Az öröklésátvitelről

2021. július 27., 09:47 , 1067. szám

„Amikor nagyapám meghalt, apám bejelentkezett az örökségért, de már nem kaphatta meg. Két hónappal később ő is meghalt balesetben. Mivel külföldön dolgoztam, csak később szereztem hírt a tragédiáról. Mi lesz a nagyapa örökségével?”

– Az ilyen esetekről a Polgári törvénykönyv 1276. cikkelye rendelkezik. Ezek szerint, ha a végrendelet vagy törvény szerinti örökös az örökség megnyílása után elhunyt, és nem volt ideje azt elfogadni, akkor a hagyatékból őt megillető rész elfogadásának joga az örököseire száll (öröklésátvitel). A hagyaték elfogadása ilyenkor az általános szabályok alapján történik, a nagyapa halála után megindított hagyatéki eljárásból még hátra lévő időben. Amennyiben a féléves eljárási időből három hónapnál kevesebb maradt hátra, azt automatikusan meghosszabbítják.

Fontos tudni azonban, hogy ez az eljárás nem vonatkozik azokra, akik köteles örökrészre voltak jogosultak a nagyapa hagyatékából. Más szóval, az öröklésátvitel nem terjed ki a köteles örökrészre. Ez mindenek­előtt a gyermekeket és munkaképtelen szülőket, házastársakat érinti, akik a Ptk. 1241. cikkelye értelmében mindenképpen részesedni jogosultak az elhunyt hagyatékából, beleértve azokat az eseteket is, amikor az örökhagyó nem nevezte meg őket végrendeletében örököseiként.

Ne feledjük, hogy az öröklésátvitel alapján öröklőknek is jelezniük kell a hagyaték elfogadását a hagyatéki eljárást bonyolító közjegyzőnél, méghozzá mindenképpen a hagyatéki eljárás lezárulása előtt, amelyet öröklésátvitel esetén az első örökhagyó, esetünkben a nagyapa halálától számítanak. Tehát nem célszerű halogatni a közjegyző felkeresését.

Lássunk egy példát a határ­idők alakulására! 2020 januárjában meghal az apa. 2020 februárjában a fia jelzi, hogy elfogadja a hagyatékát, ám nem érkezik átvenni az örökségét, mert 2020 májusában ő is meghal. Ezután 2020 szeptemberében a fiú felesége felkeresi a közjegyzőt, hogy elfogadja az elhunytak örökségét, ám kiderül, csak a fiú, vagyis a férje után örökölhet, az apósa után öröklésátvitel alapján már nem, mert még korábban lezárult a hagyatéki eljárás. A dátumokból láthatjuk, hogy a fiú az apa halála után négy hónappal hunyt el. Mivel az apának a halálakor indult hagyatéki eljárásából ekkor már csak két hónap volt hátra, viszont a hagyatéki eljárásnak az öröklésátvitel alapján legalább három hónapig kell tartania, a közjegyző automatikusan meghosszabbította az apa hagyatéki eljárását egy hónappal (hét hónapra, azaz augusztusig). Csakhogy a fiú felesége szeptemberben kereste fel a közjegyzőt, vagyis nyolc hónappal az apósa halála után, így lekéste a határidőt, hogy örökölhessen utána az öröklésátvitel alapján, következésképpen be kell érnie a férje hagyatékával.

Az idő azért döntő jelentőségű a hagyatéki eljárásokban, mert ha az örökös az eljárás lezárulásáig, tehát alaphelyzetben az örökhagyó halálától számított hat hónapon belül nem jelzi, hogy elfogadja a hagyatékot, elveszíti jogát az öröklésre. Érdemes mindent elkövetni egy ilyen helyzet elkerülése érdekében, mert utólag nehéz, néha egyenesen lehetetlen visszacsinálni a történteket.

Az egyetlen, amit a hat hónap letelte után, a jogvesztő határidő elmulasztása esetén az elkésett örökös tehet, hogy megkéri a többi örököst, akik már elfogadták a hagyatékot, hogy írásban járuljanak hozzá a hagyatéki eljárás meghosszabbításához. Ha sikerül megállapodni velük, az „elkésett” örökös kérvényezheti a közjegyzőnél az eljárás meghosszabbítását, hogy lehetősége nyíljon az örökség elfogadására.

Ha viszont az örökösök közül akárcsak egy is nemet mond, csupán annyi marad hátra, hogy keresettel fordul a bírósághoz, és méltánylandó okokra hivatkozva kéri a hagyatéki eljárás meghosszabbítását. Azonban fel kell készülnie rá, hogy a bíróság számára önmagában nem feltétlenül elégséges ok a hosszabbítás elrendeléséhez az, hogy az örököst nem értesítették a rokonok az örökhagyó haláláról, sem az, hogy külföldön él. Érvelhet úgy a bíró, hogy amennyiben az örökös hat hónapig vagy ennél is hosszabb ideig nem érdeklődött a megboldogult iránt, nem törekedett felvenni vele a kapcsolatot, akkor a hagyatékot sem érdemli meg. Véleményem szerint ez egyoldalú megközelítése a kérdésnek egy bíró részéről, csakhogy határozni a határidő hosszabbításáról nem nekem, nem is az örökösnek, hanem a bírónak kell, vagyis a kialakult bírói gyakorlat a lényeges.

Egy tavalyi rendeletében a Legfelsőbb Bíróság kifejtette, mely okok tekinthetők nyomósaknak, méltánylandóknak a hagyatéki eljárás meghosszabbítása szempontjából:

• az örökös hosszan tartó betegsége;

• az örökös hosszan tartó külföldi tartózkodása;

• büntetés letöltése büntetés-végrehajtási intézményben;

• sorkatonai szolgálat letöltése.

Ugyancsak méltánylandó ok lehet a bíróság számára, ha bizonyítást nyer, hogy a hozzátartozók szándékosan eltitkolták az örökös elől az örökhagyó halálát, mégpedig abból a célból, hogy megszabaduljanak egy vetélytársuktól.

Hangsúlyoznám azonban, hogy mindezeket az okokat a bíróság előtt kell bizonyítani, szükség esetén dokumentumok, tanúvallomások felhasználásával.

hk