Vasárnapi üzenet: 2021. június 13.

2021. június 13., 08:44 , 1061. szám

„A test világossága a szem. Ha tehát a szemed jó, egész tested világos lesz, de ha a szemed rossz, az egész tested sötét lesz. Ha pedig a benned lévő fény sötétség, mekkora lesz akkor a sötétség! Senki sem szolgálhat két úrnak; mert vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy tiszteli az egyiket, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak. Ezért azt mondom nektek: ne aggódjatok az életetekért!” Máté 6, 22–25

Krisztusban Kedves Testvérek! Jézus beszédében, amit mi hegyi beszédnek nevezünk, Krisztus Urunk a keresztény élet örök érvényű alapelveit szögezte le. Azóta is sokaknak sérti a fülét ez a „kemény beszéd”. Jézus teljesen megkülönbözteti a világosságot a sötétségtől, amit közmondásunk így összegez: „A szem a lélek tükre.” Akinek tiszta tekintete Istenre és a jótékonyság mennyei kincseire irányul, annak szíve is Istennél van, s teste-lelke Isten szeretetétől ragyog. Akinek sötét tekintete leragad a földi értékeknél, annak viszont test-lelke egyaránt a sötétség rabja lesz. Jézus szerint a világosságnak semmi köze nincs a sötétséghez. Senki sem szolgálhat két úrnak! Krisztus tanítványainak, a keresztényeknek a világ világosságának kell lenniük. Hegyen épült városnak, szilárdan álló és egyházi, keresztény értékrendjéhez ragaszkodó, erős építménynek, amit semmilyen földi, e világi hatalom nem rejthet véka alá, nem használhat fel a maga céljai elérésére. A teremtő Isten világos önátadást, ragyogó életvitelt vár el tőlünk. Hitünkhöz tisztánlátásra van szükség. De Istent nem a két szemgolyónkkal szemléljük, hanem valami sokkal finomabb érzékszervvel. Ezt a látásunkkal nem segíti ki még a nyolcdioptriás szemüveg sem, mert ennek a látásnak belülről kell jönnie. Hogyha pedig odabenn zűrzavar van, akkor ebből sosem lesz tisztánlátás. Aki tehát boldog akar lenni, és Istent akarja látni, annak kérnie kell ezt a belső látást. Valahol nekünk, az Isten fiában hinni akaró embereknek a vak koldus, Bartimeus példáján kell kiáltanunk, vagy legalábbis kellene: „Dávid Fia, könyörülj rajtam!” Ebben a segélykiáltásban összesűrítve benne volt minden reménysége, a fény utáni vágya. S így kellene nekünk is lelki szemeinkre gyógyulást kérnünk. Ha minden erőnket összeszedve imádkozunk Istenhez, megadja ezt nekünk.

Kedves Testvérek! Jézus igazi tanítványai mindig magukba szívják ezt a fényt mint gyűjtőlencsék, hogy aztán szétszórják maguk körül, hogy a világban fény, szeretet uralkodjék. Milyen ez a szeretet, amely Jézusban nyilvánult meg az emberiség felé? Ingyenes, mert akkor nyilvánult meg, „amikor még erőtlenek voltunk”. Ugyanakkor mindenható, mert gyöngeségünk ellenére is megszabadított minden szorongástól. Istenünk aggasztó gondjaink, növekvő gyakoriságú nehézségeink idején is pótolhatatlan többletet biztosít számunkra: azt a bizalmat, mellyel csak egy gyermek hagyatkozhat édesapjára. A gyermek számára biztosított békés családi légkört, a mindenáron megvalósítandó fészekmeleget sokan ámításnak tartják, de érdekes módon mindenki létszükségletnek tekinti. Boldog emberi élet csak onnan eredhet, ahol a kisgyermek félreérthetetlenül megérzi, hogy itt minden rendben van, ahol nyugodtan ráhagyatkozhat gondoskodó szüleire. Szorongásokkal teli világunkban is az reménykedhet igazi boldogságban, aki jóban van, békében él Istennel, aki minden gondját-baját rá meri hárítani.

Kedves Testvérek! Emeljük tekintetünket, az Isten szeretetének magasságába: „Tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. Ti keressétek először az Isten országát és annak igazságát, és mindezt megkapjátok hozzá.” Ámen!

Szűcs Ferenc
barkaszói áldozópap