Távozott az „örök” miniszter

2021. július 21., 11:28 , 1067. szám

Talán még soha nem váltottak le Ukrajnában fontos kormánytagot ilyen csendben, s nevezték ki az utódját ilyen gyorsan, mint ezúttal.

Csendes lelépés

Arszen Avakov 2014. február 27. óta, vagyis több mint hét évig volt ukrán belügyminiszter. Hosszabb ideig állt egy minisztérium élén, mint előtte bárki Ukrajnában. Összesen négy kormányban irányította a belügyi tárcát. Hivatali ideje alatt nemegyszer felmerült távozásának lehetősége – főként Volodimir Zelenszkij elnök megválasztása után –, amikor azonban július 13-án valóban benyújtotta a lemondását, sokakat váratlanul, meglepetésként ért a hír, mivel lépésének nem volt előzménye, vagy legalábbis nem volt publikus. És ami szintén figyelemre méltó: távozását nem kísérték a hasonló esetekben már-már megszokott hangos botrányok, szidalomáradat, vádaskodás – vagy legalábbis csak mértékkel jutott ki neki mindebből.

Ő maga semmilyen magyarázattal nem szolgált elhatározására.

„Köszönet a belügyminisztérium csapatának az évekig tartó közös munkáért. Köszönet minden tisztnek, civilnek és alkalmazottnak. Megtiszteltetés volt!” – mindössze ennyit írt a Facebook közösségi oldalon, s mellékelte bejegyzéséhez a lemondóleveléről készült felvételt.

Az elnök döntése volt

Érthető, hogy mindjárt megindult a találgatás, vajon mi állhat a lépés hátterében. A sajtó jobbára nem tudta mire vélni a távozását. Hiszen Volodimir Zelenszkij elnök több alkalommal is értésére adta az érdeklődőknek, hogy Avakovnak belügyminiszterként nincs alternatívája.

„Még mindig nincs jobb miniszter, így van. Úgy vélem, hogy valóban hatalmas miniszter” – jelentette ki az államfő még tavaly nyáron, s azóta semmi nem történt, ami megrendíthette volna a helyzetét a kormányban – legalábbis a hírekben semmi ilyesmi nem szerepelt.

Az elnökhöz közeli politikusok többsége is csak a vállát vonogatta. Némelyikük tudni vélte, az államfő maga kérte meg Avakovot, hogy távozzon.

Ezt erősítette meg múlt csütörtökön az exminiszter közeli munkatársa, Anton Herascsenko is.

„Az elnök döntése volt felajánlani Avakovnak a lemondást. Ő hozta meg ezt a döntést. Nyugodt és alaposan mérlegelt volt. Régóta készült” – közölte a belügyminiszter-helyettes, megindokolni azonban, hogy miért éppen most jött el a vezetőváltás ideje a tárca élén, ő sem tudta.

A Seremet-ügy időzített bombának bizonyult

Volodimir Feszenko, a Penta Alkalmazott Politikai Kutatások Központjának vezetője szerint Zelenszkij környezete állhat a belügyminiszter menesztésének hátterében.

„Avakov nem volt saját ember. Hűséges volt, ki is mutatta az elnök iránti személyes elkötelezettségét, a csapatjátékos voltát, de mégiscsak előfordultak súrlódások. Ezért Zelenszkij csapatának egy része – nem mindenki, hanem éppen hogy egy része, bár nagyon befolyásos személyek – Avakov leváltását szorgalmazta, különösen az utóbbi hónapokban” – mondta el a currenttime.tv-nek nyilatkozva a szakember.

Szerinte a Seremet-ügy alakulása időzített bombának bizonyult a miniszterváltás szempontjából. Emlékeztetett, hogy Zelenszkij május 21-i nagy évértékelő sajtótájékoztatóján arról beszélt, személyes kapcsolatban áll a 2017-es újságíró-gyilkosság egyik gyanúsítottjával. A szakértő szerint ebből nyilvánvalóvá vált, hogy Zelenszkij környezete ebben a témában a belügyminiszter ellen dolgozik. Egyéb témák is voltak, amelyeket az elnök emberei Avakov ellen használtak fel – jelezte Feszenko.

Az amerikai kapcsolat

Az összeesküvés-elméletek kedvelői és a „külföldi befolyás” hívei ezúttal is előálltak a maguk hipotézisével. Arra hívják fel a figyelmet, hogy a napokban Ukrajnában járt George Kent, az Egyesült Államok Külügyminisztériumának európai és eurázsiai ügyekért felelős államtitkár-helyettese és egyebek mellett Arszen Avakovval is találkozott. Megbeszélésükről nem szivárgott ki konkrétum, így akár a belügyminiszter jövőjének „tervezése” is szóba kerülhetett.

