Kárpátaljai magyar fiatalok, avagy megmaradásunk zálogai

Boldogulás szülőföldön (23. rész)

2021. június 6., 12:50 , 1060. szám

Sorozatunk mostani részében két igencsak különböző gondolkodású fiatal fejti ki nézeteit szülőföldünkkel kapcsolatban. Viszont valamiben mindketten egyetértenek: Megmaradás nélkül nincs jövő Kárpátalján.

– Meséljetek magatokról!

Péter Andrea vagyok, 21 éves, Badalóban élek. A Beregszászi 5. Számú Középiskolában tanultam, majd a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Felsőfokú Szakképzési Intézetében (ma Szakgimnázium) szereztem diplomát turizmus szakon. Jelenleg pedig a Rákóczi-főiskola angol nyelv és irodalom szakos hallgatója vagyok.

Vass Róbertnek hívnak, 23 éve láttam meg a napvilágot egy oroszországi településen, jelenleg Beregrákoson élek. Középiskolai tanulmányaimat a Nagyberegi Református Líceumban végeztem, jelenleg pedig a Rákóczi-főiskola magyar nyelv és irodalom magiszteri képzésének végzős hallgatója vagyok, illetve ezzel párhuzamosan a Munkácsi Szent István Líceumban oktatok angol nyelvet.

– Mondjatok három olyan dolgot, mondatot, amely meghatározza azt, hogy ki vagy te! Kezdd a legfontosabbal!

Andrea: Maximalista, nehezen barátkozó személyiség vagyok. A családomon kívül kevés olyan ember van a környezetemben, akik jól ismernének. Nagyon szigorú vagyok önmagammal szemben, minden célt a lehető legjobb eredménnyel próbálok elérni, ami persze nem mindig sikerül – de soha nem adom fel.

Róbert: Kárpátaljai. Magyar. Öntudatos fiatal.

– Mi a fontossági sorrend az életetekben: hit, család, barátok, munka, pénz, szórakozás, érzelem, béke, sport stb.?

Andrea: Három dolog a legfontosabb az életemben: a családom, akiktől szeretetet kapok, és akik mindig, minden helyzetben mellettem állnak és támogatnak. Az Istenbe vetett hitem, valamint a zene, az éneklés, melyek örömöt hoznak az életembe, és boldoggá tesznek.

Róbert: Az első és legfontosabb dolog az életemben a család. Rengeteg segítséget és támogatást kaptam a családomtól életem során, amit igyekszem viszonozni, valamint egy olyan mentalitást, ami nem ismer lehetetlent. Hálás vagyok azoknak az embereknek, akiket barátaimnak mondhatok, mert mindannyian hozzátettek valamit a személyiségemhez, és színt visznek a sokszor szürke hétköznapokba. Harmadik tényezőként említeném az önfejlesztést, ami szerves része az életemnek, és magában foglal mindent a munkától kezdve a sporton át egészen a hitéletig.

– Milyen témák, dolgok, tevékenységek foglalkoztatják manapság leginkább a kárpátaljai fiatalokat?

Andrea: Leginkább a pénzkeresés, a megélhetés, az életben való boldogulás.

Róbert: Jelentős mértékben nem különbözünk a világ többi fiataljától. Mindannyiunkat foglalkoztat a karrierépítés, a párválasztás vagy éppen a családalapítás kérdése, de ami a legtöbbször visszatérő beszédtéma, az az elvándorlás vagy az itthon maradás problematikája.

– Mit jelent számotokra az, hogy kárpátaljai magyarok vagytok? Hogyan élitek meg kárpátaljai magyar fiatalként az itthoni mindennapokat?

Andrea: Büszkeséggel tölt el, hogy kárpátaljai magyar vagyok, és ezen a sokszínű vidéken élhetek. Itt nőttem fel, itt tanultam meg beszélni; szeretem a kultúránkat, Kárpátalja különleges tájait és főként a jellegzetes gasztronómiát. Örülök, hogy az anyanyelvemen tanulhatok, hogy magyar hagyományainkat ápolhatom. Nem könnyű azonban megőrizni magyarságunkat, az évek során meg is nehezítették ezt az ország politikai döntéshozói, de igyekszünk mindent megtenni azért, hogy nemzetünk megmaradhasson Kárpátalján.

