A bírósági keresetlevélről

2021. június 8., 11:50 , 1060. szám

„Arra lennék kíváncsi, megírhatom-e egyedül a keresetet, ha a bírósághoz akarok fordulni? Ha igen, hogyan lássak hozzá? Mennyibe fog kerülni, ha inkább ügyvédhez fordulok? Egy régóta húzódó örökösödési vitáról van szó.”

– Gyakran teszik fel e kérdéseket az olvasók, a leendő ügyfelek, az ismerősök, a barátok. Egyszerű válaszokkal nem szolgálhatok, érdemes azonban közelebbről is megvizsgálni a témát.

Kezdjük azzal, hogy meg kell különböztetnünk két fogalmat: a keresetlevél megírását és a kereset előkészítését. A keresetlevél megírása ugyanis valójában „csak” a kereset előkészítésének utolsó, zárószakasza. (A Kárpátalja 1031. számában pontról pontra leírtuk, hogyan kell megírni a keresetlevelet, mit kell annak tartalmaznia.)

Az egyszerű esetekben nem tart különösebben sokáig megírni a keresetlevelet, bár rendszerint ilyenkor is tovább tart egy óránál, míg „összedobjuk”. Senkinek sem ajánlanám azonban, hogy csak úgy összecsapja a munkát. A kereset papírra vetésénél sokkal fontosabb – és általában időigényesebb is – felkészülni a megírásához, a benyújtásához.

Mivel nem szeretnék kibújni a válasz alól, előrebocsátom, hogy egyszerűbb ügyekben a polgár egymaga is gond nélkül megírhatja a keresetlevelet. Egyszerű, hétköznapi ügynek tekinthető például a válókereset – persze csak akkor, ha nem merülnek fel járulékos igények/követelések, mint például a gyermekelhelyezés vagy a vagyonmegosztás. A legtöbb kérvény/folyamodvány megírása sem haladja meg egy átlagember képességeit, ha rendelkezik a minimálisan szükséges ukrán­nyelv-tudással.

A Polgári perrendtartási törvénykönyv 3. cikkelyének 1. pontja egyértelműen fogalmaz: bárkinek jogában áll keresettel fordulni a bírósághoz, aki úgy érzi, sérültek a jogai vagy az érdekei. A keresetet benyújthatja személyesen, illetve az erre felhatalmazott személy, az ügyvédje által is. Az esetek többségében azonban ma már szinte elképzelhetetlen, hogy az ember csak úgy megírjon egy keresetlevelet. Főként azért, mert 2017-ben életbe léptek az új perrendtartási törvénykönyvek (például a Polgári perrendtartási törvénykönyv vagy a Gazdálkodási perrendtartási törvénykönyv). Ezek egyik újdonsága, hogy kimondják: valamennyi bizonyítékot a keresetlevéllel együtt kell benyújtani. Ugyanakkor jelentősen szűkült az újabb anyagok/bizonyítékok csatolásának lehetősége. Továbbá időben korlátozták a kereset módosításának lehetőségét. Mindezt azzal indokolta a jogalkotó, hogy szerették volna felgyorsítani az eljárások lefolytatását, illetve kiküszöbölni az időhúzást. Így ma gyakrabban fordul elő, hogy a bírák elutasítják a pótlólagos bizonyítékok benyújtását, ami aztán vagy a felperesnek, vagy az alperesnek kedvez. A lényeg, hogy ebben a helyzetben felértékelődött a kereset alapos előkészítése.

Az előkészítés, a felkészülés részeként érdemes számba venni: 1. Milyen bizonyítékokat célszerű benyújtani a bíróságnak? 2. Hogyan szerezhetők be a hiányzó dokumentumok? 3. Milyen anyagok (információk) kérhetők ki bírósági úton? 4. Szükség van-e igazságügyi szakértői vizsgálatra? 5. Elegendő lesz-e a benyújtott bizonyíték ahhoz, hogy a bíró helyt adjon a keresetnek? Ha megtaláljuk a helyes választ ezekre a kérdésekre, az megalapozhatja az eljárás sikerét.

Miután az ukrán jogrend igencsak „változékony”, ezért fontos része a felkészülésnek a pillanatnyilag hatályos törvények áttekintése. Kiderülhet például, hogy az általunk a számítógépről letöltött keresetminta, amelyet fel szerettünk volna használni a saját keresetünk megírásához, egy korábbi szabályozás követelményeit tükrözi. Sokszor ennyi is elég hozzá, hogy elveszítsük a pert, tulajdonképpen még azelőtt, hogy a bíróság elé került volna az ügy.

