Tájházak Napja Nagyberegen

Harmadik alkalommal tartotta meg a Tájházak Napját a Pro Cultura Subcarpathica a nagyberegi tájházban. A civil szervezet három évvel ezelőtt csatlakozott a Tájházszövetséghez.

„Hála Istennek, idén már nem online térben került megszervezésre ez a programunk” – nyilatkozta Gál Adél szervező. Elmondása szerint a tájházak napját általában Szent György napjához igazítják, idén viszont a Szent Iván-éji legendák köré épült fel, így a nyár legrövidebb éjszakája előtt tisztelegve tartották meg – kicsit ugyan megkésve, június 25-én. A tájházak napja kapcsán volt egy olyan kérés az ernyőszervezettől, hogy az adott tájház valamely jellegzetes tárgya vagy bemutatásra szánt eszköze köré épüljön fel a tájházi nap tematikája. Nagyberegen természetesen a beregi szőttes volt a program főszereplője, azon belül is a farkasnyomos mintával díszített szőttesek bemutatására esett a választás. A foglalkozás alatt a gyerekek nem csupán hallottak ezen mintákról, de el is készíthették azokat. Két különböző technika elsajátítására volt lehetőségük a beregszászi és nagyberegi diákoknak: keresztszemes hímzést készíthettek Furman Éva segítségével, továbbá szőni is lehetett a farkasnyomos mintát egy igazi szövőgépen Mester Andrea közreműködésével.

Aki más tevékenységgel szerette volna elfoglalni magát a délután folyamán, az kipróbálhatta a faégetést Somi István segítségével, és a tájház népi játékait (csigázás, nyári síelés, ostoros játék, célba dobás, labirintus, diótörő) is használhatták a jelenlévők.

A program a Kokas Banda által lebonyolított táncházzal folytatódott, ahol előkerültek a Szent Iván-éji hagyományok is, ugyanis a gyermekek együtt elevenítették fel a tűzugrás szokásait. Hazaindulás előtt pedig mindenki megkóstolhatta a tájház kemencéjében sült túrós, almás és szilvalekváros porlós süteményeket.

A program nem jöhetett volna létre a Hagyományok Háza Hálózat szakmai partnersége, valamint a Csoóri Sándor Alap támogatása nélkül.

SD