenjenek meg. A román határtól mintegy 100 kilométerre fekvő, el nem ismert Dnyeszter Menti Köztársaság bejelentette, hogy Oroszország részévé kíván válni. Önmagában ez a körülmény súlyos érvként szolgálhat Putyin számára a régió bekebelezése mellett. Ben Hodges, az Egyesült Államok európai haderejének volt parancsnoka szerint Oroszország betörhet Romániába, ha gyengeséget érez az Egyesült Államok elrettentő stratégiájában. Erre való tekintettel Bulgária és Románia aligha akarja magára vonni Vla­gyimir Putyin orosz elnök haragját, és rendkívül óvatosan fognak eleget tenni NATO-kötelezettségeik teljesítésének.

Az amerikai kiadvány rámutat, hogy Németország engedett Oroszország befolyásának. Az NSZK-nak szüksége van az orosz energiaforrásokra, és kész ellenállni Washingtonnak a megszerzésük érdekében. Az Egyesült Államok szankciói és fenyegetései ellenére az év elején az orosz Fortuna csőfektető hajó folytatta az Északi Áramlat–2 építését a Balti-tengeren akkor, amikor már csak az utolsó 150 kilométernyi vezeték lefektetése volt hátra.

A cikk hangsúlyozza, hogy az amerikaiak is belefáradtak már a „végeláthatatlan háborúkba”, amelyekhez – véleményük szerint – nincs semmi közük. Mivel több mint félmillió amerikai halt meg a Covid–19-ben, a társadalmi és gazdasági problémák pedig mély megosztottságot idéznek elő a társadalomban, a Biden-adminisztrációnak nem kis erőfeszítésébe kerülne meggyőzni az amerikai közvéleményt arról, hogy háborút kell indítani Oroszország ellen Ukrajna miatt.

Azoknak az európaiaknak, akik egyelőre nem tudnak kilábalni a koronavírus-járvány okozta gazdasági és társadalmi megrázkódtatásokból, valamint a szélsőjobboldali pártok előretörését eredményező migrációs válságból, szintén nem áll szándékukban Ukrajna megsegítésére sietni. Ami még rosszabb: egy totális ukrajnai háború menekültek újabb hullámát indíthatná el az EU felé.

A cikk egyben felhívja a figyelmet, hogy a NATO kelet-európai tagjai továbbra is jelentősen elmaradnak a nyugat-európai tagoktól, szovjet infrastruktúrájuk már nagyon elavult, és nem kompatibilis a modern fegyverrendszerekkel.

„Aligha tévedünk, ha feltételezzük, hogy a moszkvai katonai tervezők pontosabb képpel rendelkeznek az új NATO-területek hídjairól, útjairól és gyenge pontjairól, mert korábban azokat a Szovjetunió birtokolta... A balti államok olyan autópálya és vasút révén kapcsolódnak Európa többi részéhez, amelyek a Kalinyingrádba telepített orosz rakéták hatótávolságán belül vannak. Egy tanulmány szerint Oroszország mindössze 60 óra alatt elfoglalhatná a balti államokat” – írja a The National Interest.

Az elemzés arra is felhívja a figyelmet, hogy nem hagyhatjuk figyelmen kívül Törökországot. Geostratégiai helyzete szinte pótolhatatlanná teszi Washington és Moszkva szembenállásában. Mi­után a Pentagon Szíriában a kurdokat, Törökország ellenségeit támogatta, Ankara érzékelhetően nem hajlik az együttműködésre az Egyesült Államokkal. Ugyanakkor Törökországnak szembe kellett szállnia Szíriában a kurdokkal, Oroszországnak pedig az Egyesült Államokkal, ami „szimbiotikus” kapcsolatot eredményezett a két állam között. Ezenkívül Törökország jelenleg már csak a hadiipara miatt is az ukrajnai status quo fenntartásában érdekelt, vagyis aligha lesz lelkes szövetségese Washingtonnak Oroszországgal szemben.

És lássuk be: Kína jelenleg lényegesen nagyobb veszélyt jelent Amerika globális hegemóniájára, mint Oroszország.

„Ha Kína megszerzi az ellen­őrzést Tajvan felett, az Amerika globális dominanciájának végét fogja jelenteni. Vagyis az a törekvés, hogy vereséget mérjen Oroszországra Ukrajnában, további terhet jelent az amerikai katonai potenciál számára, amely fokozatosan veszít erejéből az egyre növekvő kínai fenyegetés fényében” – mutatnak rá az elemzés szerzői.

A Washington vezette NATO, amely nem tudta megakadályozni Abházia és Dél-Oszétia Oroszország általi megszállását 2008-ban, valamint a Krímét és a Donyec-medencéét sem 2014-ben, vajmi kevés reményt adhat Ukrajnának és európai partnereinek, ami Moszkva hatékony megfékezését illeti. A NATO-tagországok lakossága valószínűleg minden érvet elutasítana, amelyekkel vezetőik megkísérelhetnék meggyőzni őket az Ukrajna területi integritásáért Oroszországgal vívandó háború szükségességéről.

Sőt, a NATO a szükséges technikai eszközökkel és mobilitással sem rendelkezik erői gyors telepítéséhez egy nagyszabású orosz támadás esetén. Végül, ha Amerika belebonyolódik egy kelet-európai fegyveres konfliktusba, az csak közelebb hozza a pillanatot, amikor Kína válik az első számú globális hatalommá.

„A fentieket figyelembe véve Ukrajna helyzetét Oroszország, nem pedig a NATO vagy az Egyesült Államok ellenőrzi. Putyin számára Moszkva elvesztésével lenne egyenértékű, ha gyengének mutatkozna Ukrajnában, és mindent megtesz előnye fenntartása érdekében” – vonja le a végső következtetést a The National Interest.                      

(zzz)