Ortutay Esték – Dr. Popovics Béla előadása

Az Ortutay Elemér Görögkatolikus Központ célja Kárpátalja magyarok által legnagyobb arányban lakott városában, Beregszászban a görögkatolikus egyház örökségére épülő, az egyház és a helyi társadalom számára hasznos és fontos programok szervezése, intézmények működtetése.

Így kerülhetett megrendezésre az Ortutay Esték előadássorozat is, melynek második alkalmán dr. Popovics Béla munkácsi helytörténész „Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!” címmel tartott előadást. A résztvevőket Varju Zoltán, az intézmény irodavezetője, programszervezője köszöntötte.

Az előadás az Ortutay-központ Facebook-oldalán megtekinthető, de gondolva azokra is, akik nem tudják megtekinteni, az alábbiakban közzétesszük Popovics Béla előadásának rövidített változatát. Kár lenne, ha bárki lemaradna erről a tartalmas előadásról.

„Hass, alkoss, gyarapíts. Sok időm nem volt gondolkodni, csak úgy hagytam, hadd jöjjenek a gondolatok, de a címet olvasva azért lejegyzeteltem néhány gondolatot. Akarok hinni abban, hogy a kárpátaljai magyarságnak van jövője. Isten az életre predesztinálta a magyarságot a Kárpát-medencében. Annyi szenvedés jutott nekünk osztályrészül. Hol vannak a legyőzőink? Mindannyiunknak el kell hinni, hogy Isten nagyon szeret bennünket. Csiszolódnunk kell, de biztos vagyok abban, hogy valami csodálatos ajándékot készít a számunkra.

Kishitűek vagyunk. El kellene ezt hagynunk. Nem merünk bízni, hinni Istenben, sem mindent az Ő kezébe rakni. Hiányzik belőlünk a gyermeki ráhagyatkozás. Egyedül nem megy – Istennel megy.

Valahogy meg kellene tanulnunk, hogy egy magyarság van az egész Kárpát-medencében. Egy az imánk, örömünk, bánatunk, vágyaink, énekeink is mind ugyanazok. A politika bűne, hogy megkülönbözteti a kárpátaljai magyarokat, az erdélyi magyarokat, az anyaországi magyarokat és így tovább. Ilyen nincs. Van a Kárpát-medencei magyarság, és pont. Rengeteg szenvedés és öröm ért bennünket az elmúlt 100 év alatt, és ezt senki sem veheti el tőlünk. El kell hinnünk, hogy különlegesek vagyunk. Krisztus is csak ott tudott csodát tenni, ahol hittek benne, hisz mi is csodák vagyunk itt, a Kárpát-medencében.

Lelki és szellemi felemelkedés. Lélekben és szellemben is többnek kell lennünk a környéken élő népeknél. Ha ez sikerül, akkor a magyarság képes lesz a jövőben is megmaradni. Vannak gyökereink, értékeink, amelyekhez visszafordulva könnyebb volt, és lesz is a megmaradás.

Önbecsülés. Húzzuk már ki magunkat! Legyen egy egészséges önértékelésünk és önbecsülésünk, mert van mire büszkének lennünk. Hihetetlen kincsekkel rendelkezünk. Csak nézzünk körbe! Körül vagyunk véve tárgyi és szellemi kultúrkincsekkel, amelyeket részben mi magunk alkottunk meg. Az egészséges önbecsülés egyáltalán nem negatív, hisz csak akkor tudjuk a másik embert is tisztelni, ha először önmagunkat is tiszteljük. »Szeresd felebarátodat, mint önmagadat« – ha nem fogod szeretni magadat a szó krisztusi értelmében, nem fogod tudni szeretni a körülötted élőket sem. Legyen egy arcod, állj ki magadért. Németh László mondja, hogy »Isten őrizzen, hogy engem mindenki szeressen«, mert ha téged mindenki szeret, akkor nagy valószínűséggel hazug vagy. Legyen egy filozófiád, felfogásod, hited, és próbálj aszerint élni. Meglátod majd, hogy kettéáll a világ: valaki ezért tisztelni és szeretni fog, valaki pedig pont az ellenkezőjét.

Család. Enélkül nem megy. Egy férj és egy feleség, akik szeretik egymást, de ezt bizony meg kell tanulni, pont úgy, ahogyan minden mást. Figyelni kell egymásra, hogy a másik mitől és miért lesz boldog. A szeretet nem egy érzés, hanem egy döntés.

Gyerekek. Ha a gyermek azt látja, hogy a szülei szeretik egymást, akkor majd ők is szeretnének a jövőben családot alapítani. Ne szégyelljétek szeretni egymást a gyermekek előtt. Nekem van négy lányom, és amikor átölelem a feleségemet, akkor odaszalad a kicsi, és bebújik közénk: ő is részese szeretne lenni ennek a szeretetnek. Hagyjuk megszületni a gyermekeinket.

