Eldőlt: nem lehet szülőföldjén őshonos nép a magyar

Tudtuk, hogy meg fog történni, mégis úgy hatott, mint egy visszavonhatatlan ítélet, az ukrajnai kisebbségek leminősítése és ismételt semmibe vétele: a Legfelső Tanács július 1-jei rendkívüli ülésén elfogadta az Ukrajna őshonos népeiről szóló törvényt. A jogszabályból kimaradtak a magyarok.

Az ukrán politikai elitnek a kisebbségek kérdéséhez való hozzáállásáról mindent elmond, hogy a Volodimir Zelenszkij elnök által májusban beterjesztett törvényjavaslatot a 450 fős parlament 325 szavazattal, azaz alkotmányos többséggel fogadta el. Az oroszbarátnak bélyegzett Ellenzéki Platform – Az Életért párton kívül, amely a szavazási jegyzőkönyvből ítélve részt sem vett az ülésen, minden frakció és képviselőcsoport támogatta a törvényjavaslatot. Egyetlen képviselő sem mert/akart nemmel szavazni, a jelenlévők közül öten tartózkodtak, 15-en nem vettek részt a szavazásban.

A kárpátaljai egyéni választókerületekből a parlamentbe jutott képviselők némelyike tartózkodott (Robert Horvat, 68. sz. ungvári választókerület; Valerij Luncsenko, 71. sz. huszti választókerület), esetleg nem vettek részt a szavazásban (Vladiszlav Poljak, 73. sz. nagyszőlősi választókerület; Vaszil Petyovka, 72. sz. técsői választókerület), de például Ivan Baloga (69. sz. munkácsi választókerület) és Mihajlo Laba (70. sz. szolyvai választókerület) megszavazta a dokumentumot. (Ezt már csak a következő választási kampányra való tekintettel is jó lesz észben tartanunk.)

A törvény kimondja, Ukrajna őshonos népe olyan autochton (őshonos) etnikai közösség, amely Ukrajna területén alakult ki, önálló nyelv és kultúra hordozója, hagyományos társadalmi, kulturális vagy képviseleti szervekkel rendelkezik, Ukrajna őshonos népeként tekint magára, etnikai kisebbséget képez az ország lakosságán belül, és nincs saját államalakulata (anyaországa) Ukrajna határain kívül.

A kormány részéről makacsul állítják, hogy az elfogadott jogszabály összhangban áll az őshonos népek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozattal, ez azonban nem felel meg a valóságnak. Már csak azért sem, mert a szóban forgó ENSZ-dokumentumban nem szerepel az őshonos népek ismertetőjegyei között, hogy azok nem rendelkezhetnek saját állammal.

Az őshonos népek önkényes ukrán meghatározásának mindössze három nép felel meg maradéktalanul az országban: a krími tatárok, a karaimok és a krimcsákok. A 2001. évi népszámlálás adatai szerint Ukrajnában 248 200 krími tatár, 1 196 karaim, valamint 406 krimcsák él, vagyis az ukrán hatalom cinikus módon alig 250 ezer polgárának kíván pluszjogokat biztosítani e törvény által, miközben az elmúlt években az összes többi, együttesen többmilliónyi lelket számláló kisebbség jogait erősen korlátozta. Ráadásul a szóban forgó 250 ezer fő túlnyomó többsége az oroszok által elcsatolt Krímen él, vagyis a törvény jelen helyzet szerint jobbára végrehajthatatlan, hiszen az őshonos népeknek biztosított legtöbb jog gyakorlása a félsziget területéhez kötött.

Már az oktatási és a nyelvtörvény kapcsán is hallhattuk azt a kijevi érvelést, mely szerint a krími kisebbségeket azért illetik meg pluszjogok a többi ukrajnai kisebbséghez képest, mert nincs anyaországuk, amely gondoskodjék róluk. Csakhogy az elmúlt három évtized megmutatta, Ukrajna nem nézi jó szemmel, ha Magyarország szoros kapcsolatokat ápol a kárpátaljai magyarsággal. Az utóbbi időben azt sugallják Kijevből, hogy a hatalom akar „gondoskodni” rólunk az anyaországunk helyett, Zelenszkij elnök pedig úgy fogalmazott, hogy akarnunk kell ukránná lenni.

És ha már a pluszjogoknál tartunk. Az őshonosoknak kikiáltott népek a törvény által jogot nyernek egyebek mellett arra, hogy Ukrajna határain belül, kompakt lakóhelyükön – bár a kormány engedélyével – létrehozzák saját hatóságaikat. Ez lényegében nem egyéb, mint valamiféle korlátozott önrendelkezés, autonómia, holott gyakran halljuk, Ukrajna Alkotmánya csak kétféle hatalmat ismer: az államét és a helyi önkormányzatokét. Érdekes lesz megfigyelni, miként reagál a kormányzat, ha a jövőben valamelyik nem őshonos kisebbség megfogalmazza autonómiaigényét. Hiszen éppen az őshonos népekről szóló törvény bizonyítja mostantól, hogy a nemzetiségi önrendelkezés nem az ördögtől való, s ahhoz még az Alkotmányt sem szükséges módosítani. Igaz, a saját hatóságok létrehozása is csak olyan jog az ukrán hatalom „kegyéből”, amilyen a többi, vagyis kizárólag a Krím területén élhetnének vele az érintettek, ha tudnának…

Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke még június elején, Volodimir Zelenszkijnek írt levelében emlékeztetett, hogy Magyarország az ott legalább 100 éve élő nemzetiségeket, így az ukrán nemzetiséget is történelmi nemzetiségként tartja számon. „A magyar népcsoport több mint ezerszáz éve él a Kárpát-medencében, többek között Ukrajna területén, így teljes joggal tart igényt az őshonos népként való elismerésre” – mutatott rá Brenzovics.

A KMKSZ elnöke szerint megengedhetetlen a diszkrimináció ezen a téren, amit a Velencei Bizottság is szóvá tett: „…– az anyaországok hiánya – az európai normák szerint nem tekinthető elfogadhatónak […]”.

Ezért a KMKSZ kérte, hogy figyelembe véve a történelmi tényeket, a világban és Európában meglévő gyakorlatot, illetve az országok közötti viszonosság elvét az Ukrajnában élő magyarokat sorolják az őshonos népek közé.

Mint láthatjuk, a magyar kérés – immár sokadszor – süket fülekre talált Kijevben, a jogszabályt módosítások nélkül fogadta el az ukrán törvényhozás.

(ntk)