Rákóczi-emléktáblát avattak Vezérszálláson

Köztudott, hogy Kárpátalja magyar ajkú lakossága mellett az itt élő ruszinok körében is nagy tiszteletnek örvend II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem személye. Különösen őrzik az emlékét Vezérszálláson (Pidpolozzja), hiszen 1703 júniusában a településsel azóta összeforrott Romanócon egy Duzsár nevű kenéz családnál töltötte az éjszakát.

Magyarország Ungvári Főkonzulátusa kezdeményezésére a fejedelem tiszteletére kétnyelvű (ukrán, magyar) emléktáblát állítottak a főút mellett található katonai temető magyar segítséggel felújított kápolnájának falán. Az emléktábla avatására május 25-én került sor.

Elsőként a Szarvasházai (Zsgyenyijevo) kistérség polgármestere, Vaszil Kultan üdvözölte az egybegyűlteket és kiemelte:

– Örömteli esemény, hogy itt, Vezérszálláson ilyen emléktábla kapott helyet a templom falán. Közismert, hogy II. Rákóczi Ferenc járt a vidékünkön. Történelmünkben sok közös vonás van a magyarokkal: itt vannak eltemetve a magyar katonák, az Árpád-vonal sincs messze, a Vereckei-hágón pedig ott a magyar honfoglaló emlékmű. Úgy gondolom, hogy a továbbiakban is gyümölcsöző együttműködés és baráti viszony lesz a magyarokkal – szögezte le a kistérségi polgármester, akinek családi kötődése is van a Rákóczi-­emlékhelyhez. Vaszil Kultan édesanyja – később maga is – ott született, ahol anno II. Rákóczi Ferenc éjszakázott.

Buhajla József, Magyarország ungvári főkonzulja felidézve a történelmi eseményeket úgyszintén utalt a környéken található számos magyar vonatkozású emlékhelyre.

– Azon a településen vagyunk, ahol a Rákóczi-mondák szerint az utolsó éjszakát is töltötte a fejedelem, mielőtt Bercsényivel távozott volna Lengyelország felé, hogy segítséget kérjenek a szabadságharc megsegítésében – mondta az anyaországi diplomata, majd a számos legenda közül kettőt röviden megosztott a jelenlévőkkel.

Annak a ruszin családnak a házában, ahol elszállásolták őket, csupán egy kecskelábú asztal volt, amelyet felkínáltak alvásra. Rákóczi azonban nem fedte fel személyét, s csak távozás előtt véste bele a monogramját az asztalba. Ezt utólag vette észre a család.

A másik legenda szerint Rákóczi rosszat álmodott, és álmában annyira forgolódott, hogy a sarkantyúi két gödröt véstek az asztalba. Később kiderült, hogy egy sótörő asztal volt, és a sótörés következtében alakultak ki ezek a mélyedések. Az viszont igaz, hogy ezt követően a család folyamatosan őrizte ezt az asztalt, és úgy tartották, hogy minden rossztól megvédi őket.

– A történészek is megerősítették, hogy ez nem legenda. Sikerült megtalálni azt a ruszin családot is, ahol ezt az éjszakát töltötte, és itt került elő a legendás asztal, amely jelenleg a sárospataki Rákóczi-múzeumban található. Sikerült elérni a Duzsár család leszármazottjait, de sajnálatos módon a ház már nem volt megfelelő állapotban, illetve az eltelt 300 esztendő folyamán az idő vasfoga mindent felőrölt, így ezt a házat is. Ezért helyezték el az emléktáblát itt, a plébánia oldalfalára – jegyezte meg Buhajla József, és utalt arra, hogy nagyon fontos ápolni ezeket az emlékeket, amelyek több száz, több ezer éves történelmi emlékek is lehetnek.

– Több mint 1000 éve jelen vagyunk ebben a térségben. Rákóczi 1703-ban töltötte itt azt a nevezetes éjszakát, s ez a több mint 300 év történelem hátteret ad az itt élők számára, amire méltán lehetünk büszkék. Továbbra is szükséges és indokolt is ápolni a hagyományainkat, megemlékezni azokról a hősökről, akik saját szabadságukat föláldozták a nemzet szabadságának megtartása érdekében. Ilyen volt Rákóczi, aki nem volt ebben az ügyben megalkuvó – hangsúlyozta a diplomata, és elmondta, bízik abban, hogy a jövő generáció számára is példaképként fog szolgálni a fejedelem, aki az első szabadságharcunkat megvívta.

Buhajla József köszönetet mondott a lehetőségért, hogy emléktáblával tiszteleghetünk a Nagyságos Fejedelem előtt, valamint azért, hogy magyar és ukrán részről is ápoljuk a történelmi hagyományainkat.

A folytatást illetően elmondta, többféle elképzelés is megfogalmazódott azzal kapcsolatban, hogy Rákóczi-emlékhelyeket hozzanak létre ebben a térségben. Ennek első lépcsőfoka volt az emléktábla elhelyezése, és reméli, hogy hamarosan egy Rákóczi-mellszobrot is felavathatnak a térségben.

Vezérszállás elöljárója, Dmitro Rebjan is köszöntötte az egybegyűlteket. Elmondta, örömmel tölti el, hogy egykoron itt járt II. Rákóczi Ferenc, és a látogatása emlékére táblát avathatnak. Dicséretesnek nevezte, hogy a magyarok értékelik a történelmüket, és ilyen emlékhelyeket létesítenek.

Csatáry György, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanszékvezető docense szakmai szempontból szólt az egykori történésekről.

– Történelmi helyen állunk most, mert Rákóczi bizonyítottan többször is megfordult ebben a faluban. Az emlékiratában nagyon pontosan le van írva, hogy melyik házban tartózkodott, hol töltötte az itteni éjszakáit, és a helyiek emlékeznek a Duzsar nevű családra, ahol a nevezetes asztal volt. Ennek egy nagyon érdekes története van. Amikor a XIX. század második felében, 1882-ben ezt az asztalt bizonyos körülményeknek köszönhetően eladták 150 forintért, akkor a jövendőbeli magyarországi Rákóczi-múzeum alapját képezte. Nagy vita volt, hogy Munkácson vagy Sárospatakon helyezzék-e el ezt az asztalt, de végül Sárospatak győzött, és ott alapították meg a múzeumot. Attól az időtől kezdve napjainkig ez az asztal a sárospataki kollégium múzeumában látható. Fontos, hogy őrizzük Rákóczi emlékét, aki abban a korban élt, amikor nem voltak még nemzetiségi feszültségek a magyarok és az ukránok között – jegyezte meg Csatáry György, és azt kívánta, hogy ezeket a régi hagyományokra épülő baráti kapcsolatokat a jövőben is őrizzük meg.

Végezetül a polgármester és a főkonzul leleplezte az emléktáblát, majd megkoszorúzták azt.

Rehó Viktória