Isten kezében. Mindenki a boldogságot keresi. Ezt csak úgy találhatjuk meg, ha Istenből merítünk erőt: nem lehet másképpen megtalálni ezt a boldogságot. Isten csodálatos. Megteremtette az egész univerzumot, mindent tökéletesen elrendezett, erre az ember bűnt követ el. Mit tesz Isten? Nem hagyja veszni a teremtményeit, hanem elküldi a fiát, és megvált engem. Mi bezzeg verekszünk, és taposunk egymáson, mégis fontosak vagyunk Isten számára. Minden más mulandó, Isten szeretete örök.

Rendet kell teremtenünk a lelkünkben. A fogyasztói világ el szeretné hitetni velünk, hogy csak akkor vagyunk boldogok, ha megszerezzük magunknak a legújabb dolgokat. Figyeljétek meg a reklámok világát: tízszer megnézed, nincs semmi baj, de a tizenegyedik alkalommal már elhiszed, hogy boldogtalan vagy, pedig azelőtt nem volt semmi bajod. Nagyon sok ember depressziója és boldogtalansága abból fakad, hogy elhiszi, hogy neki a »cucc« kell ahhoz, hogy boldog legyen. Ez nagyon veszélyes: egy óriási zsákutca, mert aki elhiszi mindezt, az mindig boldogtalan lesz, hisz mindig lesz új »cucc«, mindig lesz fiatalabb lány, délcegebb fiatalember, mindig lesz más. Fordítsuk meg! Nem magától értetődik az, hogy van kezem és lában, hogy nemrég sörözhettem egyet a barátokkal, hogy megvan mindenem. Ezeket ajándékba kaptam, nem tettem érte semmit. Hány ember mindenét odaadná, ha fel tudni állni a tolószékből. Minden nap ajándék, és ha így fogod fel az életet, és megköszönöd mindazt, amit kaptál, akkor elkezd egy teljesen más nézőpont kialakulni az életedben. Először szedd össze, amid van, csak azután jusson eszedbe az esetleges panaszkodás!

Az idő. Az idő az egyetlen dolog, amit sosem kaphatsz vissza. Ha megbeszélek valakivel egy találkát és kések tíz percet, az szemétség, mert elvettem tíz percet az életéből, és ezt nem tudom neki visszaadni. Matl Péter barátomnak van egy szobra Szlovákiában, amely az Időrabló nevet viseli. A Sátán nem azt súgja a legtöbbször, hogy »Öld meg!«, vagy »Lődd le!«, hanem hogy »Majd megcsinálod.«, »Majd bocsánatot kérsz!«. De vigyázzunk, nem biztos, hogy lesz majd. A mai napot még megkaptuk, a tegnap meg már nem a miénk. Úgy élj egy kicsit, mintha ez az utolsó napod lenne, mert az egyetlen biztos dolog az életünkben az, hogy meghalunk. Hogy élnél, ha tudnád azt, hogy csak egy heted van hátra?

Himnusz. »Isten, áldd meg a magyart, jó kedvvel, bőséggel« – sokat gondolkodom ezeken a sorokon. Nagyon fontos a sorrend. Nem azt mondja, hogy »bőséggel, jó kedvvel«. Az én olvasatomban ez a jó kedv nem a viccet vagy a mulatságot jelenti, hanem azt a békét és kiegyensúlyozottságot, amely ha megvan a lelkedben, akkor van tárgyi felemelkedés is, ha pedig nincs meg, akkor semmi sincs. Ezt a békességet pedig csak az Istentől tudod megkapni.

Külföld. Aki elmegy innen, az bárhová is jut, ott világéletében idegen lesz. Nagy valószínűséggel a célzott ország gondolkodásmódja teljesen idegen lesz a számára. Az ideológiáról nem is beszélve. Hónapokig nincs itthon, mert dolgozik, és amikor hazaér, hiába itthon van, mégsincs itthon. Kimaradt az itthoni életből, és nem is tud hirtelen csatlakozni ahhoz. Itt már nincs és bárhová megy, ott meg nem lesz, soha. És ez nem a nyelvi különbségek miatt van, mert pár év alatt el lehet sajátítani egy-egy idegen nyelvet, de azzal a külföldi gondolkodásmóddal nem fog tudni azonosulni. Ez a sehol nem lét agyrém állapot. Lehet, hogy többet fog keresni, de elveszít pótolhatatlan dolgokat. Sőt, alkalmazkodási kényszerpályán van az az illető, aki külföldre megy. Idegen helyen a többiek nem fognak hozzá alkalmazkodni: ha barátot szeretne szerezni, akkor neki kell olyanná válni, mint amilyen a nagy többség. Itthon színfolt, egyéniség, míg másutt szürkévé válik.”

SD