Róbert: Boldogsággal tölt el, hogy annyi megpróbáltatás és viszontagság után még mindig hallható, és ha az Isten is úgy akarja, hallható lesz továbbra is a magyar szó Kárpátalján. A mindennapok olyanok, amilyenekké alakítjuk azokat. A tanítás és a tanulás mellett, amikor csak lehetőségem van, igyekszek minőségi időt tölteni a barátaimmal, sportolni vagy valami újat tanulni. Kárpátalján minden lehetőség adott a fejlődéshez, s én igyekszek ezekkel élni.

– Idézzétek fel eddigi legjelentősebb teljesítményeteket az élet bármely területén!

Andrea: Amikor 3,5 év után megkaptam a diplomámat. Mivel ukrán tannyelvű iskola befejezése után jelentkeztem a Rákóczi-főiskola Felsőfokú Szakképzési Intézetébe, az elején nehezen ment számomra a tanulás, akkor sokszor eszembe jutott, hogy inkább abbahagyom, de utólag nagyon örülök, hogy nem így döntöttem.

Róbert: Mérföldkő az életemben az eddigi tanulmányaim sikeres befejezése és folytatása, valamint boldogsággal tölt el, hogy viszonylag sok országba sikerült eljutnom, többek között az Egyesült Államokba és Kanadába.

– Te milyen narratívát adnál vagy képzelsz el, amely által a kárpátaljai magyarság „felemelkedhetne”? Milyen új ötletekkel lehetne itthon tartani a fiatalokat?

Andrea: Leginkább akkor emelkedhetne fel a mi kis közösségünk, ha a szülőföldünkön maradnánk, és fejlesztenénk a térséget. Kárpátalja számos turisztikai adottsággal rendelkezik. A turizmus irányába is el lehetne indulni, ez lehetőséget biztosítana a fiatal korosztály számára, hogy ne kelljen külföldre utazniuk a megélhetés céljából. Persze, hogy mindez megvalósuljon, szükség van a kormány támogatására is.

Róbert: A felemelkedés egyetlen lehetséges narratívája a külföldön élő kárpátaljaiak, kárpátaljai fiatalok szülőföldön maradása és érvényesülése. Ez nagyon jól hangzik, viszont ha átnézünk a rózsaszín ködön, láthatjuk, számos intézkedés szükséges ezek megvalósításához. Sok ismerősöm azért megy külföldre, hogy megteremtse magának azt az anyagi hátteret, amelynek segítségével itthon vállalkozásba tud fogni és érvényesülni. Ebből a célból el tudnék képzelni egy vállalkozási „start” programot, amely elsősorban a fiatalokat célozza meg a vállalkozói kedv növelése és a fiatalok szülőföldön maradása érdekében, valamint közösségi házakat kellene létrehozni, ahol szabadon és kulturáltan össze lehet ülni és minőségi időt együtt eltölteni.

– Mit jelent igényesnek lenni? Kárpátaljára jellemző-e ez? Miben nyilvánul meg  leginkább?

Andrea: Az igényesség azt jelenti, hogy igényesek vagyunk-e magunkra, illetve a környezetünkre. Úgy gondolom, hogy általánosságban igényesek az emberek Kárpátalján önmagukat tekintve, odafigyelnek a külső megjelenésükre, azonban több figyelmet kellene fordítaniuk a környezetünkre is.

Róbert: Igényesnek lenni azt jelenti, hogy az általunk felállított mérce alá nem megyünk az élet semmilyen területén. Meglátásom szerint átlagban jó irányba haladunk, ami a különböző termékeket és szolgáltatásokat illeti, de még mindig jócskán le vagyunk maradva a nyugati társadalmaktól.

– Milyen módon lehet Kárpátalján sikeres egy fiatal?

Andrea: Sikeres úgy lehet valaki, ha kitartó és szorgalmas. A végén a befektetett munka meghozza gyümölcsét – ahogy a mondás is tartja.

Róbert: Nyitottnak kell lenni és megragadni az elénk tárulkozó lehetőségeket, kapcsolatokat kell építeni, illetve úgy kell kezdeni minden napot, hogy valami építőt tanuljunk, és többek legyünk, mint az előző napon. Továbbá meg kell találni azt, ami lázba hoz, és amit szívből csinálsz; ha ez megvan, akkor lassan, de biztosan haladhatsz a cél felé.

– Számotokra mit jelent a kereszténység? Mit jelent nektek a hit? Ki számotokra Isten? A nagy többség számára ki Isten?