„Jusson eszünkbe még egy tény: Zelenszkij németországi látogatása, ahol egyértelműen azt mondták neki, hogy hajtsa végre Putyin tervét Ukrajna alkotmányos rendjének megváltoztatására, amelyet a minszki megállapodások tartalmaznak, és tartson választásokat az ORDLO-ban (Donyeck és Luhanszk megyék ideiglenesen megszállt területei – a szerk.). Feltételezem, hogy Kent ugyanezzel a programmal érkezett Ukrajnába” – írja Ihor Lucenko újságíró a Facebook közösségi oldalon.

Ha a Nyugat rákényszeríti Zelenszkijt, hogy hajtsa végre a minszki megállapodásokat, az utcai tüntetésekhez vezethet az országban – véli az újságíró. „Ez azt jelenti, hogy összeomlik a rezsim és a hazafias erők közötti törékeny fegyverszünet, amely Medvedcsuk csatornáinak bezárásával jött létre” – vélte Lucenko megjegyezve, hogy szerinte Avakov nem érdekelt a tiltakozások elfojtásának levezénylésében, mert ebben a helyzetben könnyen a rendőrséget kiálthatják ki bűnbaknak.

Arról nem is szólva, tehetnénk hozzá, hogy korábban az ukrán médiát erősen foglalkoztatta, vajon milyen befolyással bír Avakov a radikális utcai csoportok egy részére. Hogyan kezelte volna, ha ki kell vezényelnie ellenük a rendfenntartó erőket?

Az utód

Amilyen váratlannak és olajozottnak tűnt Avakov távozása, ugyanolyan zökkenőmentesnek bizonyult utódjának kinevezése. A parlament már múlt pénteken, alig néhány nappal elődje távozása után kinevezte a belügyi tárca élére Denisz Monasztirszkij képviselőt (Nép Szolgája), a Legfelső Tanács Rendészeti Bizottságának elnökét. Monasztirszkijről azt tartják, hogy Avakov környezetében tűnt fel, ma azonban már az elnök embere. Nem tartozik Zelenszkij közvetlen holdudvarához, viszont bizonyította, hogy nem férhet kétség az államfő iránti lojalitásához. Kinevezését sokan már csak ezért is optimális megoldásnak tartják. Zelenszkij végre saját kezében tudhatja az utolsó jelentős hatalmi központ irányítását is, ráadásul attól sem kell tartania, hogy belügyminisztere a fejére nő, hiszen távolról sem olyan tekintélyes, befolyásos, karakteres és ambiciózus személyiség, mint Avakov.

A belügyminisztérium „leépítése”

Valaki azt mondta minap, Monasztirszkijt inkább a kulturális tárca élén tudná elképzelni, mintsem a rendvédelmi erők és a nemzeti gárda irányítójaként, ám meglehet, a minisztériumban most éppen nem egy keménykezű „diktátorra” van szükség, hanem egy reformerre. Avakov ugyanis az évek során számos hatóságot vont az irányítása alá, többek között a határőrséget és a nemzeti gárdát is, jelentős hatalmi központtá változtatva a belügyminisztériumot. Valóságos állam ez az államban, amit még a kívülállók is pontosan érzékelhetnek. Monasztirszkij kiválóan megfelelhet arra, hogy a Zelenszkij-féle kormányzat megpróbálja „visszabontani” ezt a túlsúlyos struktúrát. Úgy tudni egyébként, a nemzeti gárdát az államfő alá szeretnék rendelni az Elnöki Hivatalban.

Avakov visszatér?

Arszen Avakov továbbra is hallgat. A közösségi oldalakon foglalkozását „ukrán polgár”-ra javította, hangsúlyozva távozását a hatalomból. Ugyanakkor túl karizmatikus és befolyásos alakja ő az ukrán politikai életnek ahhoz, hogy csak úgy megfeledkezzenek róla.

David Arahamija, a kormányzó Nép Szolgája párt parlamenti frakciójának vezetője az Ukrajina 24 tévécsatorna műsorában egyenesen arról beszélt, hogy Avakov ősszel visszatérhet a kormányba.

„Van egy javaslat, hogy ősszel, amikor kezdetét veszi az új politikai idény, valamilyen formában a csapatban lássuk őt... Erről szeptemberben születik döntés a felek megegyezése alapján” – mondta el a honatya.

Arahamija szerint a kormányban sok a tisztség, „három vagy négy miniszterelnök-helyettesünk van – ez is egy lehetőség”. Jelezte mindazonáltal, hogy Avakovnak egyelőre nem ajánlottak fel konkrét tisztséget.

Összeállításában a liga.net is hasonló forgatókönyvet tart valószínűnek. Egy elnökhöz közeli forrás úgy fogalmazott a portálnak, Zeleszkij ajtaja nyitva áll Avakov előtt. Miniszterelnöknek ugyan túl karakteres figura, a védelmi szektorért felelős kormányfő-helyettesi poszt azonban neki való lehet – fogalmazott a meg nem nevezett forrás.

Hiába, a jó káder nem vész el.

(ntk)