A felkészülés következő szakasza a bírói gyakorlat és a Legfelső Bíróság állásfoglalásának elemzése. Nincs ugyan rá garancia, hogy a bíróság a mi esetünkben is az általános gyakorlatnak megfelelő következtetésekre jut, de abban sem lehetünk biztosak, hogy a bíró ismeri a vonatkozó bírósági határozatokat, ezért nem árt felhívni rájuk a figyelmét.

Mostanáig azt boncolgattuk, hogy miért nem tanácsos elsietni a kereset megírását, de legalább ennyire fontos az eljárási határ­idők betartása. Tájékozódjunk az ügyünkben alkalmazandó elévülési időről, s ha az rövidesen lejár, ne halogassuk a felkészülést a kereset elkészítéséhez, tartsuk észben, hogy ez a munka akár több napot is igénybe vehet. Ha ügyvédet fogadunk is, vegyük figyelembe, hogy valószínűleg nem mi vagyunk az egyetlen ügyfele, így előfordulhat, hogy a másokkal szemben vállalt kötelezettségeit is teljesítenie kell, mielőtt hozzákezd a megbízásunk teljesítéséhez. Ha alapos munkát várunk tőle, adjunk rá időt.

Fontos tisztázni, hogy melyik bíróságnak kell benyújtani a keresetet. Ha ugyanis a bíróság úgy dönt, hogy nem illetékes az adott ügyben, akkor nem fogadja be a keresetet, s egy újabb bíróságon kell próbálkoznunk, amivel pénzt, időt és energiát pocsékolunk.

Íme néhány jó tanács arra az esetre, ha az olvasó mégis úgy határoz, hogy maga jár el a saját ügyében.

A legfontosabb: ne számítson rá, hogy a bíró vagy bárki más a bíróságon megtesz önért bármit azon túl, amit számára a törvények egyértelműen előírnak. Nem a bíróság feladata bárki helyett bizonyítékokat gyűjteni, beszerezni a szükséges dokumentumokat (néhány kivételes esettől eltekintve persze), elmagyarázni, hogy ebben vagy abban az esetben melyek a lehetőségek, mi a teendő. Valószínűleg senki sem fogja jóindulatúan figyelmeztetni, ha a polgár valamilyen hibát vét, és általában nem kap egy második esélyt a tájékozatlanságból, félreértésből stb. elkövetett hibák vagy mulasztások helyrehozására. A bíró, a bíróság feladata megvizsgálni a keresetet egy pártatlan eljárás keretében, a felperes és az alperes által elé terjesztett bizonyítékok, tények alapján. Nem kötelességük megértést tanúsítani, „beleélni” magukat a mások helyzetébe, oltalmazni a rászorulókat. Előfordulnak ugyan kivételek, de nem érdemes a bíróság empátiájára alapozni. Más szóval, még ha önnek van is igaza, ezt be kell tudnia bizonyítani a megállapított szabályok szerint, ellenkező esetben veszít. Ha nem fogad ügyvédet, minden egyedül önön, a rátermettségén, felkészültségén múlik.

Nem árt, ha a keresetlevél megírása előtt átnézi a perrendtartási törvénykönyv idevágó rendelkezéseit és azokat a jogszabályokat, amelyek az örökösödésre vonatkoznak.

Ha kikéri jogászok véleményét ügyében, előfordulhat, hogy azok eltérően ítélik meg a helyzetet, s következésképpen a javaslataik is különbözni fognak. Általában nem szerencsés egy keresetben különböző álláspontokat ötvözni. Döntse el, hogy melyik érvelést részesíti előnyben, s eszerint cselekedjék.

Legyen óvatos a világhálóról letöltött dokumentummintákkal. Eleve csak a 2017 után íródottakat javasolható figyelembe venni a perrendtartás említett változásai miatt.

És ne feledje: soha nem késő szakemberhez fordulni. Tartsa észben, hogy ha veszít, azonos tárgyú keresettel nem fordulhat ismét a bírósághoz.

Ami az ügyvédi tiszteletdíjat illeti, az legtöbbször az adott szakember által megállapított díjszabástól és az elvégzett munkától, illetve az ügyvéd és védence közötti megállapodástól függ. Remélem, a fentiekből kiviláglik, hogy nem feltétlenül akkor jár anyagilag rosszul az ember, ha ügyvédet fogad.

hk