Andrea: Fontos szerepet tölt be az életemben a hit. Segít kiegyensúlyozottnak lenni, és reményt ad. Nem könnyű megtalálni az Istenhez vezető helyes utat, de imával és a Biblia által elérhetjük, hogy közelebb kerüljünk hozzá. Úgy látom, hogy az emberek inkább elfelé fordulnak Istentől, mintsem közelednének hozzá, pedig minden kereszténynek követnie kellene Jézus példáját, hogy elnyerjük Isten tetszését.

Róbert: Nem ítélek el senkit, akinek nem egyezik a világnézete az enyémmel, de abban biztos vagyok, hogy mindenkinek szüksége van valakire/valamire, ami/aki útmutatást ad az életben, és amikor összecsapnak a hullámok a fejed fölött, irányt mutat és reménységet ad. Nekem ez a valaki Isten.

– Melyek azok a kompetenciák, értékek, amelyek által leginkább különböznek a kárpátaljaiak másoktól?

Andrea: Kárpátalján picit más az értékrend. Fontosnak tartjuk kultúránkat, tiszteljük hagyományainkat, és igyekszünk továbbadni azt nemzedékről nemzedékre. Céltudatosak és kitartóak vagyunk, emellett értékesnek tartjuk az emberi kapcsolatokat is.

Róbert: A kárpátaljaiaknak az utóbbi évszázad történelmi fordulatainak köszönhetően számos alkalommal kellett alkalmazkodniuk az éppen regnáló hatalom nézeteihez, számos megpróbáltatást kellett és kell elszenvedniük. A hatalmak és eszméik változtak, de a kárpátaljai értékrend, a család, a közösség és az Istenbe vetett hit megmaradt. A kárpátaljaiak pragmatikus, talpraesett és szívélyes emberek, akik a jéghegy csúcsán is képesek lennének boldogulni.

– Megfelelési kényszerben élnek a kárpátaljaiak?

Andrea: Szerintem nem.

Róbert: Van egyfajta kettősség a kárpátaljai magyarokban. Kárpátalján magyarként kezelnek, és elvárják, hogy jó ukrán állampolgár légy. Külföldön pedig ukránként vagy elkönyvelve, ami némi belső feszültséget és megfelelési kényszert okozhat.

A másik általános megfelelési kényszer a közösségi média miatt alakult ki, mely sok esetben nem a valóságot tükrözi!

– Mit ajánlanátok más fiataloknak? Milyen megoldásokat keressenek, milyen irányba mozduljanak el az itthon boldogulás reményében? Mit tegyenek és mit ne?

Andrea: Mindenképp fejlesszék önmagukat. Tanulják az államnyelvet, szerezzenek diplomát, és ha van rá lehetőségük, akkor indítsanak saját vállalkozást.

Róbert: Mindenképp azt tegyék, amit legbelül jónak látnak. Adjanak értelmet az életüknek, és ne felejtsék megélni a mindennapokat. Fejlesszék önmagukat, mert ez az egyik legjobb befektetés, amit fiatalon tehetünk. Utazzanak sokat, és legyenek nyitottak az új beszélgetésekre, ötletekre és tapasztalatokra, amelyeket a nagyvilágban szereznek, és fektessék be mindezeket itthon.

– Ki az a személy, akire mindig is felnéztetek akár a múltban, akár a jelenben a településeiteken vagy a közvetlen környezetetekben?

Andrea: Nekem a szüleim a példaképeim, akikre felnézek. Egyszerű, kedves és tisztességes emberek. Bármikor bizalommal fordulhatok hozzájuk bármilyen problémával kapcsolatban. Ők azok a személyek az életemben, akik mindig támogatnak és biztatnak. Hálás vagyok ezért nekik!

Róbert: Számomra példaértékű településem lelkésze. Páll László elhivatottsága és hitelessége már sokszor bebizonyította, hogy Istennel semmi sem lehetetlen. A vele való néhány perc beszélgetés után azt hiszem, hogy ha egy kicsivel is, de jobb ember lettem.

– Milyen terveitek vannak a jövőre nézve?

Andrea: Szeretném befejezni a tanulmányaimat és saját vállalkozásba fogni. Bár valóban több lehetőséget kínál számunkra külföld, mégis itthon, Kárpátalján képzelem el a jövőm. Azonban az sem kizárt, hogy egy kevés időre kiutazom külföldre önfejlesztés céljából, viszont mindenképp szeretnék hazatérni.

Róbert: Nagyon sok rövid és hosszú távú tervem van, de inkább hagyom, hogy majd a tettek beszéljenek a szavak helyett.

Dankai Péter